203595. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés vékony huzalok átmérőjének érintésnélküli meghatározására

1 HU 203 595 B 2 határozott, rögzített távolságban egy intenzitás maxi­mum és egy szomszédos intenzitás minimum közötti éleken rendeznek el, és a fotocellák intenzitás mérési eredményei szolgálnak mértékként a mért huzal átmé­rőjének előre meghatározott névleges értéktől való el­térésére. Ennek az eljárásnak hátránya továbbá, hogy íz egyes intenzitás minimumok és intenzitás maximu­mok sűrű egymás melletti elhelyezkedése következté­ben csupán igen korlátozott méréstartományban hasz­nálható. Általánosan ismertek továbbá fénykép térbeli struktúráinak, valamint a fényképben megtalálható térbeli frekvencia komponenseknek általános érzéke­lésére szolgáló olyan műszaki megoldások, amelyek speciális optoelektronikus alkatrészek segítségével, amelyek nagyszámú fényvevőből, például szenzorso­rok és szenzormatricák alakjában vannak összeépítve (erre ad példát aDD-222109,aDE-2140939,aDE-2 448 571, a DE-2 947 722 számú német, valamint az EP-A-0 100 412 számú európai szabadalmi leírás), de ezeket az eljárásokat mindeddig tudomásunk szerint nem használták diffrakciós képek érzékelésére és ki­értékelésére. Az idevonatkozó ismert műszaki megoldások egy másik csoportja a diffrakciós képet vonatkozási kép­pel történő összehasonlítás során értékeli ld. Itt vonat­kozási képként akár egy másik diffrakciós kép is fel­használható, amelyet azonos hullámhosszú fénnyel megvilágított, ismert szélességű segédréssel állítanak elő. Ha ennek segédrésnek, valamint a mért struktúrá­nak a szélessége azonos, úgy mindkét diffrakciós kép a központi képen kívüleső részén azonos, és a differen­ciáló kiértékelő eljárással nyert jel minimumra csök­ken. Más ismert eljárások során hivatkozási képként térfrekvenciaszűrőket alkalmaznak. Ezek vagy válta­kozva áteresztő és át nem eresztő csíkokból állnak és ha egyeznek a diffrakciós képpel, úgy csupán egy in­tenzitás minimumot engednek át (lásd a DE-2165 693 számú szabadalmi leírást), vagy pedig fázismenetet befolyásoló elemek elrendezéséből állnak, amely a diffrakciós képpel való egyezés esetén maximális in­tenzitású korrelációs csúcsot hoznak létre a mérendő tárgy leképezési síkjában (lásd a DD-222 109 számú szabadalmi leírást). Ezeknek a megoldásoknak főleg az a hiányossága, hogy segítségükkel csupán szűk kor­látozott méréstartományon belül, a vonatkoztatási kép által meghatározott névleges értéktől való eltérés határozható meg. Több méréstartomány átfedésére a szóbanforgó eljárást úgy fejlesztették tovább, hogy a vonatkoztatási képet a segédrés szélességének változ­tatásával, illetve a térszűrő sugármenetben hatásos sávszélességének változtatásával mérhetően megvál­toztatják. Más műszaki megoldásoknál a diffrakciós kép nagyságát a segédrés mérhető eltolásával, illetve a hu­zal mérhető eltolásával konvergens sugármenet alkal­mazása mellett vagy állítható gyújtótávú lencserend­szer alkalmazása mellett a rögzített vonatkoztatási képhez illesztik mérhető módon. Ezeknek a DE-827 123, a DE-1933 651, a DE-2165693 számú szabadal­mi leírásokban található eljárásoknak közös hátránya, hogy mindenkori méréstartományukat mechanikus beállítással egymásután kell letapogatni. Ezek a me­chanikusan mozgatott alkatrészek azonban a haszná­lat során kopásnak vannak kitéve és folyamatos méré­sekre kevésbé alkalmasak. Hasonló elven működik a DE-1908 275 számú szabadalmi leírásban ismertetett letapogatási eljárás is, amelynél a vonatkoztatási kép funkcióját előre meghatározott számláló impulzusso­rozat veszi át. A DE-1925 587 számú szabadalmi leírás olyan el­járást ismertet, amelynek során az elhajlás vagy fény­törés által eltérített sugarak összintenzitását olyan el­rendezésben mérik, amilyen a Schlieren-módszerhez használatos, és ezt veszik mértékként a huzal átmérő­jére. Ennek az eljárásnak az a hiánya, hogy a huzal felületi érdessége és szennyezettsége meghatározha­tatlan módon befolyásolhatja az eltérített fény inten­zitását és ezzel a mérési eredményt is. A találmánnyal célunk olyan mérési eljárás és ezt megvalósító berendezés létrehozása, amely lehetővé teszi nyugvó vagy mozgásban levő vékony huzalok, szálak folyadéksugarak és hasonlók átmérőjének, va­lamint rések szélességének és finom furatok átmérőjé­nek mozgó mechanikus alkatrészek nélküli, érintés­­mentes és roncsolásmentes, folyamatos mérését nagy pontossággal és viszonylag nagy méréstartományban. A felsorolt, ismert műszaki megoldások műszaki hi­ányosságainak fő oka abban a nehézségben rejlik, amelyet a vékony huzalok, szálak, folyadéksugarak és hasonlók átmérőjének, valamint a résszélesség és fi­nom furatok átmérőjének meghatározására különö­sen alkalmas diffrakciós kép érzékelése és kiértékelé­se jelent, nagy sebességgel és a diffrakciós kép infor­­mációtartalmának messzemenő kihasználásával. A ta­lálmánnyal megoldandó feladatot tehát úgy határoz­hatjuk meg, hogy olyan gyors és pontos mérési eljá­rást, valamint azt megvalósító berendezést kell kifej­leszteni, mely segítségével a diffrakciós kép nagy mé­réstartományban egyértelmű eredménnyel, valamint technológiai műveleteknél történő alkalmazásnál ko­pásmentesen és zavaróvédetten kiértékelhető. A kitűzött feladat megoldása során olyan eljárásból indultunk ki, amelynek során vékony huzalok, szálak, folyadéksugarak és hasonlók átmérőjének, valamint rések szélességének és finom furatok átmérőjének meghatározásához a Fraunhofer-féle elhajlási minta felhasználásával mérendő tárgyat párhuzamos, mo­nokromatikus és koherens fénysugárral megvflágí­­tunk. Ezt a találmány értelmében úgy fejlesztettük to­vább, hogy a mérendő tárgy által keltett diffrakciós kép legalább egyik felének teljes helyi intenzitáslefo­lyását az el nem hajlott fénysugár levágásával hézag­­talanul érzékeljük, majd digitalizáljuk és digitális alakban eltároljuk, majd az így képzett adatmezőből Fourier-transzformációval a diffrakciós kép helyi frekvenciáját meghatározzuk és abból a mérendő tárgy átmérőjét, illetve szélességét a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom