203808. lajstromszámú szabadalom • Betétes zajtompító
1 HU 203 808 B 2 A találmány tárgya steril légtechnikai rendszerekben is alkalmazható betétes zajtompító készülék, amelyben a hangelnyelő betétek egymáshoz képest a légáramlás irányában eltoltan helyezkednek el. Az épületgépészeti gyakorlatban a légcsatomákban terjedő zaj energiájának csökkentésére általánosan alkalmazzák az elnyeléses elven működő zajtompítókat Ezen szerkezeti megoldások lényege az, hogy egy készülékelemet (pl.: klímaegység), vagy egy légcsatomaszakaszt hangelnyelő betétekkel látnak el oly módon, hogy a betétek a levegő átáramlását lehetővé tegyék. A szokásos, eddig forgalomba kerülő zajtompítóknál az ún. kulisszás, (mint pl. a TRtDX és SILKA gyártmányok) vagy a KNH típusú áramcsöves szerkezeti kialakításnak egyik hátránya, hogy a levegő által szükségszerűen átjárható hangelnyelő felületek idővel elpiszkolódnak, nehezen, vagy egyáltalán nem tisztíthatók, s ezáltal romlik a csillapítás mértéke. Hátrányként sorolható még fel, hogy ezek a zajtompítók párás, nedves levegő átbocsátására többnyire nem alkalmasak, és különösen a kórháztechnikai gyakorlatban a csíramentesítés céljából szükséges rendszeres, fertőtlenítő lemosások hatására rövid idő alatt tönkremennek. Emellett a levegő által átjárható hangelnyelő betétek csíramentesítése nem oldható meg kellő biztonsággal. Az e célra gyártott, a hangelnyelő anyagot vékony műanyag fóliával bevont kivitelű zajtompítók (pl. ASONORM KSD-LF tip.) hátránya pedig a fólia sérülékenységében, illetve mechanikailag ellenállóbb, vastagabb fólia beépítésekor a csillapítás mértékének jelentős romlásában nyilvánul meg. További alapvető hátránya a jelenlegi konstrukcióknak még az is, hogy a kisfrekvenciás tartományba eső csillapításuk - a működési elv miatt - csak az építési hossz növelésével fokozható. Emiatt a szokásosan felépített lég- és klímatechnikai rendszerekben általánosan felmerülő csillapítási igények kielégítéséhez rerfdszerint több, sorba kötött zajtompítót kell alkalmazni. Hátrányként kell még megemlíteni azt is, hogy a napjainkban gyártott, (pl. a HU 195 281 sz. szabadalom szerint) zajtompítók légoldali ellenállás-tényezője viszonylag magas, ami egyben a szerkezeten átáramló levegő által keltett nagyobb saját zajteljesítményben nyilvánul meg. Fokozza ezt a kedveződen tulajdonságot az elnyelőbetétek szokásos, a légcsatoma tengelyére merőleges síkba eső homlokfelülettel történő elhelyezkedése (pl.: TROX, SILKA gyártmányok). A kedveződen légellenállás miatt a tervező gyakran kénytelen a légcsatomához képest sokkal nagyobb keresztmetszetű zajtompítót beépíteni, ami a kívánt mértékű zajcsökkentés megvalósítását indokolatlanul költségesebbé teszi. A felsorolt hátrányos tulajdonságok kiküszöbölésére, illetve csökkentésére azt a célt tűztük ki, hogy kifejlesztünk egy olyan steril lég- és klímatechnikai rendszerekben is alkalmazható zajtompítót, amely a szokásosnál kisebb légoldali ellenállás-tényezővel, egyben alacsonyabb saját zajteljesítménnyel rendelkezik és csillapítása a kisfrekvenciás tartományban a korábbi elnyeléses elven működő zajtompítók csillapítását meghaladja. A kitűzött cél megvalósítására, a légellenállás-tényező és ezzel együtt a saját zajteljesítmény csökkentésére a találmány szerinti zajtompítóban a betéteknek legalább a légáramlási irány szerinti belépő homlokfelületei célszerűen nem a hossztengelyre merőleges síkhoz illeszkednek, hanem a szokásostól eltérő módon a hossztengely mentén egymáshoz képest eltoltan úgy helyezkednek el, hogy a betétek távolságának és vastagságának aránya 0 és 5 között, a betétek vastagságának és a légcsatoma szélességének aránya pedig 0,25 és 5 között van. A légellenállás további csökkentésére a betétek kialakítása olyan, hogy legalább a belépő homlokfelületük lekerekített formájú vagy ék alakú és a vízhatlan kivitel biztosítására, egyben a kisfrekvenciás csillapítás növelésére az akusztikailag működő felületeket rugalmas és víztömör membrán képezi, amely mögött légtés közbeiktatásával az elnyelőanyag és/vagy az akusztikai kedvező tulajdonságokat fokozó szerkezeti elemek helyezkednek el. A találmányt rajzok alapján ismertetjük, amelyeken az 1. ábra a zajtompító homlokfelületének nézete, a 2. ábra a zajtompító tengelyirányú metszete, a 3. ábra a lekerekített homlokfelületű betét metszete, a 4. ábra a kúpos homlokfelületű betét metszete. A találmány szerinti zajtompító elvi felépítése az 1. és a 2. ábrán látható. Az A*B csadakozó keresztmetszetű, L hosszúságú, célszerűen fémlemezből készült 1 házban a T hossztengellyel párhuzamosan 2 betétek helyezkednek el oly módon, hogy a 2 betétek között s szélességű légcsatomák vannak kiképezve és a szomszédos 2 betéteknek legalább az i légáramlási irány szerinti 7 homlokfelületei egymáshoz képest t távolsággal vannak a T hossztengely mentén eltolva. Az a vastagságú 2 betétek elhelyezkedésére jellemző geometriai arányok: 0,25< -<5, Oá- <5 s a A betétek célszerű kiviteli alakjait a 3. és a 4. ábrán mutatjuk be. Eszerint a 2 betéteknek legalább az i légáramlási irány szerinti belépő 7 homlokfelülete lekerekített formájú vagy ék alakban kiképzett A 2 betétek 3 légcsatomát határoló felületeit célszerűen rugalmas, víztömör 4 membrán képezi, amely mögött az 5 hangelnyelő anyag és/vagy a kedvező akusztikai tulajdonságokat fokozó szerkezeti elemek a k méretű 6 légrés közbeiktatásával helyezkednek el oly módon, hogy teljesül a k Oá- á 0,5 arányosság. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Betétes zajtompító, amely légcsatomaszerűen kiképzett házból, benne egymáshoz képest a ház hossztengelyével párhuzamosan eltolva rögzített betétekből áll, azzal jellemezve, hogy a ház (1) hossztengelyének (T) irányában egymáshoz képest eltolt betétek (2) távolsága (t) a betétek (2) közötti légcsatomák (3) szélessége (s) és a betétek (2) vastagsága (a) közötti arányok 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
