203773. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alfa-olefin polimerek előállításához alkalmas katalizátor-rendszer előállítására
1 HU 203 773 B 2 tán-tetrakloridot adagoljuk az észterrel kezelt szilárd termékhez, vagy az észterrel kezelt szilárd terméket adagoljuk az étert és a titán-tetrakloridot tartalmazó oldathoz. Ha az étert és a titán-tetrakloridot adagoljuk az észterrel kezelt szilárd termékhez, akkor előnyös, ha először az étert, majd a titán-tetrakloridot adagoljuk, de adagolhatjuk párhuzamosan is. Az észterrel kezelt szilárd tennék éter és titán-tetraklorid elegyével végzett reakcióját végezhetjük kétszer vagy többször. A katalizátor aktivitása és a térbeli rendezettség szempontjából előnyös, ha a reakciót legalább kétszer végezzük. Az éter mennyisége a szilárd termékben jelen levő titánatomok móljaira számítva 0,1-100 mól, előnyösen 0,5-50 mól, különösen előnyösen 1-20 mól. A titán-tetraklorid mennyisége a szilárd termékben jelen levő titánatomok móljaira számítva 1-1000 mól, előnyösen 3-500 mól, különösen előnyösen 10- 300 mól. A titán-tetraklorid mennyisége az éter móljaira számítva 1-100 mól, előnyösen 1,5-75 mól, különösen előnyösen 2-50 mól. Az így kapott szilárd katalizátorkomponenst, amely háromérté fal titánszármazékot tartalmaz, elválasztjuk a folyadékfázistól. A kapott szilárd terméket néhányszor mossuk inert szénhidrogénnel, például hexánnal, heptánnal stb., majd a-olefinek polimerizációjára alkalmazzuk. A katalizátor aktivitása és a térbeli rendezettség szempontjából előnyös, ha a folyadékfázistól elválasztott szilárd terméket fölösleges mennyiségi halogénezett szénhidrogén-oldószerrel (például monoklór-benzollal) legalább egyszer, 50-120 °C hőmérsékleten mossuk, majd néhányszor alifás szénhidrogén-oldószerrel (például hexánnal) mossuk, majd ezután használjuk a-olefinek polimerizációjára. A találmány szerinti eljárásban, az A szilárd katalizátorkomponens mellett alkalmazott szerves alumíniumszármazék (B) legalább egy Al-C kötést tartalmaz. Az alkalmazott alumíniumszármazék a következő általános képletek valamelyikének felel meg: RJ2ALY^ vagy R13R14Al-0-AlR1JR16 R12, R13, R14, R15 és R16 jelentése 1-8 szénatomos szénhidrogén-maradék, Y jelentése halogénatom, hidrogénatom vagy alkoxicsoport, y értéke 2 vagy 3. Az alkalmazott szerves alumíniumszármazék lehet trialkil-alumínium, például trietil-alumínium, triizobutil-alumínium, trihexil-alumínium, stb.; dialkil-alumínium-hidrid, például trietil-alumínium-hidrid, diizobutil-alumínium-hidrid, stb.; trialkil-alumínium és dialkil-alumínium-halogenid elegye; alkil-alumoxán, például tetraetil-dialumoxán, tetrabutil-dialumoxán, stb. A szerves alumíniumszármazékok közül előnyösek a trialkil-alumínium, a trialkil-alumínium és dialkilalumínium-halogenid elegye és az alkil-alumoxánok. Különösen előnyös a trietil-alumínium, triizobutil-alumínium, a trietil-alumínium és a dietil-alumínium-klorid elegye és a tetraetil-dialumoxán. Az alkalmazott szerves alumíniumszármazék mennyisége a szilárd katalizátorban jelen levő titánatomok móljaira számítva 1-1000 mól, előnyösen 5-600 mól. A találmány szerinti eljárásban alkalmazott katalizátor C-komponenseként Si-OR2 kötéseket tartalmazó szilíciumszármazékot alkalmazunk, ahol R2 jelentése 1-20 szénatomos szénhidrogéncsoport. Ezek előnyösen Ri7Si(OR2>4m általános képletú alkoxi-szilán-származékok, ahol R2 és R17 jelentése 1-20 szénatomos szénhidrogén-maradék, a értéke 0-3. Ilyen szilíciumszármazékok lehetnek például tetrametoxi-szilán, metil-trimetoxi-szilán, dimetil-dimetoxi-szilán, etil-trimetoxi-szilán, fenil-trimetoxi-szilán, fenil-metil-dimetoxi-szilán, tetraetoxi-szilán, metil-trietoxi-szilán, etil-trietoxi-szilán, vinil-trietoxi-szilán, fenil-trietoxi-szilán, difenil-dimetoxi-szilán, difenU-dietoxi-szilán butil-trietoxi-szilán, tetrabutoxi-szilán, vinil-tributoxi-szilán és dietil-dietoxi-szilán. Az említett alkoxi-szilán-származékok közül előnyösek azok, amelyekben R2 jelentése 1-10 szénatomos egyenes szénláncú alkilcsoport és R17 helyén legalább egy arilcsoportot tartalmaznak. Az alkalmazott, SiOR2 kötéseket tartalmazó szilíciumszármazék mennyisége olyan, hogy a szerves alumíniumszármazékban jelen levő alumíniumatomok móljaira számított sziliciumatomok móljai 0,01-5, előnyösen 0,03-3, különösen előnyösen 0,05-1,0 legyen. A találmány szerinti eljárásban használt katalizátor C-komponenseként alkalmazott szerves karbonsavészter egy mono- vagy polikarbonsav-észter, ez lehet alifás karbonsav-észter, olefin-karbonsav-észter, aliciklusos karbonsav-észter, vagy aromás karbonsav-észter. Ezek közül az aromás karbonsav-észterek előnyösek. A szerves karbonsav-észterek lehetnek például metil-benzoát, etil-benzoát, n-propü-benzoát, izopropil-benzoát, n-butü-benzoát, fenil-benzoát, metil-toluát, etU-toluát, metil-anizát, etil-anizát, monoetil-ftalát, dimetil-ftalát, metil-etil-ftalát, dietil-ftalát, di-n-propil-ftalát, diizopropü-ftalát, di-n-butü-ftalát, diizobutil-ftalát, di-n-heptil-ftalát, di-n-okül-ftalát és difenü-flalát. Az alkalmazott szerves karbonsav-észter mennyisége a szerves alumíniumszármazékban (B-katalizátorkomponens) jelen levő alumíniumatomok móljaira számítva 0,03-3 mól, előnyösen 0,05-1,0 mól, különösen előnyösen 0,1-0,5 mól. a -olefinek polimerizációja A katalizátorkomponensek adagolása a polimerizációs reaktorba minden különösebb megszorítás nélkül végezhető, kivéve azt az egy feltételt, hogy az adagolást inert gázatmoszférában, például nitrogén-, argon-, vagy hasonló gázban kell végezni, amely lényegében véve nedvességet nem tartalmaz. Az A, B és C katalizátorkomponenseket adagolhatjuk külön-külön vagy ezek közül kettőt előzetesen összekeverhetünk. A polimerizációt -30 és 200 *C közötti hőmérsékleten végezhetjük, a 0 ‘C alatti hőmérséklet azonban a polimerizáció sebességének túlságos csökkenését okozhatja, 100 °C fölött végzett polimerizációval pedig nem lehet nagy térbeli rendezettségJ polimert előállítani. Ezért a polimerizáció hőmérséklete előnyösen 0 és 100 *C között van. A nyomás nem játszik 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 5
