203638. lajstromszámú szabadalom • Kukorica cink- és rézhiányának megszüntetésére szolgáló, fémkelátokat tartalmazó magkezelő kompozíció, eljárás ennek előállítására és mag kezelése ezzel a kompozícióval
1 HU 203 638 A 2 A találmány tárgya kukorica cink- és rézhiányának megszüntetésére szolgáló, fémkelátokat tartalmazó, magkezelésre alkalmas, vizes kompozíció és eljárás annak előállítására. A találmány tárgyát képezi továbbá a kompozíció alkalmazásának, adagolásának módja is. A szakirodalomban mind gyakrabban számolnak be arról a tapasztalatról, hogy a jelenleg alkalmazott NPK műtrágyázások mellett a kukoricanövényben, ill. egyes részeiben (szerveiben csökken a cink- és réztartalom. Ez a jelenség elsősorban a foszfor műtrágyázásra vezethető vissza. A tapasztalatok szerint már 90 kg/ha-osP205 kezelés a cink- és réztartalom 15- 20%-os csökkenéséhez vezet. A réz- és különösen a cinkhiány következtében a kukoricanövényben fontos aminosavak (pl. triptofán) mennyisége is csökken, aminek következményeként nemcsak a terméshozam alacsonyabb, hanem a termés minősége, takarmányozási értéke is romlik. A cink hiánya a magban gátolja a lebontási (tápanyag mobilizáló) folyamatokat is és így közvetlen hatással van a csírázási folyamatra, végső soron csökkenti a mag csírázóképességét is. A cinkhiány tehát már a mag csírázása előtti állapotában is fennáll és a fiatal növényeket még azelőtt sújtja, mielőtt azok a gyökéren keresztül tápelemeket vehetnének fel a talajból. Különösen jelentős ez a probléma a nagy terméshozamú hibrideknél, amelyek rendszerint még érzékenyebbek a cink és réz hiányára. A kukorica cink- és rézhiányát különböző típusú makro-, mező- és mikroelem trágyák talajon vagy növényen keresztül történő alkalmazásával próbálták ez ideig ellensúlyozni. A különböző makro-, mező- és mikroelemeket meghatározott mennyiségben és arányban tartalmazó műtrágya készítmények elsősorban azért nem jelentenek kielégítő megoldást, mert a gyökérkezdeménnyel még nem rendelkező csíranövény a talajból nem képes a számára szükséges tápelemeket felvenni. Továbbá a gyökérzet kifejlődése után is számolni kell azzal, hogy a tápelemeknek a talajban történő megkötődése miatt a kezelés hatásfoka csökken. Célirányosabb megoldást jelenthet a mikroelem szükséglet levéltrágyával történő pótlása. A levéltrágyázás akkor igazán célravezető, amikor a növény a legérzékenyebb az egyes mikroelemek hiányára és ha a növényállomány megfelelően takarja a talajt, azaz nagy levélfelülettel rendelkezik. A kukorica a különböző tápelemek hiányára legérzékenyebben 5-6 leveles korában reagál, amikor a növény számára igen gyors beavatkozásra lenne szükség. Ebben a fenofázisban azonban a kukorica levélfelülete még kicsi és a levéltrágyázás csak drágán és kis hatékonysággal valósítható meg. Tekintettel arra, hogy a mikroelemhiány már a magban fennáll, valamint hogy a növény kritikus, 5-6 lpveles fejlődési szakaszában gyors és igazán hatékony beavatkozásra nincs lehetőség, a legcélirányosabb, ha a cink és a réz pótlása a csírázást megelőzően, már a magban megtörténik. A szakirodalomból ismeretes magkezelő eljárások és kompozíciók (csávázás, csávázórendszerek) elsősorban a kártevő gombák és rovarok elleni védekezést, illetve a mag csírázásának késleltetését célozzák. A csírázás megfelelő körülményeinek biztosítására a 182578 lajstromszámú magyar szabadalmi leírás egy kombinált (fungicid+inszekticid+növekedésszabályozó+műtrágya+sellak) kezelést ismertet. A 162263 lajstromszámú magyar szabadalmi leírás szerint vitaminnal történő csírázásserkentést, a 179585 lajstromszámú szabadalmi leírásban giberrelines kezelést ajánlanak. A 185420 lajstomszámú magyar szabadalmi leírásban nedves csávázásra alkalmas bioaktiv növényvédelmi bevonó és rögzítő készítményekről számolnak be, amelyek rögzítőanyagát természetes fehérjék fémkomplexei alkotják. Ezek a bioaktív anyagok a csírázást is kedvezően befolyásolják. A találmány szerinti készítmények azonban elsősorban csávázószerek. A bevonó-, illetve rögzítőanyagként alkalmazott fehérjekomplexekben jelen lévő fémionok mennyisége kevés ahhoz, hogy adott esetben mikroelemhiányt is pótoljon. így például a kukorica csávázására ajánlott cinktartalmú kompozíció, 1 kg magra vonatkoztatva csupán 0,065 g cink-foszfátnak megfelelő cinket (22 mg) tartalmaz. Ez a mennyiség nem elegendő a kukorica cinkhiányának megszüntetésére. Az előzőekben ismertetett, csírázást elősegítő magkezelési módszerek közül tehát egyik sem alkalmas a kukorica cink- és rézhiányának kellő időben, megfelelő hatékonysággal történő és gazdaságos megszüntetésére. Célul tűztük ki a kukorica cink- és rézhiányának célirányos, egyszerűen megvalósítható és gazdaságos megszüntetését. A feladat megoldásának alapfeltétele volt, hogy- olyan magkezelő kompozíciót dolgozzunk ki, amely elég tömény oldatot képez ahhoz, hogy a növény számára szükséges cink- és rézmennyiséget anélkül lehessen a mag felületére vinni, hogy a csírázást a magba bediffundáló víz megindítaná,- továbbá olyan kelátkomplexképző anyagot találjunk, amely biztosítja, hogy a csírázás megindulásakor a mag felületére juttatott fémionok kellő sebességgel és egyenletesen szívódjanak fel a növény szöveteibe. Ez utóbbi követelmény teljesítéséhez olyan kelátképzőre volt szükség, amelynek cinkkel és rézzel képzett kelátkomplexeinek diffúziós együtthatója közel azonos. A megfelelő kelátképző kiválasztására izotópos elemfelvételi vizsgálatokat végeztünk, olyan cink- és réztartalraú vizes oldatokkal, amelyek glicint, valamint a levéltrágyákban már alkalmazott, ületve azokhoz hasonló típusú dikarbonsavakat (citromsav, borkősav, borostyánkősav, ill. almasav) tartalmaztak, és mértük az egyes savak glicin jelenlétében, illetve anélkül képzett cink- és rézkelátjainak effektiv diffúziós állandóit (Dj ésD2). Meglepő módon azt tapasztaltuk, hogy bár a vizs-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
