203756. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 7béta-fenil-glicil-amino-3-klór-3-[1-karba-1-detia]-cefem antibiotikum szolvátjainak előállítására

1 HU 203 756 B 2 Más változatban a bisz(DMF)-szolvátot előállíthat­juk a mono(DMF)- szolvát koncentrált DMF-oldatá­­ból. Ennek során oldódásgátlót (előnyösen acetonitrilt) adunk egyenlő mennyiségben a koncentrált DMF-ol­­dathoz és az elegyet lehűtjük (például 0 °C-ra). A kivált szilárd bisz(DMF)-csapadékot szűréssel összegyűjtjük, ahogy fent leírtuk. Az eljárások a (II) általános képletű 7ß-amino­­vegyületeknek az oldalláncon történő acilezésére ha­sonlók azokhoz a módszerekhez, amelyek a 6-amino­­penicillánsav, a 7-amino-dezacetoxi-cefalosporánsav és a 7-amino-cefalosporánsav acilezésre alkalmasak. Egy egyszerű módszer abban áll, hogy a 7ß-amino­­gyűrűs-vegyületet valamely savkloriddal vagy sav­­bromiddal összehozzuk savmegkötő szer jelenlété­ben. A savklorid vagy a savbromid in situ is képez­hető. Egy másik módszer szerint a 7ß-amino-gyürüs­­vegyületet az oldallánc szabad savformájával (vagy savas sójával) és kondenzálószerrel kombináljuk. Al­kalmas kondenzálószerek az NJí’-diszubsztituált karbodiimidek, így az N,N’-di(n-propil)-karbodiimid, az N,N’-diizopropil-karbodiimid, az N,N’-diallil­­karbodiimid, az N,N’-bisz(p-dimetil-amino-fenil)­­karbodiimid, az N-etil-N’-(4”-etil-morfolinil)-karbo­­diimid és hasonlók. Más alkalmas karbodiimid-kon­­denzáló szerek ismertek a 2 938 892 számú és a 3 065 224 számú USA-beli szabadalmi leírásokból. Azoli­­dok, így az N,N’-karbonil-diimidazol és az N.N’-tio­­nil-diimidazol, szintén használhatók kondenzálósze­rekként. Dehidratálószerek, így a foszfor-oxi-klorid, az alkoxi-acetilének és a 2-halogén-piridiniumsók (így a 2-klór-piridinium-metil-jodid, a 2-fluor-piridi­­nium-metil-jodid és hasonlók) szintén használhatók a szabad savnak vagy sójának a 7ß-amino-gyürüs-ve­­gyülettel való kapcsolására. Egy másik acilezési módszer abban áll, hogy a sa­­voldallánc szabad savformáját (vagy a megfelelő sóját) a megfelelő aktív észterszármazékká alakítjuk, amelyet azután a gyűrűs vegyület acilezéséhez használunk. Az aktív észterszármazékot úgy képezzük, hogy a szabad savformát megfelelő vegyületeldcel, így p-nitro-fenol­­lal, 2,4-dinitro-fenollal, triklór-fenollal, pentaklór-fe­­nollal, 2-klór-4,6-dimetoxi-triazinnal, N-klór-szukcini­­middel, N-klór-maleinimiddel, N-klór-ftálimiddel, 1- hidroxi-lH-benzotriazollal vagy l-hidroxi-6-klór-lH- benzotriazollal, észterezzük. Az aktív észterszármazé­­kok lehetnek vegyes anhidridek is, amelyeket metoxi­­karbonil-, etoxi-karbonil-, izobutoxi-kabonil-, triklór­­metil-kaibonil- és izobutil-2-il-karbonil-csoportok a savoldallánc karboxicsoportjával képeznek. A vegyes anhidrideket úgy állítjuk elő, hogy acilezzük a savol­dallánc karbonsavat Más változatban a 7ß-amino-gyürüs-vegyületet aci­­lezhetjük a savoldallánc N-etoxi-karbonil-2-etoxi-l,2- dihidrokinolin-(EEDQ)-származékával. Általában a sa­voldallánc szabad savformáját és az EEDQ-t valamely közömbös, poláros szerves oldószerben, így tetrahidro­­furánban, acetonitrilben és hasonlókban reagáltatjuk egymással. A keletkező EEDQ-származékot in situ használjuk fel a 