203375. lajstromszámú szabadalom • Porózus felületek hidrofóbizáló hatású felületkezelésére alkalmas polisziloxán készítmények és eljárás a polisziloxánok előállítására
7 HU 203 375 B 8 414 g (3 mól) dimetil-etoxi-klór-szilánt és 178 g (1 mól) metil-trietoxi-szilánt reagál tatunk 240 ml toluol és 2 g Fc2P3 beadagolása után. A gázfejlódés 80 *C-on erőteljesen megindul, 8 órás reagáltatás után a tennék oldószermentesítése során viszkózus, gélesedésre hajlamos anyagot kapunk, amely benzinben nem oldódik, csak duzzad, felületkezelési célokra alkalmatlan. 2. példa a) 125 g (0,6 mól) tetraetoxi-szilánhoz (fp. 168 *C) 80,5 g (1 mól) etilén-klórhidrint adunk, majd rektifikáló feltéttel ellátott csiszolatos üvegkészülékben 82-83 'C- on óvatos melegítéssel 40 g párlatot hajtunk le róla. Ezután 200 ml vízmentes toluolt adunk hozzá, majd 103 g (0,8 mól) dimetil-diklór-szilán és 28 g (0,2 mól) metil-vinil-diklór-szilán beadagolása után 1,5 g Fe^ katalizátor jelenlétében a gázfejlődés megszűnéséig melegítjük. A keletkezett polisziloxán molekulatömege gőznyomás-ozmométerrel (VPO) meghatározva 2450. Az oldat vékony rétegben kiterítve a levegőn filmszerűen száradó, szívós bevonatot ad. Kitűnő eredménnyel használható szilikát-típusú porszerű anyagok, pl. kvarcliszt és kovaföld, továbbá azbesztrost felületkezelésére telítetlen poliészter-gyanták adalékolásához. b) Az a) példához hasonló módon eljárva 125 g (0,6 mól) tetraetoxi-szilánt, 103 g (0,8 mól) dimeül-diklór-sziláni és 28 g (0,2 mól) metil-vinil-diklór-szilánt reagáltatunk 200 ml vízmentes toluol és 1,5 g Fe^ jelenlétében. A melegítés közben gáz fejlődik, a reakcióelegy a reakció előrehaladtával gélesedik, az anyag gyakorlati célokra alkalmatlan. 3. példa Keverővei, visszafolyózó hűtővel, csepegtető tölcsérrel és gázfejlődést jelző gázmosóval felszerelt csiszolatos üvegkészülékben 85 g (0,44 mól) metil-fenil-diklór-szilán, 317 g (1,5 mól) fenil-triklór-szilán és 100 g xilol keverékéhez 140 g (1,7 mól) etilén-klórhidrint csepegtetünk, majd a hőmérsékletet fokozatosan 120 ’C-ra emeljük, és a sósavfejlődés megszűnéséig melegítjük. Ezután 50 ’C-ra hűtve a rendszert 94 g (2 mól) vízmentes etanolt csepegtetünk hozzá és ismét a gázfejlődés megszűnéséig melegítjük. 300 g további xilolt adunk hozzá, 70 ‘C-ra állítjuk be a hőmérsékletet és 2 g Fe^ katalizátort adunk hozzá. Az etil-klorid gázfejlődés sebességének megfelelő ütemben fokozatosan emeljük a reakcióelegy hőmérsékletét 130 *C-ra és a gázfejlódés megszűnéséig melegítjük. A tennék szilikongyanta oldat, amely levegőn száradó bevonatot ad és különösen alkalmas üvegszálak felületkezelésére. 