203463. lajstromszámú szabadalom • Berendezés cselgáncs testdobások gyakorlására
1 HU 203 463 B 2 A találmány tárgya berendezés, amely cselgáncs testdobások gyakorlásánál alkalmazható, de más sportágakban is (birkózás, szambó) felhasználható. A cselgáncs testdobások eredményes végrehajtásának egyik feltétele, hogy a befordulás után az ellenfél megdobása minél gyorsabban történjen, mert ellenkező esetben az ellenfél azt meghiúsíthatja, esetleg ellenakciót hajthat végre. A szóban forgó dobó mozdulat a következő részmozdulatokból épül fel: A fogás és befordulás után a támadó félig guggoló helyzetben, az ellenfélnek háttal, de azzal szoros testkontaktusban van, ami azt jelenti, hogy lehetőleg mindkét kezével ellenfelét annyira magára vonja, hogy közös súlypont alakul ki. Ekkor kezdődik a tényleges megdobás, amely azonban az előbbi befordulással lehetőleg egy lendületet kell hogy képezzen. A megdobás folyamán a támadó mindkét lábát gyorsan kinyújtja, és amíg a félig guggoló helyzetéből így felemelkedik, kezeivel ellenfelét maga elé húzza, aminek következtében felsőteste előrehajlik. Ha a dobást jól és gyorsan hajtotta végre, akkor ellenfele átesik rajta és a dobás érvényes. A testdobások gyakorlásánál a versenyzők először társ nélkül, majd gyakorlótárssal gyakorolják a dobást, de egyik esetben sincs lehetőség a befordulási követő megdobás gyorsaságának mérésére, mivel a helyes testhelyzetek felvétele csak szubjektív megfigyelésen alapul, és a gyakorlótárs viselkedése is kihat a dobások végrehajtásának eredményére. Ismeretesek olyan mérőberendezések, amelyek egyes sportágakban a testmozgások mérését szolgálják, mint pl a 176 931 lsz. magyar szabadalmi leírásban ismertetett megoldás. Ezen ismert megoldás jellemzője, hogy a felugrás mérésére ugrólapon elhelyezett fényforrásból és a fényforrással szemben elhelyezett fényérzékelőből álló érzékelőket, és ezekhez kapcsolódó kiértékelő elektronikát tartalmaz, amelyek a felugrás mértékét a testnek a levegőben töltött idejével mérik. Ezen berendezés hátránya, hogy nem alkalmas a cselgáncs testdobások gyakorlására. Célunk a fenti hiányosságok megszüntetése, azaz egy olyan berendezés létrehozása, amely a cselgáncs testdobásoknál szükséges lábnyújtás és előrehajlás (testgyorsaság) sebességét mérhetővé teszi, a helyesen végrehajtott gyakorlatot kijelzi, és amely berendezés más sportágak gyakorlására is alkalmas. A kitűzött célt azáltal érjük el, hogy a cselgáncs testdobások gyakorlására szolgáló berendezést, amely alaplapra szerelt érzékelőkhöz kapcsolt kiértékelő elektronikát tartalmaz, az jellemzi, hogy az alaplaphoz szerelve a test alaphelyzetének érzékelésére, attól a guggoló test csípőmagasságában egy érzékelő, a test véghelyzetének érzékelésére a felegyenesedett test csípőmagasságában egy további érzékelő, és az előrehajlás érzékelésére karnyújtásnyira egy harmadik érzékelő van elhelyzve, amely érzékelők logikai áramkörön keresztül kijelzőkhöz kapcsolódnak. A találmány egy előnyös kiviteli alakját ábrák alapján ismertetjük. Az 1. ábrán a találmáy szerinti berendezés egy előnyös kiviteli alakjának elrendezési vázlata, a 2. ábrán az 1. ábra szerinti berendezés villamos kapcsolási rajza látható. Amint az az 1. ábra szerinti elrendezési vázlatból is kiderül a berendezés egy A alaplapból, egy HF felső érintéskapcsolóból, egy HA alsó érintéskapcsolóból, valamint HK kéz-érintés kapcsolóból, L1 és L2 lámpákból, T telepből, RÍ és R2 segédjelfogókból, F főkapcsolóból és RSZ számláló jelfogóból áll. A fenti elemek működése és magának a mérésnek a menete a 2. ábrán követhető nyomon: Az F főkapcsoló bekapcsolása után a T telep feszültsége a berendezés villamos hálózatára kapcsolódik. A versenyző az A alaplapra áll, leguggol és ülepével megnyomja a HA alsó érintéskapcsolót. Az RÍ segédjelfogó meghúz, és záró El érintkezőjén, valamint az R2 segédjelfogó bontó E22 érintkezőjén keresztül öntartásba kerül, melylyek egyidejűleg kigyullad az L1 lámpa, jelezve az alaphelyzet szabályos felvételét. Ezután a versenyző megadott jelre gyors térdnyújtást végez, és csípőjével megnyomja a HF felső érintéskapcsolót, ugyanakkor kezeivel megnyomja a HK kéz-érintés kapcsolót. (Ez a gyakorlat úgy is végrehajtható, hogy a HK kéz-érintés kapcsolót magasabbra szereljük és a versenyzőnek nem kézzel, hanem fejjel kell azt megérintenie). Ekkor az R2 segédjelfogó meghúz, az RÍ segédjelfogő elenged. Most az R2 segédjelfogó kerül öntartásba záró E2 érintkezőjén, valamint az RÍ segédjelfogó bontó Eli érintkezőjén keresztül. Ezzel párhuzamosan kigyullad az L2 lámpa, jelezve a szabályos véghelyzet elérését. A HF felső érintéskapcsolót és a HK kéz-érintés kapcsolót elengedve, valamint a HA alsó érintéskapcsolót újra működtetve a ciklus elölről kezdődik. Az RÍ segédjelfogó meghúzás-elengedés ciklusainak számát az RSZ számláló jelfogó számlálja, melyet az RÍ segédjelfogó egy további záró E13 érintkezője működtet. A bemutatott kiviteli alakban az érzékelőket a HA alsó érintéskapcsoló, a HF felső érintéskapcsoló és a HK kéz-érintés kapcsoló, a kijelzőket az L1 és L2 lámpák, valamint az RSZ számláló jelfogó, a logikai áramkört pedig az RÍ és R2 segédjelfogók és El, Ell, E13, E2, E22 érintkezőik jelentették, de lehetséges olyan kiviteli alak is ahol az érintkezők valamilyen másfajta, esetleg kontaktus nélküli közelítéskapcsolókból, a kijelzők valamilyen vizuális vagy akusztikus jelzést adó elemből, a logikai áramkör pedig szintén valamilyen más kombinációs vagy sorrendi hálózatból áll. A találmány szerinti berendezés segítséget nyújt a sportolók kiválasztásához, a helyes mozgás pontos beidegzéséhez és gyakorlásához. A berendezés csak a pontosan végrehajtott gyakorlatokat számlálja, ezért a gyorsaságot csak kifogástalanul végrehajtott gyakorlatoknál méri. Egyszerűbb kiviteli alakjaiban a berendezés megépítése és kezelése egyszerű, szakember részvételét nem igényli. Anyagszükségelete kicsi. Kis teljesítményigénye miatt az elektromos hálózattól függetlenül telepről is működtethető, ami balesetmentessé teszi. A fentiek miatt a berendezés bárhol telepíthető. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