7ß-amino-gyürüs-vegyület acilezésére. Még egy másik módszer a 7ß-amino-vegyület acile­zésére egy enzimesen segített módszer. Ilyen eljárást írtak le Hashimoto et al. a 4 335 211 számú USA-beli szabadalmi leírásban. Egy előnyös acilezési módszer általában abban áll, hogy először szililezzük a gyűrűs vegyületet, például N,N’-bisz(trimetil-szilil)-karbamiddal (BSU) DMF- ben. A DNF-es oldatot alacsony hőmérsékletre hűtjük (így -45 °C és -55 °C közötti hőmérsékletre) és utána piridint és a fenil-glicin savklorid-származékának a hidrokloridját adjuk hozzá. Az acilezést erős (5 vagy 6 normál) hidrogén-klorid-oldat hirtelen hozzáadásával megszakítjuk és szűrjük. Az acilezett terméket ezután kinyerjük oly módon, hogy a reakcióoldat pH-ját kö­rülbelül 6-ra (pontosabban 6,1-re) állítjuk be valamely bázis, így trietil-amin hozzáadásával. Az oldatot szoká­sosan beoltjuk kis mennyiségű LY163 892-vel [mo­­no(DMF)-dihidrát formában] a trietil-amin kezdeti hozzáadása után. A kivált kristályokat szűréssel össze­gyűjtjük. Az acilezésre vonatkozó további részleteket és más módszereket a kísérleti részben ismertetünk. Az amino- és karboxicsoportokat védő csoportokat jól ismert módszerekkel távolítjuk el. E két típusú védőcsoport eltávolítására alkalmas körülmények és módszerek szabványos munkákban vannak leírva. Ilyen munkák például E. Hasiam, „Protective Groups in Organic Chemistry”, J.G.W. McOmie, Ed., Plenum Press, New York, N.Y., 1973, Chapters 2 and 5; és T.W. Green, „Protective Groups in Organic Synthe­sis” John Wiley and Sons, New York, N.Y., 1981, Chapters 5 and 7. Ahogy az előzőekben említettük, az LY163 892 bisz(DMF)-, dihidrát-mono(DMF)- és mono(DMF)­­szolvátok hasznos közbenső termékek LY163 892-mo­­nohidrát előállításához. A monohidrátot úgy állítjuk elő, hogy először a fenti kiindulási anyagokat vízben szuszpendáljuk. A legáltalánosabb módszer abban áll, hogy a kiindulási anyag oldatát kis mennyiségű sav, általában 6 normál (vagy hígabb) hidrogén-klorid-oldat hozzáadásával aktiváljuk. Más változatban a kiindulási anyag oldatát kis mennyiségű bázis (például minimális mennyiségű 2 normál nátrium-hidroxid-oldat, amely­nek pH-ja körülbelül 7,6) hozzáadásával aktiváljuk. Eltekintve attól, hogy hogyan aktiváljuk az oldatot, a kristályosodást úgy indítjuk meg, hogy az oldat pH-ját körülbelül 4-re, előnyösen pedig 4,8-ra állítjuk be. így például, ha az oldatot sav hozzáadásával aktiváltuk, elő­nyös, ha az oldat hőmérsékletét körülbelül 50 °C-ra emel­jük és lassú ütemben hozzáadunk trietil-amint (vagy más változatban nátrium-hidroxidot) az oldathoz addig, ameddig annak a pH-ja körülbelül 4,8 nem lesz. A foko­zatosan képződő szuszpenziót keverjük és a hőmérsékle­tet körülbelül 50 *C-on tartjuk a bázis hozzáadása idején. Előnyös, ha a bázis hozzáadásának az első szakaszában kristályos monohidráttal beoltjuk az oldatot. A beoltás például gyakran akkor történik, amikor az oldat pH-ja körülbelül 1,8. Abban az esetben, ha a kiindulási anyag oldatát bázis hozzáadásával aktiváltuk, akkor a pH-t las­san körülbelül 4-re állítjuk be valamely sav, előnyösen 2 normál hidrokloridoldat segítségével. Akiindulási anyag 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom