203553. lajstromszámú szabadalom • Új eljárás oxetanocin G előállítására
1 HU 203 553 B 2 lálhatjuk. Az izolálást a vízben vagy szerves oldószerekben való oldhatóság közötti különbség, aktívszénen való adszorpciós-deszorpciós kromatográfiás eljárás, gyantán vagy ioncserélő gyantán való adszorpció és egyéb hasonló módszerek megfelelő kombinálásával végezhetjük. Színtelen, kristályos OXT-G-t állíthatunk elő például oly módon, hogy a 2-amino-OXT-A-t reagáltatjuk az enzimmel, a reakcióoldatot porózus gyantával töltött oszlopon átvezetve adszorbeáljuk a terméket a gyantán, majd a terméket vagy vízzel eluáljuk, koncentráljuk és szárazra pároljuk; vagy víz és rövidszénláncú alkohol (például metanol, etanol, stb.) elegyével eluáljuk, a kívánt terméket tartalmazó frakciókat koncentráljuk és szárazra pároljuk. Kívánt esetben, amennyiben ez szükséges, a kapott OXT-G-t Sephadex* vagy egyéb hasonló anyagon továbbtisztíthatjuk. Az (I) általános képletű alkoxi-2-amino-OXT-A-t - amelyet a találmány szerinti eljárásban kiindulási anyagként használunk - az 1. reakcióvázlat szerinti eljárással állíthatjuk elő, vagyis az oxetanocin A-t (OXT-A) N-oxiddá alakítjuk, majd az aminocsoportot cianocsoporttal szubsztituáljuk oxadiazol-gyűrűn keresztül. A kapott N-oxid-vegyületet alkilezzük, majd gyűrűfelnyitással, átrendezéssel és gyűrűzárással (5) képletű alkoxi-2-amino-OXT-t kapunk. Az egyes lépéseket az alábbiakban részletesen ismertetjük. 1. lépés Az oxetanocin A-t (OXT-A) megfelelő oxidálószerrel N-oxidáljuk. Oxidálószerként például m-klór-perbenzoesavat, perecetsavat, hidrogén-peroxidot, stb. használunk. Az oxidálószert az OXT-A-ra vonatkoztatva kb. 0,5- kb. 5 mólekvivalens mennyiségben alkalmazhatjuk. A reakciót kb. 0 °C és kb 100 °C közötti hőmérséklet-tartományban játszathatjuk le. A fenti reakciót általában megfelelő oldószerben hajtjuk végre. Oldószerként például egy poláros szerves oldószert, így ecetsavat, acetont, dioxánt, metanolt, etanolt és egyéb hasonló oldószert, valamint vizet használhatunk. A reakciót kétfázisú oldószerrendszerben is le játszathat juk, amely egy nempoláros szerves oldószerből, például kloroformból, etil-acetátból, stb. és vízből áll. Az OXT-A N-oxidját [(1) képletű vegyületet] úgy tisztíthatjuk, hogy a reaktánsokat etüacetáttal extrahálva eltávolítjuk, majd oszlopkromatográfiás tisztítást végzünk. 2. lépés Ebben a lépésben az (1) képletű vegyületet cián-halogeniddel reagáltatjuk az oxadiazol-gyűrű kialakítására. Ciánhalogenidként például cián-bromidot, cián-jodidot, stb. használhatunk. A cián-halogenidet kb. 0,5-10 mólekvivalens mennyiségben használhatjuk. A reakcióhőmérséklet általában kb. 0 ®C és kb. 100 °C között változhat. 3. lépés Ebben a reakciólépésben a (2) képletű vegyület hidrogén-klorid sójából a hidrogén-kloridot ammóniával telített alkohollal eltávolítjuk. Oldószerként előnyösen egy szerves oldószert, például metanolt, etanolt, stb. használunk. A reakciót kb. 0 °C és kb. 60 °C közötti hőmérséklet-tartományban játszatjuk le. 4. lépés A (3) képletű vegyületet megfelelő oldószerben, kb. 0 °C és az oldószer forráspontja (kb. 150 °C) közötti hőmérséklet-tartományban, bázis jelenlétében alkilezzük. A reakciót általában atmoszferikus nyomáson játszatjuk le, de túlnyomást is alkalmazhatunk. Oldószerként poláros szerves oldószert, például N,N-dimetü-formamidot, acetont, piridint, stb. használunk előnyösen. Bázisként például mono-, di- vagy tri(rövidszénláncú)-alkü-aminokat, így trietü-amint, diizopropü-etü-amint, stb. használhatunk. Az alkilezőszer egyalkil-halogenid, például metü-jodid, etil-jodid, stb. lehet 5. lépés Ebben a lépésben a (4) képletű vegyület gyűrűjét egy bázissal felnyitjuk, majd poláros oldószerben melegítve átrendeződésnek és gyűrűzárásnak vetjük alá. Bázisként például alkálifém-hidroxidot, így nátriumhidroxidot, kálium-hidroxidot, vagy alkáliföldfémhidroxidot, stb. használhatunk. Ezenkívül szerves bázisok, mint trietil-amin vagy egyéb hasonló vegyület is_ használhatók. Poláros oldószerként alkoholokat, pél-^ dául vizes metanolt, vizes etanolt, stb. használunk elő-_ nyösen. A melegítést kb. 30 °C és kb. 150 °C közötti^ hőmérséklet-tartományban, általában kb. 50 - kb. 80£ °C-on végezhetjük. A fenti 1-5. lépésekben a terméket minden lépés- , ben izolálhatjuk, ha az nem okoz kényelmetlenséget. Úgy is eljárhatunk azonban, hogy több reakciólépést folyamatosan, egyetlen reakcióedényben játszatunk le. Például a 2-4. reakciólépéseket egyetlen reakcióedényben is lejátszathatjuk, poláros oldószert, például dimetü-formamidot stb. alkalmazva. 1. példa (1) 2-Amino-OXT-A előállítása 53,8 g alkoxi-2-amino-OXT-A [(5) képletű vegyület, Rj=etücsoport] 50%-os vizes etanollal készült oldatához lóg 10% fémet tartalmazó szénhordozóspalládiumkatalizátort adunk, és az elegyet hidrogén jelenlétében, 95-105 °C-on, 1,178 x 106 - 1,372 x 106 Pa nyomáson 4 órán keresztül hidrogenolizáljuk. A katalizátort leszűrjük, majd az oldószert eltávolítjuk. A maradékot 500 ml forró vízből kristályosítjuk. 34,4 g nyers 2-amino-OXT-A-t kapunk. A nyersterméket 150 ml forró vízzel mosva 32,7 g 2-amino- OXT-A 0,5 H20-t kapunk. 2-Amino-OXT-A X 0,5 H20 fizikai állandói: FD-MS m/z: 266 (M)+ UV-spektrum: X1^* 256,278 nm NMR-spektrum (200 MHz, DMSO-d6, TMS) 8 ppm: 8,30 (1H, s, 8-H), 6,80 (2H, széles s, NH2), 6,23 (1H, d, J=5,8 Hz, l’-H), 5,88 (2H, széles s,NH2), 5,39 (1H, t, OH), 5,0 (1H, t, OH), 4,48 (1H, m, 3’-H), 3,50-3,80 (3H, m) 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
