203579. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fúziós proteinek előállítására

1 HU 203579B 7. táblázat 2 A találmány tárgya eljárás eukarióta proteinek előállítására géntechnológiai úton. A proteinek exp­resszióját a 2-interleukint kódoló DNS-ból szárma­zó „nyitott olvasóraszter” segítségével végezzük. Kisebb (mintegy 15 000 daltonig terjedő) mól tö­megű, diszulfid-hidakat tartalmazó eukarióta pro­teinek géntechnológiai előállításakor baktéri­umokban a hozam gyakran alacsony. Feltételezhe­tő, hogy a gazdasejt saját proteáz enzimjei a képző­dött proteint hamar lebontják. Ezért célszerű olyan génszerkezet létrehozása, amely fúziós proteint kó­dol; a fúziós protein nem kívánt része a gazdasejt egyik proteinje, ezt a részt később lehasítják. Azt találtuk, hogy lényegében a 2-interleukin N- terminális részének első 100 aminosavának megfe­lelő más. Primer termékként tehát teljesen vagy leg­nagyobb részében eukarióta proteinből álló fúziós protein keletkezik. Feltehető, hogy a gazdasejt a protein idegen voltát nem fedezi fel, ezért nem is bontja le a terméket. Előnyös továbbá, hogy a talál­mány szerint előállított fúziós proteinek nehezen oldódó, illetve oldhatatlan vegyületek, ezért egysze­rű módon, célszerűen centrifugálással választhatók el az oldott proteinek mellől. Tekintve, hogy a fúziós protein interleukinrésze csak „ballasztként” szerepel, nem játszik szerepet az a tény, hogy az interleukin biológiailag aktív mo­lekula. Ezért nem szükséges az interleukinnel való teljes azonosság. A találmány céljaira elég, ha lé­nyegében az N-terminális rész első 100 aminosav van jelen. így az N-terminális részt olyan módon va­riálhatjuk, hogy a kívánt protein lehasíthatóvá vál­jék (amennyiben az N-terminálishoz kötődik). Ha a kívánt protein - a szokásos módon - C-terminálisan kötődik a fúziós proteinben, a lehasíthatóság érde­kében a C-terminálist módosítjuk. A humán 2-interleukint (az alábbiakban 2-IL) kódoló természetes DNS-szekvencia az EP-A1-0 091 539 szám alatt publikált európai szabadalmi be­jelentésből ismert. Az említett bejelentés égés és patkány 2-IL-re is kiterjed; ez az emlős 2-IL szintén alkalmazható a találmány szerinti protein-szinté­zishez, előnyösebb azonban, ha szintetikus DNS-ből indulunk ki. Különösen előnyös a 0 163 248 szám alatt publikált európai bejelentésnek megfelelő, kö­re nem bocsátott 34 19 995 számú NSZK-beli sza­badalmi bejelentésben leírt DNS, amely humán 2- IL-t kódol. Ezt a szekvenciát az I. mellékletben tün­tettük fel. E szekvenicának az az előnye, hogy ko­­donjai a leggyakrabban használt gazdasejtnek, az E. coli adottságaihoz illenek, továbbá, hogy néhány restrikciós endonukleázos vágóhelyet tartalmaz, amely a találmány szerinti eljárás során felhasznál­ható. Az alábbi I. táblázatban a DNS-eleje és 100. aminosava közötti részben fellelhető előnyös vágó­helyeket tüntettük fel, a két vágóhely közötti részt kívánt esetben módosíthatjuk, a fent említett szaba­dalmi bejelentésben ismertetett további vágóhelyek felhasználásával. Restrikciós enzim felismerés szekvenciája A felismerés szekvenciája első nukleo­­tidjének helye a kódoló szálon Aha II, Ban I 5’ 3’ Hae II, Nar I Ban n, Sac I GGCGCC 8 SstI GAGCTC 291 Hhal GCGC 9 HinfI GACTC 35 Pvul CGATCG 346 Taql TCGA Amennyiben a Ban II, Sac I vagy Ssr I nukleázt alkalmazzuk, mintegy 95 aminosavat kódoló 2-IL- részszekvenciát kapunk. A lánc ezen hossza általá­ban elég ahhoz, hogy oldhatatlan fúziós protein ke­letkezzék. Olyan esetben, ahol - például hidrofü­­eukarióta protein esetén - az oldódás még mindig túl jó, de a minél kevesebb ballaszt termelése érde­kében a C-terminálishoz közelebb eső vágóhelyet nem kívánunk felhasználni, az N- és/vagy C-termi­­nális végét képező DNS-szekvenciát megfelelő adapter, illetve linker alkalmazásával meghosszab­bíthatjuk, úgyszólván méretre szabott ballasztot alakítva ki. Természetesen a DNS-szekvenciát töb­­bé-kevésbé a teljes terjedelmében is hasznosíthat­juk, így - adott esetben módosított - biológiaüag aktív 2-IL-t kapunk melléktermékként, illetve ket­tős hatású proteint alakítunk ki, amely a 2-IL hatá­son túlmenően a kódolt protein hatásával is rendel­kezik. A találmány tárgya tehát eljárás la és Ib képletű fúziós proteinek előállítására Met-X-(Y)m-Z Met-Z-(Y)m-X (la) (ib) ahol Z a célfehérjét vagy -peptidet jelenti, X jelentése 2-IL, előnyösen emberi 2-11 első 90- 133 aminosavának szekvenciája, illetve ennek leg­feljebb 6 aminosav cseréjével megváltoztatott vari­ánsa, Y jelentése 1 -4 aminosavból álló híd, amely ké­miai úton vagy enzimesen hasítható, illetve lehasít­ható és m jelentése zéró, ha a kívánt proteinhez szomszé­dos aminosav a kívánt protein lehasítását lehetővé teszi, máskülönben m jelentése 1,2,3 vagy 4. Ahogy az (la) és (Ib) képletek mutatják és a fenti­ekben már említettük, a kívánt proteint a 2-IL-rész előtt, de utána is kifejezhetjük. Az egyszerűség ked­véért az alábbiakban főleg az első lehetőséget ismer­tetjük, amely a fúziós proteinek hagyományos elő­állításának felel meg; e klasszikus” módszer ismer­tetése azonban a másik lehetőséget nem zárja ki. A fúziós protein hasítása önmagában ismert mó­don kémiai vagy enzimes úton történhet. Az alkal-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom