203774. lajstromszámú szabadalom • Eljárás olefin-polimerek előállítására szolgáló katalizátor rendszer előállítására és eljárás olefinek polimerizálására

1 HU 203 774 B 2 merizálási kezeléssel kapott terméket elválasztjuk a fo­lyadéktól, és néhányszor mossuk semleges folyékony szénhidrogénnel, például hexánnal vagy heptánnal. A prepolimerizációs eljárással kapott szilárd termé­ket (a továbbiakban prepolimerizációval kezelt szilárd termék) egy éterszármazékkal és titán-tetrakloriddal reagáltatjuk szénhidrogénben. Ebben a reakcióban előnyösen használható éterszár­mazékok a dialkil-éterek, például dietil-éter, di-n-pro­­pil-éter, diizopropil-éter, di-n-butil-éter, di-n-amil-éter, diizoamil-éter, dineopentil-éter, di-n-hexil-éter, di-n­­oktil-éter, metil-n-butil-éter, metil-izoamil-éter és etil­­izobutil-éter. Ezek közül különösen előnyös a di-n-bu­­til-éter és a diizoamil-éter. A reakcióban előnyösen 0,1-5 mól, még előnyö­sebben 0,3-3 mól éterszármazékot használunk a titán­atomok móljaira számolva, amely a prepolimerizációs kezeléssel kapott szilárd termékekben található. A titán-tetraklorid mennyisége 0,1-10 mól, előnyö­sen 0,5-5 mól a prepolimerizációval kezelt szilárd ter­mékben található titánatomokra vonatkoztatva, és 0,5- 10 mól, előnyösen 1,5-5 mól az éterszármazék móljai­ra számítva. A prepolimerizációs kezeléssel kapott szilárd termék és az éterszármazék és titán-tetraklorid reakcióját elő­nyösen zagy formájában hajtjuk végre. A zagy képzéséhez előnyösen alifás szénhidrogéne­ket használunk, például pentánt, hexánt, heptánt, ok­­tánt vagy dékánt; aromás szénhidrogéneket, például toluolt, xilolt vagy dekalint; és aliciklikus szénhidrogé­neket, például ciklohexánt vagy metil-ciklohexánt. Ezek közül a szénhidrogének közül különösen előnyö­sek az alifás szénhidrogének. A zagy szilárdanyag-tartalma 0,05-0,5 g/cm3, elő­nyösen 0,1-0,3 g/cm3. A reakciót 30-100 'C-on, előnyösen 45-90 *C-on 30 perc és 6 óra közötti idő alatt hajtjuk végre. A reakcióba az anyagok adagolását végezhetjük úgy, hogy az éterszármazékot és a titán-tetrakloridot ada­goljuk a prepolimerizációval kezelt szilárd anyaghoz, vagy fordítva, a szilárd anyagot adagoljuk az éterszár­mazék és a titán-tetraklorid oldatához. Az első módszernél előnyös, ha először az éterszár­mazékot és utána a titán-tetrakloridot adagoljuk, de adhatjuk az éterszármazékot és a titán-tetrakloridot egyszerre is. A reakciót kétszer vagy többször is elvégezhetjük. A reakciót végezhetjük elektronleadó vegyület, pél­dául nitrogén-, oxigén-, kén- és/vagy foszfortartalmú szerves vegyület jelenlétében is. Elektronleadó vegyűletként használhatunk étereket, különösen aromás étereket, például difenil-étert és ani­­zolt; sziloxánokat, például dimetil-sziloxánt; tioétere­­ket, például butil-szulfíd; aminokat, különösen tercier aminokat, például trioktil-amint; és foszfor-észtereket, pl. butil-foszfát. Az elektronleadó vegyületet 5*10'3-0,5 mól, előnyö­sen 1 • 10'2—0,1 mól mennyiségben használjuk a prepoli­merizációs kezeléssel kapott szilárd termékben talál­ható titánatomok móljaira számítva. A találmány szerinti eljárással előállított szilárd katali­zátorkomponens SUO^IO-1 mól, előnyösen 1*1 O'3— 1,5*10! mól aril-oxi- és alkoxicsoportot tartalmaz a titán­atomok móljaira számítva. Ha az aril-oxi- és alkoxicsoportok mennyisége meg­haladja a felső határt, csökken a katalitikus aktivitás, és a kapott a-olefín-polimer sztereospecifitása alacsony. Másrészt, ha az aril-oxi- és alkoxicsoport-tartalom kevesebb, mint az alsó határ, a katalitikus aktivitás különösen alacsony. A fenti reakcióban kapott szilárd katalizátorkompo­nenst elválasztjuk az anyagoktól, és néhányszor mos­suk semleges folyékony szénhidrogénnel, például he­xánnal vagy heptánnal a polimerizáció előtt. A találmány szerinti eljárásban az olefin-polimerizá­­cióhoz előnyösen használható szerves alumíniumszár­mazékok, például a trialkil-alumínium, dialkil-alumíni­­um-hidridek, dialkil-alumínium-kloridok, dialkil-alu­­mínium-alkoxidok, dialkil- alumínium-sziloxidok vagy ezek elegye. Ilyen vegyületek például a dimetil-alumínium-klo­­rid, dietil-alumínium-klorid, diizobutil-alumínium-klo­­rid, dietil-alumínium-bromid, dietil-alumínium-jodid, trimetil-alumínium, tietil-alumínium, triizobutil-alumí­­nium, dietil-alumínium-hidrid, dietil-alumínium-etoxid vagy ezeknek az elegye. Különösen előnyösen használ­ható a dietil-alumínium-klorid és ennek elegye trietil­­alumíniummal. A szerves alumíniumszármazék mennyisége széles határok között változhat, például 0,1-500 mól az aril­­oxi- és alkoxicsoport-tartalmú szilárd katalizátorkom­ponensben található titánatomok móljaira számítva. Előnyösen 0,2-200 mól mennyiséget használunk. A fenti módon előállított katalizátorrendszert a talál­mány értelmében olefinek polimerizálására használjuk. A polimer sztereospecifitásának javítása céljából a polimerizációs rendszerhez egy ismert elektronleadó vegyületet adhatunk. Ilyen elektronleadó vegyületek az észterek, például metil-metakrilát, etil-benzoát, y-buti­­rolakton és e-kaprolakton, a foszforossav-észterek, pél­dául trifenil-foszfit és tri-n-butil-foszfit. A polimerizációt 0 és 300 ‘C közötti hőmérsékleten végezhetjük. Az a-olefinek sztereospecifikus polimeri­­zációját azonban előnyösen 0 és 100 *C közötti hőmér­sékleten végezzük, mivel nagy sztereospecifitás nem érhető el 100 ’C fölötti polimerizációs hőmérsékleten. A polimerizációnál alkalmazott nyomás mértéke nem lényeges, az eljárást általában 300 kPa 10 MPa közötti nyomáson előnyös végezni ipari és gazdasági szempontból. A polimerizációt szakaszos vagy folyamatos üzem­ben végezhetjük. A találmány szerinti eljárás a 2-10 szénatomos ole­finekkel, például etilénnel, propilénnel, butén-l-vel, pentén-1-vel, 4-metil-pentén-1-vel és hexén-1-vel vé­gezhető. Ezek közül különösen előnyös a propilén. A találmány szerinti eljárásban ezek az olefinek vagy homopolimerizálhatók vagy kopolimerizálhatók. Két vagy több olefin kopolimerízációját úgy végez­zük, hogy az olefineket a katalizátoirendszerrel keverjük. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom