203769. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új szteroid-származékok és az ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
1 HU 203 769 A 2 dalmi leírásban megadottal analóg módon állíthatók elő. A reaktánsként alkalmazott (IV) általános képletű oxovegyflletek ismert anyagok. A találmány szerinti a) eljárás gakorlati kivitele során célszerűen oly módon járunk el, hogy a megfelelő (IV) általános képletű oxovegyületet valamilyen aprotikus oldószerben oldjuk. Ezek az oldószerek poláros vagy apoláros jellegűek lehetnek. Ilyenek például a benzol, a tetrahidrofurán, a dioxán, az etil-acetát, a diklór-metán és az acetonitril. A választott oldószerek valamelyikében, vagy ezek elegyében oldott (TV) általános képletű oxovegyQlethez katalizátorként savat adunk. Az alkalmazható savakra példaképpen az alábbiakat nevezzük meg: kénsav, sósav, perklórsav, p-toluolszulfonsav, metánszulfonsav, vagy valamely szerves sav, például trifluor-ecetsav. Az adagolás, illetve a reakció során a reakcióelegy hőmérsékletét célszerűen +10 és +40 *C között tartjuk. Az így elkészített reagenshez a reakcióba vinni kívánt (II) általános képletű AM-l6a,17-dihidroxi-pregnán-származékokat szilárd, vagy valamilyen, célszerűen a reagens elkészítéséhez használt oldószerben oldva adagoljuk. A gyűrűs acetálilletve ketálképzés általában 5-120 perc alatt lejátszódik. A folyamatot vékonyréteg-kromatográfiásan követhetjük. A reakció lejátszódása után az elegyet feldolgozzuk. Ez célszerűen úgy történik, hogy a reakcióelegyhez vizes alkálifém-karbonát- vagy -hidrogénkarbonát-oldatot adunk a katalizátorként alkalmazott sav semlegesítése cékjából. A kapott rendszert valamilyen vízzel nem elegyedő oldószerrel, például etil-acetáttal, diklór-metánnal extraháljuk, az oldószeres fázist vízmehtesítjük, majd bepárlás után a nyert terméket átkristályosítjuk. A találmány szerinti b) eljárás gyakorlati kivitele lényegében véve a kiindulási anyagtól eltekintve az a) eljárásnál megadottak szerint történik. Amennyiben egy kapott, és R helyén acilcsoportot tartalmazó (I) általános képletű pregnánszánnazékból R helyén hidrogénatomot tartalmazó származékot kívánunk előállítani, akkor ezt az acilcsoport elszappanosítás útján történő eltávolításával érhetjük el. Ezt célszerűen úgy valósíthatjuk meg, hogy a ketálozási reakció során nyert acilszármazékot valamely protikus, vízzel elegyedő oldószerben, célszerűen metanolban oldjuk és vizes savval vagy vizes lúggal hidrolizáljuk. A hidrolízist előnyösen savkatalízis mellett vezetjük le, előnyösen vizes perklórsavval dolgozunk. Az R helyén benzoilcsoportot tartalmazó származékok hidrolizálását előnyösen vizes lúgoldattal végezhetjük el. Az utólagos acilezés önmagában ismert módon történik. A találmány szerinti eljárással előállítható (I) általános képletű Au-16a,17-dihidroxi-pregnán-származékok értékes glükokortikoid hatással rendelkeznek. A lokálisan alkalmazott szteroid gyulladásgátlókkal szemben két alapvető követelményt támasztanak: a) legyenek minél hatékonyabbak a különböző, gyulladásgátló hatás vizsgálatára szolgáló állatkísérletekben, és b) káros, szisztémás mellékhatásuk minél kisebb legyen. Ez utóbbi hatás a timusz tömegcsökkentő effektus (involúció) mértékével jól jellemezhető. A lehető minél kisebb toxicitás (minél nagyobb LD» érték) minden, a gyógyászatban alkalmazott hatóanyaggal szemben alapkövetelményként merül fel. A találmány szerinti vegyületek gyulladáscsökkentő hatásának vizsgálatára az alábbi teszteket alkalmaztuk. Összehasonlításul refereciavegyületként a budezonidot használtuk. 1. Összehasonlító akut toxicitás Mindkét nemű CFLP törzsű egéren, illetve RG. Hann: WISTAR patkányokon szubkután és perorális adagolás mellett meghatároztuk azt a dózist, amely két hét megfigyelési idő mellett 50%-os elhullást okozott (LDjo). Az egyes állatcsoportok 10-10 egyedből álltak. 2. Krotonolajjal kiváltott kontakt dermatitisz modell [Endocrinology, 77, 625. (1965); Toxicol. Appl. Pharmacol., 20,552. (1971)]. A kísérlethez 45-55 g-os infantilis nőstény patkányokat használunk. Előzetesen kiválogattuk azokat az egyedeket, amelyeknél a fül tömegének növekedése a 2%-os krotonolajos kezelés hatására legalább 100%os. Ezek kerültek felhasználásra. A vizsgálat abban áll, hogy az állatok fülére felvisszük a 2%-os krotonolajos elegybe különböző koncentrációban beoldott hatóanyagokat A kontrollcsoport tagjai csak a gyulladást kiváltó krontonolajos kezelést kapják. A kezelést követő 6. órában az állatok füleit levágjuk és megmérjük a tömegét. Kiértékelésnél a hatóanyagot nem tartalmazó kontrolihoz képest a fültömeg-növekedés csökkenését%-ban, mint „Gátlás%”-ot fejezzük ki. A 48. órában az állatok timuszát kiemeljük és tömegét a kontrollcsoport állatai timuszának tömegével összehasonlítva következtetünk a hatóanyagok káros szisztémás mellékhatására. 3. Lokális granulóma-zsák modell [Recent Progr. Hormone Res., 8,117. (1953); Arzneim.-Forsch., 27,11.(1977)]. A módszerrel a lokálisan adott glükokortikoidok antiexszudatív hatását vizsgáljuk. A vizsgálathoz 130-150 g-os RG-Han: WISTAR törzsű nőstény patkányokat használunk, csoportonként 10-10 állatot A borotvált hátú kísérleti állatok hátbőre alá 25 ml levegőt injiciálunk, majd az így kialakított zsákba 1 ml gyulladáskeltő hatású 2%-os krotonolajat fecskendezünk. Öt nap múlva a zsák tartalmát leszívjuk és helyére injekciós fecskendővel a vizsgálandó glükokortikoidok, illetve a budezonid 0,5 ml térfogatú, TWEEN 80-nal készített szuszpenzióját juttatjuk 3-3 dózisban egyszeri alkalommal. A kísérlet kezdetétől számított 10. napon az állatokat leöljük, és mérjük a zsákokban levő exszudációs folyadék mennyiségét miben. Az exszudációs folyadék kontrollcsoporthoz viszonyított mennyiségének csökkenéséből számítjuk a gyulladásgátlás százalékos értékét. Az állatok timuszát kiemeljük és tömegét a kontrollcsoport állatai timuszának tömegével összehasonlítva következtetünk a hatóanyagok káros szisztémás mellékhatására. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