4. példa 104 g (0,5 mól) tetraetoxi-szilánhoz 80,5 g (1 mól) etilén-klórhidrint adunk, és a 2. példában leúthoz hasonló módon eljárva óvatos dcsztillációval 45 g párlatot szedünk 82-83 ’C fejhőmérséklet mellett. Az ily módon előállított dietoxi-bis(2-klóretoxi)-szilánhoz (fp: 245- 250 °C) 312 g (1,5 mól) tetraetoxi-szilánt és 258 g (2 mól) dimetil-diklór-szilánt, továbbá 600 g lakkbenzint adunk, majd 5 g Fe^ bejuttatása után a rendszer hőmérsékletét fokozatosan 65 ‘C-ra emeljük. Intenzív gázfejlődés indul meg, amelynek befejeződéséig tovább melegítjük a reakcióteret, figyelembe véve, hogy a reakció exoferm, és csak az egyenletes gázfejlődés fenntartásához szükséges mértékben fűtjük a rendszert. A reakció végén a hőmérsékletet 120 *C-on tartjuk a gázfejlődés megszűnéséig. A termék szilikon-gyanta oldat, a keletkezett polisziloxán molekulatömege gőznyomásozmométerrel mérve 1840. A termék különösen alkalmas épületek homlokzatának, porózus falburkoló elemeknek a csapóeső, fagykár és elpiszkolódás elleni védelmére. 5. példa 240 g (1 mól) p-klór-fenil-triklór-szilán (fp: 233 *C) és 100 g xilol keverékéhez 129 g (1 mól) glicerin-1.2.diklór-hidrin és glicerin-1.3.diklór-hidrin 70 : 30 arányú keverékét adagoljuk, majd a hőmérsékletet fokozatosan emeljük 120 *C-ig a gázfejlődés ütemét és megszűnését figyelve. Ezután a reakcióelegyet 70 ’C-ra lehűtjük, 210 g (1 mól) metil-fenil-dietoxi-szilánt és 5 g Fe^-ot adunk hozzá, fokozatosan melegítjük a gázfejlődés üteme által megkívánt mértékben. A reakciót akkor tekintjük befejezettnek, amikor az elegy hőmérséklete elérte a 140 'C-ot és a gázfejlődés már nem észlelhető. A termék gyanta-oldat, amelyben a polisziloxán molekulatömege gőznyomás-ozmométerrel meghatározva 2610, ami átlagosan 10 szilícium atomnak felel meg molekulánként A termék híg benzolos oldata formájában igen alkalmas üvegszál, papír, farost és por alakú amorganikus töltőanyagok organofilizáló felületkezelésére, mert az oldószer elpárolgást követően többé nem oldódó, a felülethez erősen kötődő bevonatot képez. 6. példa A4, példában leírt módon készült metil-polisziloxán reakciótermék szárazanyag-tartalma vékony rétegben, 120*C-os térben mérve 40%-osnak bizonyul. A metil-polisziloxán reakciótermékből kompozíciót készítünk oly módon, hogy 1 tömegrész reakciótermékhez 99 tömegrész 80-100 ’C között forró benzinpárlatot keverünk, és az így kapott 0,4% szárazanyag-tartalmú kompozícióval nyers téglafalat, kőporos bedörzsöléssel készült vakolatot és cementharbarccsal fugázott homokkőlábazatot kezelünk beszólással. 24 óra elteltével a felületek tökéletesen víztaszító tulajdonságúak, amit szemléletesen bizonyít az, hogy a töltőtolltintával erősen színezett víz nyom nélkül lepereg a kezelt felületekről. A téglafelületen kialakuló peremszög 105 fokosnak bizonyult SZABADALMI IGÉNYPONTOK 1. Eljárás porózus felületek vagy nagy fajlagos felületű anyagok felületkezelésére alkalmas, atmoszférikus hatásokra térhálósodó, 300-10 000 molekulatömegű szerves polisziloxánok előállítására klór-szilánok és alkoxiszilánok reagáltatása útján, azzal jellemezve, hogy kiindulási reakcióelegyként az R ;Si(OR)pQ, általános képletű vegyületek, - ahol -R* szilícium-szén kötéssel kapcsolódó, 1-4 szénatomos alkil-csoportot, vagy 2-4 szénatomos alkenilcsoportot, vagy fenil-csoportot, vagy klórszubsztituált fenil-csoportot jelöl;-R jelentése 1-4 szénatomos alkil-csoport, n értéke 0, 1, 2 vagy 3; p és q értéke 0, 1, 2, 3 vagy 4, azzal a kikötéssel, hogy 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
