203636. lajstromszámú szabadalom • Eljárás az amuri mesterséges szaporítására
1 HU 203 636 B 2 A találmány tárgya eljárás az amuri kagyló mesterséges szaporítására. Az amuri kagyló (Anodonta woodiana woodiana) édesvízi nagyméretű kagylófajta, amely viszonylag szennyezett vizekben is életképes. Természetes hazája Ázsia, elsősorban Kína és a Szovjetunió délkeleti része, de az utóbbi időkben Európa keleti felére is bevitték, ahol szaporodásához és életkörülményeihez adottak a megfelelő feltételek, őshazájában emberi élelemként is szolgál. Az amuri kagyló gazdasági jelentősége kettős. Mivel olyan szennyezettségű vizekben is életképes, amelyekben a halak túlnyomó többsége elpusztul, valamint jól tűri a nehézfémeket és növényvédő szereket, továbbá a vízben lebegő üledékeket kiszűri, jelentős szerepe lehet a környezetvédelemben. Fehérjetartalma körülbelül 58% (szárazanyagra vonatkoztatva), amelynek körülbelül 50%-a aminosav, így kiválóan alkalmas állati takarmányként, például halliszt pótlására. A természetes körülmények között élő kagylók begyűjtése azonban körülményes és időrabló tevékenység és az így begyűjtött kagylók mennyisége nem elegendő az igények kielégítésére. A természetes szaporodás üteme sem megfelelő és évszakhoz kötött. Találmányunk célja az, hogy az amuri kagyló mesterséges szaporításának megoldásával az igényeket kielégítő számú egyedet tudjunk létrehozni. Az amuri kagyló mesterséges szaporítására vonatkozóan szakirodalmi közleményeket nem találtunk, és más kagylók, például osztriga, mesterséges szaporítására és tenyésztésére szolgáló megoldások sem tekinthetők útmutatásul, mivel az amuri kagyló lárvái parazita úton fejlődnek. Megállapítottuk, hogy az amuri kagyló mesterséges feltételek között hatékonyan szaporítható oly módon, hogy a szaporodásra alkalmas kagylóból a kagylólárvákat eltávolítjuk és a lárvákat halakkal benépesített, áramló vízzel töltött szaporítóüvegekbe helyezzük, ahol a lárvák a halakon megtapadnak, majd a halakat kádakba vagy medencékbe telepítjük, ahol 20-26 °C- on 5-14 napig tartó inkubálás után a halakról levált, kifejlődött, életképes kiskagylókat begyűjtjük. A találmány szerinti eljárás alkálmazásával a kagylólárvák sikeres megtapadásának esélye nő, a szaporítás ellenőrizhető, és az igényeknek megfelelő számú egyed rövid idő alatt szaporítható. A szaporításhoz gyakorlatilag bármely édesvízi halfajta megfelel, legalkalmasabb a ponty (Cyprinus carpio L.), a kárász (Carassius carassius) és a gyöngyös razbóra (Pseudorazbora parva). A szaporítást a haltenyésztésben használt, ún. Zuger-üvegekben végezzük, amelyekben megfelelő vízáramlás hozható létre, hogy a halak oxigénigényét kielégítsük, és kedvező áramlási feltételeket biztosítsunk. A vízátfolyás mértéke 50 literes Zuger-üvegben általában 3-6 liter/perc. A Zuger-üvegbe nagyobb halakból (10-15 cm) literenként 1-2 db-ot, a kisebb halakból (4-8 cm) literenként 4-8 db-ot helyezünk. A kagyló szaporításra alkalmas, ha a lárvák 80-90%-a megfelelően érett, azaz burok nélküliek, alapaktivitás - csapkodás - megfigyelhető, a lárvák 70- 80%-ánál a glochidiumteknő 90-180°-ban nyitott, összecsukódott állapotban a glochidium szövetei nem szorulnak ki a teknőből, és a fogófonal jól látható. A fenti feltételek szerint szaporításra alkalmas kagylók záróizmait elvágjuk, a teknőket szétfeszítjük, kopoltyúit óvatosan kivesszük, a szakadékony kopoltyúszövetet felvágjuk, és a glochidiumokat kikaparjuk. A glochidium csomókat friss - de nem klóros - vízben óvatos keverés mellett szétszéleszt jük. A lebegő glochidiumokat a halakat tartalmazó edénybe öntjük. Ezt a műveletet addig ismételjük, amíg a kopoltyúszövet maradványaiból a lárvák kiszabadulnak. A lárvák rövid idő alatt megtapadnak a halakon, elsősorban kopoltyúikon, a szájnyílás és ormyflás környékén, és az uszonyokon. 24-36 óra elteltével a halakat a Zuger-üvegből nagyobb kádakba telepítjük. Itt az inkubálás optimális hőmérséklete 20-26 °C. Alacsonyabb, 15-17 °C hőmérsékleten a kifejlődési idő kitolódik 14-20 napra, magasabb hőmérsékleten romlik a kagylók életképessége. A kádakban a halakat az aljzattól megfelelő lyukbőségű, lazán felfüggesztett hálóval elrekesztjük, hogy a halak a cisztákat ne vakarhassák le, és a lehulló juvenilis kagylókat ne ehessék meg. A halak oxigénigényét 11-15 napi 20-25 °C-on vízátfolyással vagy porlasztással biztosítjuk. Átfolyásos vízfrissítés esetén ügyelni kell arra, hogy az áramló víz az aljzatot ne kavarja fel. Az esetleges elpusztult halakat naponta eltávolítjuk. A kifejlett kagylók tömeges megjelenése 20-25 °C- on a halfajtól függően a 8-10. naptól várható (230- 250 napfok). A kifejlett kagylóknak a halakról való lehullása 4-6 napig tart. Ha parazitagazdaként gyöngyös razbórát alkalmazunk, a kagylók megjelenése 20-23 °C-on 5-6 nap elteltével 100-130 napfoknál várható. A kifejlődött kiskagylókat folyamatosan begyűjtjük. A begyűjtés legegyszerűbben gravitációs úton, gumicsővel való leszívással történhet. A cső egyik végére tölcsért helyezünk és mintegy porszívózva haladunk végig a kád vagy medence alján. A fiatal állatok mechanikai hatásra rendkívül érzékenyek, ezért a begyűjtés csak vízből vízbe történhet. A begyűjtött kiskagylók szabad vízbe telepíthetők, vagy osztriga-ketrechez hasonló körülmények között nevelhetők teljes kifejlődésükig. SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Eljárás az amuri kagyló (Anodonta woodiana woodiana) mesterséges szaporítására, azzal jellemezve, hogy a kagylóból az érett lárvákat eltávolítjuk, a lárvákat halakkal benépesített, áramló vizű szaporítóüvegekbe helyezzük, ahol a lárvák a halakon megtapadnak, majd a halakat kádakba vagy medencékbe telepítjük és 20-26 °C-on 5-14 napig tartó inkubálás után a halakról levált, életképes kiskagylókat begyűjtjük. 5 10 16 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
