203563. lajstromszámú szabadalom • Eljárás opioid-polipeptidek és ilyen vegyületeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
7 HU 203563B találmány szerinti vegyületek hatását, amelynek alapján a vegyületek gyógyszerként alkalmazhatók. 1. vizsgálati módszer A fájdalomcsillapító hatás vizsgálata A vizsgálandó vegyületet fiziológiás (0,09%-os) konyhasó-oldatban ddY-törzsű, 20-27 g testtömegű egereknek, általában nyolctagú csoportoknak adagoltuk intravénás vagy szubkután úton. A fájdalomcsülapító hatást a „farokcsipeszes” próbával mértük [Jap. J. Pharmacol. 16,287 (1966)]. A farokcsipeszes próba végrehajtása során egy 300 g nyomást kifejtő szorítót (csipeszt) helyeztünk az állatok tövére, a végből-nyálkahártya befoglalásával, és megmértük azt a latenciaidőt, amely addig eltelt, amíg az állat a csipeszt harapdálni kezdte. Az állatokat a kísérlet előtt a farokcsipesz által előidézett fájdalomérzés szempontjából megvizsgáltuk, és azokat az állatokat, amelyek 3 másodpercen belül nem kezdték meg a csipesz harapását, a kísérletből kizártuk. A fájdalomcsillapító hatás kritériumának a 6 másodpercnél hosszabb latenciaidőket tekintettük. A vizsgálandó vegyületek EDso értékeit (azaz az 50%-os fájdalomcsillapító hatású dózist) litchfield és Wücoxon módszerével számítottuk ki [J. Pharmacol. Exp. Ther 96,99 (1949)]. Az eredményeket az 1. és 2. táblázatokban foglaltuk össze. Az 1. táblázat az intravénás befecskendezés után kapott eredményeket, a 2. táblázat pedig a szubkután befecskendezés után kapott eredményeket mutatja. A táblázatok baloldali első oszlopában lévő számok azoknak a példáknak a sorszámát jelentik, amelyekben az adott vegyület előállítását leírjuk. 1. táblázat A vizsgálandó vegyületet leíró példa sorszáma "Farptópgsz’S -mődsZer (i.v.): EDsomg/kg 1. 0,75 2. 0,24 5. 3,4 6. 4,3 7. 3,9 8. 3,3 10. 1,2 18. 4,5 19. 2,0 21. 0,8 22. 3,0 24. 0,22 25. 1,8 27. 0,7 28. 0,7 29. 2,0 dinorfin(l-13) 25,0 2. táblázat 8 A vizsgálandó ’’Farokcsipesz”vegyületet leíró -módszer (s.c.): példasorszáma EDsomg/kg 1. 1,0 2. 0,44 21. 0,8 24. 0,32 27. 0,8 28. 1.5 2. vizsgálati módszer Az opioid hatás vizsgálata: A találmány szerinti vegyületek opioid hatását T. Oka és munkatársai módszerének alkalmazásával [Europ. J. Pharmacol. 73,235 (1980)] nyulak ondóelvezetőjén (vas deferens-én) vizsgáltuk, a következőképpen: Érett hím nyulakat leöltünk úgy, hogy fülvénájukba levegőt vezettünk. Közvetlenül a halál beállta után laparotomiát végeztünk, és mind a jobb, mind a bal ondóelvezetőt kiemeltük. Az ondóelvezetőkből a magfolyadékot Ringer-oldatba folyattuk. Mindkét vezetékből a prosztata felé eső oldaltól számítva 2,5 cm hosszú részt kivágtunk. A vezetékeknek ezeket a darabjait fonal segítségével 6 ml térfogatú, állandó hőmérsékletű üvegcellában felfüggesztettük, és elektromos eszköz segítségével elektromosan stimuláltuk. A stimulust platinaelektródok között 0,1 Hz, 1 ms és 90 Volt paraméterekkel hoztuklétre. Csatlakozó rész segítségével, kijelzőn regisztráltuk az elektromos stimulálás következtében beálló összehúzódást. Az opiod hatást az elektromos stimulálás következtében fellépő összehúzódás gátlásával határoztuk meg. Az eredményeket IC50 értékekben (azaz az 50%os gátlást eredményező koncentrációkban) adtuk meg, és a 3. táblázatban foglaltuk össze. 3. táblázat A vizsgálandó vegyületet leíró példasorszáma Anyúlondóelvevezetőjén végzett vizsgálat EDso nanomól 1. 3,5 2. 0,04 3. 6,03 6. 4,5 8. 6,2 19. 2,8 24. 0,08 25. 0,58 27. 2,0 28. 6,5 dinorf in-A (1-17) 17,4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
