203795. lajstromszámú szabadalom • Eljárás DNS azonosítási vizsgálatok elvégzésére és tesztanyagként használható polinukleotidok előállítására

1 HU 203 795 B 2 mot sem tartalmaztak. Minden fragmentumot a külön­bözöl expozíciós időkkel készített eredeti autoradio­­grammok alapján vettünk számításba, a nem teljesen szétvált, halványabb csíkokat, különösen a gél alsó része közelében - mivel ezek nem voltak megbízható­an azonosíthatóak - figyelmen kívül hagytuk. Az első lépés X apaságának megállapítása volt, a hi­­pervariábilis fragmentummintázatok alapján. Annak elle­nére, hogy az apa DNS-e nem volt hozzáférhető, DNS- ujjlenyomatának legnagyobb részét rekonstruálni lehetett azokból a specifikus apai fragmentumokból, melyek M ujjlenyomataiból hiányoztak, de legalább az egyik vitán felüli utód (B, SI, S2) ujjlenyomatában jelen voltak. Az ily módon azonosított 39 fragmentumnak kb. fele jelen volt X ujjlenyomataiban is. Mivel nem rokon személyek DNS- ujjlenyomataiban ritkán vannak közös fragmentu­mok (lásd U személy, 6. ábra) ez az eredmény erősen arra utal, hogy X apja azonos B, SÍ és S2 apjával. Ha ezeket a specifikus apai fragmentumokat nem vesszük figyelem­be X ujjlenyomataiban, azokból még 40 különböző azo­nosított fragmentum marad, melyek mindegyike megta­lálható volt M ujjlenyomataiban. Ez viszont erős bizo­nyíték amellett, hogy X-nek M az édesanyja, vagyis B, S1 és S2 édestestvérek. Az előzőekben már kimutattuk, hogy annak átlagos valószínűsége, hogy egy személy DNS-ujjlenyomatá­­ban előforduló egyik fragmentum, egy másik véletlen­szerűen kiválasztott személy ujjlenyomatában is elő­forduljon, észak-európaiak esetén: kb. 0,2. A megfelelő becsült érték az apa és M viszonylatában 0,26, ami arra utal, hogy a vizsgált ghánaiak esetén a DNS-ujjlenyo­­matok változatossága nem mutat szignifikáns különb­séget az észak-európaiakéhoz képest. A következő becslések elvégzésekor azt az erősen általánosított fel­­tételezést alkalmaztuk, hogy minden fragmentum vé­letlenszerű, kettős előfordulásának valószínűsége 0,26 (a számításokat a következőkben adjuk közre). Az első kérdés az, hogy vajon X rokona-e családjá­nak. X DNS-ujjlenyomatai 61 értékelhető fragmentu­mot tartalmaznak, melyek mindegyike jelen van M és/vagy az apa ujjlenyomataiban. Amennyiben X nem rokon, akkor annak valószínűsége, hogy ujjlenyomatá­nak bármelyik csíkja ezekben a szülőkben jelen van: 1—(1—0,26)2—0,45; annak valószínűsége pedig, hogy M és/vagy az apa ujjlenyomataiban X mind a 61 csíkja véletlenül előforduljon: 0,45SI-7*10‘“. Tehát X nyil­vánvalóan a család rokona. A kővetkező kérdés az, hogy lehet-e X anyja olyan nő, aki nem rokona M-nek. X ujjlenyomatai 40 „anyai” fragmentumot tartalmaztak, melyek közül, becsléseink szerint, kb. 25 származik specifikusan az anyától, a többi fragmentum valószínűleg az apánál és az anyánál egyaránt előfordul, s ezért nem használható fel M anyaságának bizonyítására. X mind a 25 anya-specifi­kus fragmentuma megtalálható M DNS-ében. Annak valószínűsége tehát, hogy M és X nem rokonok, de véletlenül van 25 közös fragmentumuk: 0,26M-2*lO13. Tehát X és M nyilvánvalóan rokonok. Az utolsó és legnehezebb kérdés, hogy vajon M valamelyik leánytestvére, akinek DNS-e nem volt hoz­záférhető, lehetett-e X anyja (az apa ebben az esetben természetesen M félje kellett, hogy legyen). Amennyi­ben annak átlagos valószínűsége, hogy egy fragmen­tum két nem rokon személy ujjlenyomatában egyaránt előfordul: 0,26, akkor annak valószínűsége, hogy két testvér ujjlenyomatában ugyanaz a fragmentum előfor­dul: 0,62. Annak valószínűsége tehát, hogy M X valódi anyjának testvére, és ujjlenyomataiban véletlenül for­dul elő X mind a 25 anya-specifikus fragmentuma: 0,62M-3»10*. Ebből arra következtettünk, hogy minden ésszerű kétséget kizáróan, M X valódi anyja. Ezeket a bizo­nyítékokat a bevándorlási hatóság elé tártuk, akik ez­után megszüntették a vizsgálatot X ügyében, és megad­ták számára a letelepedési engedélyt Nagy-Britanniá­­ban, lehetővé téve, hogy a fiú családjával maradjon. Ez a bonyolult eset jól szemlélteti, hogy DNS-ujjle­­nyomatok rokonsági kérdésekben még olyan esetekben is képesek egyértelmű, pozitív bizonyítékot szolgáltat­ni, amikor a család bizonyos kritikus tagjai nem elérhe­tőek. A bemutatott esetet egyszerűbbé tette az a tény, hogy X apja azonos volt a többi vizsgált testvérével, valamint az, hogy X egyetlen olyan apai fragmentumot sem örökölt, ami csak az ő DNS-ujjlenyomatában for­dult volna elő, és testvéreiében nem (szabályos eloszlás esetén az apai fragmentumok 1/16-od része így kellett volna, hogy öröklődjön). Az ilyen csak X-re jellemező fragmentumok léte nyilvánvalóan gyengítette volna az X és M közötti rokonság melletti bizonyítékokat, de a gyakorlatban nem feltétlenül tette volna lehetetlenné a bizonyítást X DNS-e valószínűleg semmiképpen sem tartalmazna 5 ilyen apai fragmentumnál többet, a 25 anya-specifikus fragmentum mellett Annak a valószí­nűsége, hogy 30 azonosított fragmentum közül 25 vé­letlenül egyezzék meg X és M ujjlenyomatában, ha nem rokonok: 8*10u. Ugyanez a valószínűség 9* 10°, ha M X nagynénje. Ez a vizsgálat tehát rendkívül meggyőző, és képes világos bizonyítékokat szolgáltat­ni a legtöbb ilyen esetben az állítólagos rokonság mel­lett, vagy ellene. Hasonló esetekben általában a család összes érintett tagja elérhető a vizsgálat céljából, ilye­nek például az apasági ügyek és a bevándorlással törté­nő családegyesítések. A DNS- ujjlenyomatok csaknem minden ilyen esetben alkalmasak a vitás kérdések el­döntésére. A DNS-ujjlenyomatok mennyiségi elemzése M ujjlenyomataiban 61 azonosítható DNS-fragmen­­tumot vettünk számításba, míg 39 specifikusan apai fragmentum létét tudtuk kimutatni az utódoknál. Mivel az apa heterozigóta DNS-fragmentumainak 1/8-a nem jelenik meg sem B, sem SÍ, sem S2 DNS-ében, így az örökölhető apa-spcifikus fragmentumok számának kor­rigált, becsült értéke: 39*8/7-45. Mivel M és az apa DNS-ujjlenyomataiban közel azonos számú értékelhe­tő fragmentum kell, hogy legyen, ezért azoknak a frag­mentumoknak a száma, melyek M és az apa DNS-ujj­lenyomataiban egyaránt előfordulnak 61-45-16. An­nak valószínűsége (x) tehát, hogy egy tetszőleges frag­mentum az apa és M ujjlenyomataiban egyaránt előfor-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60. 16

Next

/
Oldalképek
Tartalom