203441. lajstromszámú szabadalom • Folyadék adagoló berendezés
1 HU 203 441 B 2 A találmány tárgya folyadék-, célszerűen öntözővíz, adagoló berendezés bármely talajszint alatti, célszerűen gyökéröntözés céljára, növényfajták, tál aj szerkezetek és változó környezethatások szerint igényelt nedvesség-, illetve tápanyagszükséglet optimális ellátására, mely öntözőfejből, folyadéktartályból, csőtengelyből, billenőüstből áll. Ismeretes a talajnedvesség mértéke, folyamatos szintentartásának fontossága, a különböző növénykultúrák változó vízigényszükséglete szerint, különös tekintettel a talajszerkezet, az éghajlat és a környezeti körülmények változó hatására. Az adott növénykultúra vízigényét a növényegyedek vízfogyasztása alapján lehet meghatározni. Egy növény vízfogyasztását (U) az evapotranszspiráció (ET) és a növény szervezetébe beépülő vízmennyiség (Wb) összege határozza meg, vagyis U-=ET+Wb ahol ET az evaporációból (párolgás) és a transzspirációból (párologtatás) tevődik össze. Wb pedig a növénybe maradandóan beépülő vízmennyiségből adódik. A párolgás fizikai folyamat, melyet a talaj felületéről, a talaj belsejéből és a növények felületéből elpá-rolgó víz alkot. E vízmennyiség nagyságát a környezet hőmérséklete, a levegő páratartalma és a szél befolyásolja. A párologtatás biológiai folyamat, mértékét nemcsak környezeti légköri, hanem biológiai tényezők, a talaj szerkezete és állapota is befolyásolja. A különböző növénykultúrák vízigényszükségletét - mely fejlődésük függvényében is változik - közel optimálisan, korszerű öntözési módszerekkel lehet biztosítani. Ezen korszerű módszerek közül közismertek 1. Az angol Cameron-tól származó szivárgó; 2. Az olasz P. Celeste által kifejlesztett csepegtető; 3. A francia Bas-Rohne által elterjesztett lokalizált; 4. Az olasz P. Celeste által kifejlesztett kortyonkénti; 5. A szovjet G.V. Lebedev-ről elnevezett impulzus öntözési rendszerek. Az 1., 2., 4.-ben foglaltak az úgynevezett mikroöntözés fogalomkörébe tartoznak, és ennek legfejlettebb formája: a talajszint alá telepített gyökéröntözés. Impulzus-(pulzáló, lüktető) öntözést esőztetőberendezésekkel vagy kis vízsugaras adagolófejekkel valósítanak meg úgy, hogy a szórófej működését légüst vezérli, A vízsugárképződés időtartama rövid, a légüstük feltöltődésének időszükséglete ennek többszöröse. Hátránya, hogy' a teljes növényzetet, vagy annak egy részét érik a vízcseppek és ezek a talaj felületét folyamatosan kilúgozzák. A lokalizált öntözés lényegében korszerűsített barázdás öntözözés. A berendezések csőhálózatán keresztül jut el az öntözővíz a barázdákba, a számyvezetékre illesztett csepegtetőtesteken keresztül. Az ültetvény egyedeit ikersorokba rendezve ültetik, és a barázdákat az ikersorok között nyitják. A berendezés hátránya, hogy a vízadagoló csepegtetőtestek vízkibocsátó képességét az eltömődés veszélye és a vízáram okozta veszteségek változása bizonytalanná teszi. Kortyonkénti öntözés vagy szakaszos csepegtetés esetén az optimális talajnedvesség fenntartásához szükséges vízadagokat úgy osztják szét az öntözött növényállomány egyedei között, hogy a berendezés vízadagolótestjei szakaszosan hosszabb szüneteket tartva, több részletben működnek a napi üzemidő folyamán. Működésük szakaszosságát külön szerelvény biztosítja. Hátrányául ugyanazon tényezők sorolhatók fel, mint az előzőeknél. A mikroöntözés legkorszerűbb módszerét a METAFIN-TELAVTV Cég fejlesztette ki, úgy, hogy a talajba vagy a növényzet gyökeréhez közel fekvő zónába fektetett műanyag csövek előre beállítható keresztmetszetű mikronyílásain keresztül a megfelelő túlnyomással áramló folyadék az öntözendő növénygyökérzethez jut. A berendezés ugyan energiatakarékos, de hátránya, hogy a növények gyökérzete a kiömlőnyílásokat viszonylag gyorsan eltömíti és ugyanezt teszik a folyadékban (vízben) lévő ásványi sók, esetleg szennyeződések. Az ismertetett korszerű mikroöntözési rendszerek nagy hátránya, hogy a folyadék, célszerűen öntözővíz szállítása, a csővezetékben, főleg nagyüzemi szinten, több kilométer hosszúságban, egyrészt a talaj domborzatai, másrészt a csőben fellépő súrlódás miatt, hidraulikailag megbízhatatlan, illetve csak viszonylag magas folyadéknyomás mellett üzemképes. További hátrányuk, hogy kiömlőnyílásaik eltömődése - éppen a magas folyadéknyomás miatt - nehezen vagy egyáltalán nem szüntethető meg. Közismert probléma az is, hogy a folyadékbeömlés helyétől távolodva a csővezetékben folyamatosan csökken a folyadéknyomás, ami az öntözőtestek kialakításában jelent komoly problémát, illetve az öntözés hatásfokát és gazdaságosságát kedvezőtlenül befolyásolja. Ezen hátrányok kiküszöbölésére hozták létre az adagolóval működő öntözőszerkezeteket, melyek közül korszerűnek tekinthető az 198 595 lajstromszámú magyar szabadalmi leírásban szereplő „Öntözővíz-adagoló készülék”. Ez azonban kialakításában túl bonyolult, ezért üzemeltetése és karbantartása nagy gondosságot igényel. Ugyanakkor nem küszöböli ki a felsorolt hátrányok mindegyikét. Ismereteink szerint az eddig nyilvánosságra került megoldások egyike sem valósítja meg az öntözőfejek átfolyási idejének folyamatos növelését, mely a korszerű mikroöntözés, illetve gyökéröntözés nélkülözhetetlen feltétele. Feladatul tűztük ki olyan folyadék-, célszerűen öntözővíz, adagoló berendezés kialakítását, mely a felsorolt hátrányokat kiküszöböli, és ennek megfelelően a növényfajták, a talajszerkezetek, és a változó környezethatások szerint igényelt nedvesség, illetve tápanyagszükséglet optimális ellátására alkalmas megoldást biztosít. A találmány kialakításánál az a felismerés vezetett, hogy a növények fejlődéséhez szükséges tápanyaggal kevert folyadékot, célszerűen öntözővizet, a helyi körülményeknek megfelelő mértékben ildomos adagolni öntözőfejenként beépített adagolóberendezéssel úgy, hogy a folyadékátfolyási idő a helyi igény szerint gyakorlatilag korlátlan mértékben növelhető legyen, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
