203631. lajstromszámú szabadalom • Cső, növények öntözéséhez, valamint eljárás cső előállítására
1 HU 203 631 B 2 A találmány tárgya cső, növények öntözéséhez, valamint eljárás cső előállítására, különösen gyökéröntözéshez, mely egy lényegében kör alakú keresztmetszettel rendelkező és kilépőnyílásokkal ellátott vezetékcsővel rendelkezik, amelynek külső felületénél legalább annak kilépőnyílásainak tartományában legalább egy szálas anyag réteg van elrendezve. A találmány tárgya továbbá egy, növények öntözéséhez használható cső előállítására vonatkozó eljárás. A növények gyökéröntözésénél fontos, hogy az öntözéshez a talajba fektetett csövek vízkilépési helyeinél a lehető legjobban adagoljuk a vizet, hogy a talaj eláztatását elkerüljük. Egyidejűleg el kell kerülni, hogy a gyökerek az öntözőcsőbe belenőjenek és hogy a cső megsérüljön, illetve a talaj a küépőnyílásokat eltömje. Ismeretes egy olyan öntözőcső (lásd a 3302408 1. számú US szabadalmi leírást), melynél egy küépőnyílásokkal ellátott műanyagcső a vízldlépés szabályozásához teljesen körül van véve egy nagyon finom üvegszálból készült réteggel és egy arra helyezett műanyaghálóval, és a teljes cső egy huzallal spirál alakban körül van tekercselve és azzal van összefogva. Ennek az ismert csőnek azonban az a hátránya, hogy a kívül elhelyezkedő műanyaghálót a talajban lévő kövek vagy egy munkagép nagyon könnyen megsértheti. Ezenkívül nagyon drága az a megoldás, hogy a körültekercseléshez szükséges huzalból egy meghatározott hosszúságot kell levágni. Az egyes csövek tömör összekapcsolása, például úgy, hogy azokat egymásba illesztik, nagyon nehéz. Ezen a kör alakú keresztmetszetű öntözőcsövön kívül számos más, bonyolultabb csőkeresztmetszetű öntözőcső ismeretes, melyek a vízkilépés szabályozásához hasonlóképpen porózus vagy szálas anyagból kialakított rétegekkel vannak ellátva. Ezeknek a csöveknek a hátránya elsősorban azok költséges gyártásából adódik és abból, hogy nagyon költséges az egyes csövek egymás utáni összeköttetése vagy egy tartályhoz való tömített csatlakoztatása. Ismeretes továbbá egy háromrétegű öntözőcső, amely egy belső, rugalmas és lyukakkal ellátott vezetékcsőből, egy lyukakkal ellátott külső csőből és egy azok között elhelyezkedő szövetrétegből áll, és a belső vezetékcső, valamint a külső cső átlépőnyílásai egymáshoz képest el vannak tolva. Ennél az ismert csőnél a többnyire legalább kis mértékben szennyezett víznek a szövetréteg irányába kell folynia, hogy egy belső furattól egy hozzá képest eltolt külső furathoz vagy lyukhoz el tudjon jutni. Ezáltal fennáll annak a veszélye, hogy a cső eliszaposodik és eldugul. Az ismert háromrétegű cső a gyártás szempontjából is több hátránnyal rendelkezik. A külső átlépőnyílások kialakítása ugyanis nehéz, mivel ezeknek az átlépőnyílásoknak az utólagos kialakítása (kifúrása) során az alatta elhelyezkedő szövet is megsérül. Ha viszont az átlépőnyílásokat már előre kialakítják a külső csőben, akkor az a probléma áll elő, hogy hogyan tolják bele a belső burkolócsövet a szövettel együtt a külső csőbe. A találmány feladata tehát egy olyan robusztus felépítésű és olcsó öntözőcső kialakítása, melynél az eliszaposodás vagy eldugulás veszélyét messzemenően le lehet csökkenteni, és amelynek előállítása egyszerű. Ezenkívül a vízldlépésnek adagoltan és célirányosan kell végbemennie, továbbá meg kell akadályozni azt, hogy a gyökerek belenőjenek a cső belsejébe. A kitűzött feladatot egy olyan cső kialakításával oldottuk meg, mely víz át nem eresztő, előnyösen műanyagból álló és legalább egy hosszanti hasítékkal ellátott burkolócsövet tartalmaz, mely a vezetékcsövet és az azon elrendezett szálas anyag réteg(ek)et lényegében teljesen körülveszi, és a vezetékcső az őt körülvevő burkolócső hosszanti hasítékának tartományában van ellátva kilépőnyflásokkal. A találmány szerinti csőnél a víz a szálas anyag rétegek) felületére merőlegesen folyik azo(ko)n keresztül. A kis mértékű eliszaposodásokat, melyekre a találmány szerinti cső az ismert megoldású öntözőcsöveknél már eleve kisebb mértékben hajlamos, úgy lehet a cső tisztításával megszüntetni, hogy rövid időtartammal nagyobb nyomású vizet préselünk azon ki, ezzel a csövet megtisztítjuk. A hasítékkal ellátott burkolócső a szálas anyag réteget, mely többek között az adagolt vízkilépéshez szükséges, ezenkívül kielégítő mértékben védi a kívülről jövő mechanikai károsodásokkal szemben. Azáltal, hogy a cső lényegében kör keresztmetszetű és a burkolócső a hosszanti hasítékig zárt külső felülettel rendelkezik, egyszerűen megvalósítható a csődarabok tömör összekötése vagy egy másik csőre történő csatlakoztatása. A találmány szerinti cső egy további előnye abban van, hogy a cső hosszanti irányában elnyúló hasíték lehetővé teszi az összekötő- vagy csatlakozórészeknél a cső irányított megvezetését. A csövek méretreszabásánál is megmarad ez a tulajdonságuk, vagyis a levágott csodarabban is a vízkilépésnél ez a természetes és előre megállapított irányított jelleg. Kimutattuk ugyanis, hogy a hosszanti hasíték irányítottságának nagy jelentősége van. így például egy lefelé irányuló hasítékkal az évelő növények öntözésénél az elalgásodást tartósan el lehet kerülni. Mivel a burkolócső a belső vezetékcsővel koncentrikusan helyezkedik el, előnyös, ha a találmány egy előnyös kiviteli alakjának megfelelően a vezetékcsövet egy vagy több szálas anyag réteg lényegében teljesen körülveszi. Különösen vékony szálas anyag rétegek alkalmazása esetén lehet azonban a szálas anyag réteget is csupán a hosszanti hasíték tartományában elrendezni. Ez adott esetben akkor előnyös, ha a burkolócsövet és a vezetékcsövet azokon a helyeken, ahol közöttük nincs szálas anyag réteg, egymással közvetlenül összehegesztjük, térhálósítjuk vagy összeragasztjuk. Előnyös, ha a burkolócső és/vagy a vezetékcső anyaga legalább részben a szálas anyag réteg(ek)ben helyezkedik el. Ezáltal igen szoros kötést lehet létrehozni a szálas anyag réteg és a burkolócső, illetve a vezetékcső között, ami többek között megakadályozza, hogy egy szálas anyag réteg a vezetékcsőben lévő 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
