203566. lajstromszámú szabadalom • Eljárás olefinpolimerizációs katalizátorkomponens előállítására

HU 203566B 7 8 propil-naftenátot, n-amil-toluátot, etü-ciklohexa­­noátot és propil-pivalátot. Szerves szüikonvegyület­­ként alkalmazhatunk alkoxi-szilánokat és R nSi(ORz)4-n általános képletű acü-oxi-sziláno­­kat; a képletben n értéke 0-tól 3-ig terjedő egész szám, R1 jelentése szénhidrogén-csoport, vagy ha­logénatom és R“4 jelentése szénhidrogén-csoport. Ilyen vegyületek lehetnek például a trimetil-meto­­xi-szilán, trifenil-etoxi-szilán, dimetil-dimetoxi­szilán és fenil-trimetoxi-szilán. A katalizátorban szelektivitás szabályozószer­ként alkalmazott donor lehet azonos titántartalmú komponens készítésénél alkalmazott donorral vagy lehet attól eltérő. a titántartalmú komponens készítésénél elsődle­ges donorként előnyösen alkalmazhatunk dimetil­­naftalint, és másodlagos elektrondonorként alkal­mazhatunk diizobutil-ftalátot vagy etil-benzoátot; vagy elsődleges elektrondonorként diizobutil-ftalá­tot, másodlagos elektrondonorként etil-benzoátot alkalmazunk. A teljes katalizátorrendszerben el­őnyösen alkalmazható szelektivitás szabályozósze­rek a p-etoxi-etil-benzoát, fenetil-trimetoxi-szilán és difenil-dimetoxi-szilán. Az önmagában, szerves alumíniumvegyülettel kombinálva vagy reagáltatva alkalmazott szelekti­vitást szabályozószer mennyisége előnyösen egy mól alumíniumvegyületre számítva 0,005-1,5 mól, elsősorban 0,05-0,5 mól. Az egy mól titánra számí­tott szelektivitást szabályozószer előnyös mennyi­sége 0,1 -50 mól, elsősorban 0,5-20 mól. A szilárd katalizátorban lévő elsődleges elekt­rondonor mennyisége egy mól titánra számítva 0,01 -10 mól, pl. 0,05-5 mól, elsősorban 0,5-3 mól. A szilárd katalizátorban lévő másodlagos elekt­rondonor egy mól titánra számítva 0,01-2 mól, el­sősorban 0,05-0,5 mól. A kész katalizátor kompozíciót, ha a prokatalizá­­tort, a kokatalizátort és a szelektivitás szabályozó­szert külön alkalmazzuk, egyszerű kombinálássíd állíthatjuk össze, a kész katalizátorban akkor a leg­megfelelőbb a mólarány, ha az alumínium titánhoz viszonyított atomaránya (1:1)—<150:1), előnyösen (10:1)-(150:1). Általában az alumínium aránya a ti­tánhoz képest (30: l)-( 100:1), előnyösen (50:1)­­(80:1). A prokatalizátor termelékenységét az egy gramm prokatalizátorra számított polimer mennyi­ség kb-jában határozzuk meg egy vagy két órás szabvány polimerizációs reakcióban. A prokatali­zátor termelékenységét meghatározhatjuk kg poli­­mer/g titán értékben is. A katalizátor aktivitás kife­jezése néhány esetben kg polimer/g prokatalizá­­tor/óra értékben fejezik ki. Az izotaktikus polipropüénre vonatkozó szelek­tivitást az amerikai egyesült államokbeli Élelmiszer és Gyógyszer Hatóság (FDA) szabványa szerint a xi­­lolban oldható polimer (XS) mennyiségének méré­sével határozzuk meg. Az XS vizsgálatot a követke­zőképpen végezzük: A vizsgálandó mintát teljesen feloldjuk oxidáci­ós inhibitort tartalmazó xilolban, keverővei ellátott lombikban, visszaf olyatás mellett 120 °C-on. A lom­bikot ezután keverés nélkül 25 'C-os vízfürdőbe he­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 lyezzük, egy órán át ott tartjuk, eközben az oldha­tatlan részek kiválnak. A csapadékot leszűrjük, majd a szűrletben lévő, oldott anyag mennyiségét a szűrlet 10 ml-ének bepárlásával határozzuk meg úgy, hogy a maradékot vákuumban szárítjuk, majd mérjük. A xilolban oldott anyag valamennyi, Ids molekulatömegű, kristályos anyagot tartalmazó amorf anyagból áll. (FDA 121.2501 és 121.2510, 1971 előírások). Propüén homopolimer esetén az XS numerikus értéke általában 2%-kal kisebb, mint a n-heptánban visszafolyatás mellett extrahálható polimerek mennyisége. A polipropÜén izotaktikus mutatószá­ma (a n-heptánban visszafolyatás mellett oldhatat­lan rész) így megközelítőleg 100-(XS+2). Prokatalizátor készítés Az 1 -9. példák szerinti prokatalizátorok készíté­se a következő volt: 150 ml 1:1 térfogatarányú titán-tetraklorid és klór-benzol elegyet és a példákban ismertetett típu­sú és mennyiségű elektrondonort adtunk 50 mmól, megfelelő, a példákban ismertetett dietoxi-magné­­zium prekurzorhoz, és szobahőmérsékleten kever­tük 15 percen keresztül. Az elegyet ezután egy órán át 120 °C-on kevertük, melegen leszűrtük (kb. 110'C-on). A kapott szüárd maradékot 150 ml 1:1 térfo­gatarányú titán-tetraklorid és klór-benzol oldat­ban, és ahol a jelzett (MH.) módszer megkívánja, 11 mmól másodlagos elektrondonort és 2 mmól ftaloü­­kloridot adtunk hozzá (1.4 535 068. számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírást). A szusz­penziót ezután körülbelül egy órán át 110 “C-on ke­vertük, majd ugyanezen a hőmérsékleten ismét le­szűrtük. A kapott szilárd anyagot ezután 150 ml 1:1 térfogatarányú titán-tetraklorid és klór-benzol elegyben szuszpendáltuk, és körülbelül 110 'C-on körülbelül 30 percen át kevertük, majd ismét leszűr­tük ugyanezen a hőmérsékleten. Ezután a reakció­edényt 40 °C alá hűtöttük, és a szilárd anyagot 6x150 ml izopentánnal mostuk, majd 100 percen keresztül, 40 °C-on, nitrogénáramban szárítottuk. Az így kapott, különböző prokatalizátorok titántar­talmát az 1. és 2. táblázat mutatja. Az 1., 3., 5. és 8. példákban készített katalizátorok kontroll katalizá­torok. 1. összehasonlító példa 50 mmól dietoxi-magnéziumra számítva 12,8 mmól bisz(2-etü-hexü)-ftalátot adtunk a reak­­cióelegyhez; az ismertetett eljárás lefolytatása után két titán-tetraklorid és klór-benzol elegyes mosás alkalmazásával 2,321% titánt tartalmazó A katali­zátort kaptunk. A titántartalmú A katalizátort, trietü-alumíniu­­mot (TEA) és difenil-dimetoxi-szilánt (DPDMS) tartalmazó katalizátor termelékenységét 2 órás fo­lyadékfázisú propüénpolimerizációban (LIPP) vizs­gáltuk 70:35:1 mólarányú TEA:DPDMS:Ti összeté­telű katalizátor alkalmazásával. Az eljárás eredmé­nyeként 1 g titánra számítva 966 kg polipropilén ke­letkezett, (kg PP/g Ti), amelynek xilolban oldható része 5,31% volt. 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom