203500. lajstromszámú szabadalom • Kettős csomagolótartály
1 HU 203 500 B 2 A koncentrátum részben a hajszálcsövesség lévén is felkúszik a belső edény és a gallér közötti tömítőfelületen. Ezt a szivárgási helyet nem lehet megszüntetni sem itt kialakított tömítőajkakkal, sem tömítőgyűrűk behelyezésével. Emellett a koncentrátum állandóan érintkezik a belső edény kényszerszakadási helyével. A műanyag duzzad és a kényszerszakadási hely mechanikai tulajdonságai megváltoznak. Ezenkívül még a tárolási hőmérsékletnek akár csak rövid idejű megnövekedésekor, amit a koncentrátumban lévő könnyen illő oldószer idéz elő, olyan nagy belső nyomás alakulhat ki a tartályban, hogy a belső edény felfekvése a galléron meglazul. Ezt a problémát a GM 75 31 452 sz. NSZK-beli használati mintaoltalom ismert javaslata sem oldja meg. A tömörségi problémák itt különösen szembeötlővé válnak, mivel a fenéklap és a falelem között klipszlépcsőkkel létrehozott összekötésnek nem szabad tömören zárnia, mivel ellenkező esetben a fenéklap a zár nyitásakor nem esne le. Amíg az előbb leírt, lecsavarhatő belső edénnyel ellátott zárósapkánál a tartály akkor nyílik, amikor az 5 belső edényt lecsavarjuk a 4 gallérmenetről, addig a találmány szerinti második - osztható belső edénnyel ellátott - változatnál all belső tartályt tovább rá kell csavarni a 4 gallérmenetre, hogy így a 3 gallérnak 7 szakítóélként szolgáló alsó része a 11 belső tartályt kettéválassza. A kettéválasztás célszerűen a 11 belső tartálynak egy 10 kényszerszakadási helynek nevezett vékonyítása mentén megy végbe. Kiemelendő, hogy az eddig ismert megoldásoktól eltérően a 4 gallérmenet tömítőelemként is szolgál. A 4 gallér-menetet, a 17 palackmenetet és a 6, 6’ forgásgátlót ennél a kiviteli alaknál is különbözőképpen kombinálva alkalmazhatjuk az osztható 11 belső tartállyal ellátott zárósapkákhoz. Az 5. ábrán bemutatott kiviteli alaknál a 4 gallérmenet és a 17 palackmenet forgásiránya és menetemelkedése azonos. Forgásgátlóként a 11 belső tartály felső végéből sugárirányban kifelé álló 12 gyűrűs perem szolgál. A12 gyűrűs peremet úgy méretezzük, hogy a 2 palacknyak felső peremére felfeküdjön. Az 5.a ábra szerinti előzetes zárási helyzetben a koncentrátumot tartalmazó zárósapka annyira van felcsavarva, hogy a 12 gyűrűs perem felfekszik a palacknyakra. A zárósapka zárásirányú további forgatása tévén a 11 belső tartály szorosabban rácsavarodik a 4 gallérmenetre és így a gallérnak 7 szakítóélként kiképzett alsó része a 11 belső tartályt a 10 kényszerszakadási hely mentén kettéválasztja és ezáltal all belső tartály a 14 hígító felé nyílik, amint ez az 5.b ábrán látható. A 12 gyűrűs perem, ami a palack 5.a ábra szerinti előzetes vagy 5.b ábra szerinti szoros zárásakor egyaránt szolgál tömítésként és forgásgátlóként, ugyanakkor megakadályozhatja all belső tartály forgathatóságát, kizárólag a felfekvő felületen ható szorítónyomás révén. Emellett a 12 gyűrűs perem és a 2 palacknyak felső pereme közötti felfekvő felületet elláthatjuk 13 fogakkal, hornyokkal vagy bevágásokkal úgy, hogy a 11 belső tartály szabad forgása már kis szorítónyomás esetén vagy ilyen nyomás hiánya esetén is gátolva legyen. A 3 gallérral összecsavart 11 belső tartály a 4 gallérmenet tévén olyan szorosan fekszik fel a 3 gallérra, hogy a belső edény tömítése végett 24 tömítőgyűrűket lehet betenni Az 1 koncentrátum nem hathat tároláskor a 10 kényszerszakadási helyre és ezt nem duzzasztja, továbbá a koncentrátumban lévő könnyen illő alkotók nem lazíthatják meg - nagy belső nyomás kialakulása következtében - a 11 belső tartály felfekvését a 3 galléron. A 6. és 7. ábrán a találmány szerinti, osztható 11 belső tartállyal ellátott zárósapkák kiviteli alakjai láthatók, amelyeknél a 6, és 6’ forgásgátlókat - mint ezt bevezetőteg már részletesen ismertettük - a 11 belső tartály külső palástfelületén és a 2 palacknyak belső palástfelületén helyeztük el, mégpedig a 7.d ábra szerint egyik, a 7.c. ábra szerint pedig mindkét forgásirányban gátló elemként. Ellentétben az 5. ábra kapcsán ismertetett kiviteli alakkal, amelynél a belső edény belógási mélységét a 2 palacknyakra felfekvő 12 gyűrűs perem határozza meg, a 6. és 7. ábra szerinti kiviteli alakoknál a belső edény a 4 gallérmenet menetemelkedésének megfelelően a 2 palacknyak belsejében, függőleges irányban szabadon mozgatható. így ki lehet alakítani osztható 11 belső tartállyal ellátott olyan zárősapkákat, amelyeknél a 4 gallérmenet és a 17 palackmenet forgásiránya és/vagy menetemelkedése különböző. Az egyes elemek együttműködését példaképpen egy osztható 11 belső tartálylyal ellátott, kétrészes zárósapka révén ismertetjük részletesebben. A 6. ábrán térben elválasztva láthatók az egyes elemek: a 15 bepattanó kupak az abba bepattintható 16 bepattanó lappal, amin a 11 belső tartály befogadására kialakított 4 gallérmenetnek az alsó élén 7 szakítóélként kiképezett 3 gallérja van; valamint egy osztható 11 belső tartály két kiviteli alakja, az egyik kiviteli alak lapos, a másik kiviteli alaknak egy 9 gyűrűs váll mentén vékonyodó, teknő alakú 25 alja van; látható végül az ábrán a 2 palacknyak, amit a rajta lévő 17 palackmenet alkalmassá tesz a zárósapka felhelyezésére. A11 belső tartályhoz és a 2 palacknyakhoz rendelt forgásgátlók merev 6 és 6’ forgásgátlókként vannak kialakítva. A gyártó először megtölti a palackokat a 14 hígítóval és összecsavatja a 15 bepattanó kupakot «4 palacknyakkal, amint ez a 7.a ábrán látható. A másdSfk műveletben all belső tartállyal összecsavart és 1 koncentrátumot tartalmazó 16 bepattanó lapot függőlegesen átdugják a 15 bepattanó kupak felfelé nyitott részén, hogy így a zárként kiképezett 19 és 20 szegélyelemek összekapcsolódjanak. Szükség esetén a bepattanó zárat ragasztás vagy lepecsételés útján lehet védeni illetéktelen nyitás dien. A 7.b ábrán látható a 2 palacknyakon használatra készen felfekvő zárósapka. A zárósapkának nem kell szükségszerűen két részből, Í6 bepattanó lapból és 15 bepattanó kupakból állnia, hanem készíthetí^egy darabból is. A palackot ekkor úgy zárjuk lérhogy a zárósapkát felsajtoljuk a palackmenetre, hogy*ízorosan 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 5
