203596. lajstromszámú szabadalom • Földi helymeghatározó elrendezés és eljárás a helymeghatározásra és visszakeresésre

HU 203596B lan, ha nem eléggé pontosan van az őt ábrázoló tér­képen feltűntetve. Minden pontnak megvannak a koordinátái, a fixpontnak is, ezek a koordináták azonban közvetlen mérésre nem használhatók, csu­pán a terep és a térkép közötti referenciaként hasz­nálhatók. A kitűzött cél eléréséhez találmányunk egyrészt elrendezést, másrészt eljárást ad. A találmány tehát egyrészt földi helymeghatározó elrendezés, elsősor­ban hosszirányú kiterjedésű, föld alatti létesítmé­nyek (csövek, vezetékek) nyomvonalának és/vagy határoknak, határoló vonalaknak jelzésére és visz­­szakeresésére, amely a nyomvonalak/határok men­tén elhelyezett jelzett fixpontok sokaságát tartal­mazza. A találmány szerinti elrendezés újdonsága abban van, hogy a fixpontok kizárólag mozgatható keresőelemmel visszakereshető, föld alatt elhelye­zett jelzőelemekből állnak, a jelzőelemek sorban vagy láncszerűen jelzőút mentén vannak a jelzendő nyomvonaltól, illetve létesítménytől meghatározott távolságban elrendezve. A találmány másrészt eljárás elsősorban hossz­irányú kiterjedésű, föld alatti létesítmények, csőve­zetékek, vezetékek, létesítmények határoló vonalá­nak, nyomvonalának, határvonalaknak megjelölé­sére és/vagy visszakeresésére, mikoris a nyomvonal mentén a megjelölendő létesítménytől adott távol­ságra fixpontokat jelölünk ki, a fixpontok helyzetét meghatározzuk és a jelölendő létesítmény fizikai helyzetét rögzítő tárolóban rögzítjük. A találmány szerinti eljárás újdonsága abban van, hogy a fixpon­tok legalább túlnyomó többsége helyén a megjelölés és/vagy visszakeresés során a föld felszínén mozga­tott keresőelemmel azonosítható föld alatti jelzőe­lemeket helyezőnkéi, majd a visszakeresési művelet során a jelzőelemeket a föld felszínén hozzávetőle­gesen kijelölt jelzőút mentén mozgatott keresőe­lemmel megkeressük és a megtalált jelzőelemet ajelzőút mentén előtte és utána következő jelzőe­lem tárolt adatai alapján azonosítjuk. A találmány a hagyományos elvtől alapvetően el­tér. A találmány szerinti fixpont elrendezés a való­ságban többnyire a föld alatt meghatározott jelző­vonal mentén elhelyezett jelzőelemekből ahol a jelzőelemek viszonylag közel vannak egymáshoz te­lepítve, és a jelzővonalakat elsősorban a jelzőele­mek pontos fizikai helyzete határozza meg, másod­sorban pedig a következő adatok durva meghatáro­zása: 1. A jelzővonalban minden pár soronkövetkező jelzőelem közelítő körkörös helymeghatározása. 2. Minden jelzővonal kezdetének közelítő abszo­lút bemérése. Ez utóbbi természetesen azonosítható lehet tér­képen is, de nem kell feltétlenül nagy pontossággal bejelölni, mivel a megfelelő földalatti jelzőelem az adott tartományon belül a keresőelemmel megtalál­ható, ha a helyzete durván ismert, és megadható a helyzete olyan geodéziai részadatokhoz képest is, amelyek nem igazi fixpontok, de meglehetősen pon­tosaknak tekinthetők, például régi utak, vagy egy meglevő ház egyik oldala. Azok a pontok, amelyeket a találmány szerinti fixpont rendszerben akarunk regisztrálni, olyan ko­ordinátákkal vannak megjelölve, amelyek jelzővo­3 nalon definiált helyi koordináta rendszerek, mégpe­dig a jelzővonal egymás melletti két szakasza által meghatározott rendszerek, amelyeket a jelzővonal jelzőelem számaival lehet azonosítani, amely jelző­vonal meghatározott kezdőpnttal van ellátva. Ez te­hát azt jelenti, hogy különböző földrajzi pontok kü­lönböző koordináta rendszerekben lehetnek re­gisztrálva, és nincs is szükség arra, hogy egy közös koordináta rendszerben is meg legyenek adva. Általában két fontos szempont miatt vannak a földrajzi pontok térképen bejelölve, részben tájé­koztatás céljából, részben pedig hogy újabb pont ki­jelölésében, a már meglevő pontokat pontosan vissza lehessen keresni. A találmány szerint azonban a visszakereséshez és behatároláshoz nem elsődleges, sott adott eset­ben egyáltalában nem szükséges térképet használni, egy közelítő térkép ugyan célszerű a tájékozódás megkönnyítésére. A pontok ugyanis megfelelő ko­ordinátáikkal a megfelelő koordináta rend­szerekben vannak megadva, és ezek a koordináták olyan mérési adatokat tartalmaznak, amelyek köz­vetlenül használhatók. Ezek a koordináták digitali­zálva vannak és igen alkalmasak a gyakorlati hasz­nálatra, mivel mindig a legközelebbi fixpontra vo­natkoznak. A koordinátákkal megadott pont akár meg van adva a térképen, akár nincs, egyszerű mé­réssel könnyen megtalálható. A találmány szerinti helymeghatározó rendszer lényege, hogy nagyszámú sorokban elhelyezett föl­dalatti jelzőelemeket tartalmaz, ahol az egy-egy sorban levő jelzőelemek olyan közel vannak egy­máshoz telepítve, hogy a rövid távolságok pontos mérése egyszerűen például mérőszalaggal elvégez­hető. A jelzőelemek nyílt terepen egymástól 100- 200 m, városban 50 m távolságra vannak telepítve, az utóbbi helyen célszerűen az út alatt. A jelzővonal egyes jelzőelemének az előző jelzőelemhez képesti helyzete olyan polár koordinátákkal van megadva, amely annak két egyenesnek a metszéspontjában van, amely az adott jelzőelemet az előtte és utána levő jelzőelemeknek a metszéspontja. így igen egy­szerűen növelhető a jelzővonal úgy, hogy először egyszerű mérőeszközökkel körülbelül meghatároz­zuk a következő jelzőelem helyzetét, majd a kereső­elemmel pontosan is megkeressük és ezt, azután folytatjuk a munkaponthoz vagy területhez legkö­zelebb eső fixpontig. Ha a munkaterülethez elég kö­zel értünk, akkor a részletes és pontos mérést ismét egyszerű eszközökkel végezhetjük el. A megfelelő helyi koordinátarendszer célszerűen merőleges ko­ordinátarendszer, ahol a fixpontokat összekötő vo­nal az egyik tengely, a másik pedig két megfelelő fix­pontot összekötő egyenesek közötti fixpontban állí­tott merőleges. A találmány szerinti jelzővonal bárhol telepíthe­tő, kialakítható. Összehasonlítva a szokásos geodé­ziai gyakorlattal, azt mondhatjuk, hogy a jelzővonal rendszerrel helyettesíthetjük a szokásos három­szög-rendszert vagy kiegészíthetjük úgy, hogy a há­romszögpontok közé vagy legalábbis a legtöbbjük közé földalatti jelzőelemeket telepítünk akkor, ami­kor a fixpontról a mérőjelet a háromszög csúcsából kivesszük. így ugyanis az ebbe a pontba beépített jelzőelemmel nem kell egy újabb felméréshez a fix­4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom