203369. lajstromszámú szabadalom • Eljárás enzimgátló dipeptid-karbamoil-származékok és ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

HU 203369B ten keverjük, majd az oldószert forgó vákuum be­­párlóban eltávolítjuk. A racém A és B aminosavak alkalmazása esetén képződő sztereoizomer elegyek, így a diasztereomer elegyek ismert módon, például frakcionált kristályosítással vagy kromatográfiásan szétválaszthatok. Az új (I) általános képletű dipeptid-karbamoü­­származékok erős enzimgátló hatássd rendelkez­nek, elsősorban az aszpartilproteázokat, így a renint és a vírusos proteázokat, így a HÍV proteázt gátol­ják. A renin az aszpartil-proteázok osztályába tatozó proteolitikus enzim, amely különböző ingerek (nagy térfogatú ürítés, nátrium-hiány, ß-receptor stimu­láció) hatására a vese juxtaglomeruláris sejtjeiből a vérkeringésbe kerül. Ott a májból kivált angiotenzi­­ogénről lehasítja az angiotenzin I dekapeptidet. Ezt az „angiotensin converting enzyme” (ACE) angio­tenzin II enzimmé alakítja. Az angiotenzin II fontos szereppel bír a vérnyomás szabályozásában, amivel a véredények összehúzásával közvetlenül szabá­lyozza a vérnyomást. Emellett stimulálja az aldosz­­teronnak a mellékvesékből történő kiválasztását és így növeli a nátriumkiválasztás gátlásával az extra - celluláris folyadék térfogatát, amely a maga részé­ről szintén a vérnyomás növekedését fokozza. A re­nin enzimetikus aktivitásának gátlói csökkentik az angiotenzin I képzését, amelynek következménye az angiotenzin II termelés csökkenése. A renin-gátlók vérnyomáscsökkentő hatásának közvetlen oka te­hát a fenti aktív peptid hormon koncentrációjának csökkentése. A renin-gátlók hatékonyságát in vitro vizsgálat­tal ellenőrizhetjük. Ennek során az angiotenzin I képződésének csökkenését különböző rend­szerekben (humán plazma, tisztított humán renin) mérjük. A vizsgálat alapelve, hogy például a humán plaz­mát, amely mind renint, mind angiotenzinogént tar­talmaz, 37 °C hőmérsékleten a vizsgálandó vegyü­­lettel inkubáljuk. Ennek során az angiotenzinogén­­ből a renin hatására angiotenzin I válik ki, amely a szokásos radioimmuno assay vizsgálattal mérhető. Arenin-gátlók ezt az angiotenzin felszabadulást gá­tolják. A plazma előállításához önkéntes jelentkezőktől vért veszünk (mintegy 0,5 liter fejenként, Bluko- Entnahmegerät der Fa. ASID Bonz und Sons, Un­­terschleissheim, NSZK) és jéghűtés közben részben légtelenített üvegekben felfogjuk. A véralvadás meggátlásához 10 mmól/1 végkoncentrációban ED­­TA-t adagolunk, majd a mintát 3500 fordulat/perc mellett 0-4 “C közötti hőmérsékleten 15 percen ke­resztül centrifugáljuk (HS 4 rotor, Sorvall), amelyet kívánt esetben megismételünk, majd a plazmát pi­pettával óvatosan eltávolítjuk sé megfelelő adagok­ban -30 °C hőmérsékleten fagyasztjuk. A vizsgála­tokhoz csak a megfelelő renin-aktivitást mutató plazmát alkalmazzuk. Az alacsony renin-aktivitást mutató plazmát megfelelő kezeléssel (-4 °C hőmér­sékleten tárolva 3 napon keresztül) aktiváljuk, amelynek során a proreninból renin képződik. A vizsgálatok megvalósításához az angiotenzin I mennyiségét Renin-Maia készlettel (Serono Diag­nostics SA., Coinsins, Svájc) határozzuk meg. A 5 plazma inkubálását az ott megadott útmutató sze­rint végezzük. Az inkubáláshoz alkalmazott olda­tok: 1000 pl plazma (0-4 °C hőmérsékleten felol­vasztva) 100 pl foszfát puffer (pH- 7,4) (adalékanyag 10-4 mól/1 ramiprilát) 10 pi PMSF-oldat 10 pJ0,l tömeg%-os Genapol PFIC 12 pd dimetü-szulfoxid, illetve tesztkészítmény. A tesztkészítményt 10’2 mól/1 koncentrációban 100 tömeg%-os dimetil-szulfoxidban oldjuk és di­­metil-szulfoxiddal a kívánt koncentrációra hígít­juk. Az inkubáláshoz alkalmazott oldat legfeljebb 1 tömeg% dimetü-szufloxidot tartalmazhat. Az oldatokat jégen hűtve összekeverjük és egy órán keresztül vízfürdőben 37 'C hőmérsékleten in­kubáljuk. Egy további vizsgálati elegyből, amely in­hibitort nem tartalmaz, inkubálás nélkül összesen hat mintát (egyenként 100 pl) veszünk a kiinduló angiotenzn I tartalom meghatározására. A vizsgálati készítmények koncentrációját úgy választjuk meg, hogy mintegy 10-90%-os enzim­gátlásnak feleljen meg (legalább öt különböző kon­centráció). Az inkubálás végén minden elegyből há­romszor 100 pl mintát veszünk egy előre lehűtött Eppendorf edényben, majd száraz jégen fagyaszt­juk és mintegy -25 ”C hőmérsékleten tároljuk az an­giotenzin I mennyiségének meghatározásáig (há­rom mérésből számolunk átlagértéket). Az angiotenzin I radioimmuno assay vizsgálatá­hoz pontosan betartjuk a Renin-Maia készlet előí­rásait. A koncentrációgörbét 0,2-25,0 ng/ml angio­tenzin I koncentrációnál vesszük fel. Az alap angio­tenzin I tartalmat minden mérési eredményből le­vonjuk. A plazma renin-aktivitást (PRA) az angio­tenzin I-re vonatkoztatott ng/ml x óra mérték­­egységben adjuk meg. A vizsgált hatóanyag jelenlé­tében mért PRA értéket inhibitor nélküli minta eredményére, mint 100%-ra vonatkoztatjuk és ez alapján százalékos maradék aktivitást adunk meg. A maradék aktivitást a vizsgált hatóanyagkoncent­rációjával szemben ábrázolva meghatározzuk az IC50 értéket. Az új (I) általános képletű vegyületek in vitro kö­rülmények között 10 -10’10 mól/1 koncentráció­ban mutatnak gátlást. A renin-gátlók sószegény állatokban csökkentik a vérnyomást. Mivel az emberi renint megkülönböz­tetik a más fajoktól származó renintől, az in vivo vizsgálatokhoz főemlősök, például Rhesus-majom alkalmazhatók. A főemlős renin és a humán renin szekvenciájában messzemenően homológ. Furosze­­mid i.v. injekció formában történő beadásával en­dogén renin kiválasztást váltunk ki. A vizsgált ható­anyagot folyamatos infúzió formájában adagoljuk és a vérnyomásra és a szívfrekvenciára gyakorolt hatását mérjük. Az új (I) általános képletű ható­anyagok mintegy 0,1-5 mg/kg i.v. dózisban hatéko­nyak gasztroszkópon keresztül intraduodenálisan adagolva a dózishatár mintegy 1 -50 mg/kg. Az új (I) általános képletű vegyületek tehát felhasználtatok a magas vérnyomás csökkentésére és szívelégtelensé­gek kezelésére. A HÍV proteáz a GAG-POL polipeptidből auto-6 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom