203363. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2',3'-didezoxi-2',2'-difluor-nukleozidok és ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

HU 203363B részletekben hozzáadunk 1,79 g (33 mmól) szilárd nátrium-metilátot, miközben a reakcióelegy hő­mérsékletét (-20 °C)-on tartjuk. A reakcióelegyet 3 órán át (-20 °C)-on kevertetjük, majd 2 g ecetsav hozzáadásával semlegesítjük. A keveréket csökken­tett nyomáson 40 °C-on bepároljuk. A maradékot vízzel és etilacetáttal keverjük össze. A szerves réte­get elkülönítjük, vízzel és telített nátrium-klorid ol­dattal mossuk, nátrium-szulfát fölött szárítjuk és csökkentett nyomáson bepároljuk. A kapott mara­dékot szilikagélen kromatografáljuk és 4:1 he­­xán:etilacetát eleggyel eluáljuk. A termék-frakció ­kat egyesítjük és csökkentett nyomáson bepároljuk. 10.4 g l-(terc-butü-dimetil-szililoxi)-5-benzoil-2- dezoxi 2,2-difluor-ribózt kapunk. Tömegspektrum: m/c= 389= P+l; m/e= 331= P terc-butil. 10,4 g (27 mmól) előbbi köztiterméket és 0,05 g 4-dimetil-amino-piriőint 220 ml száraz piridmben oldunk és az oldathoz nitrogén atmoszfér ában hoz­záadunk 4,6 g (3,7 ml, 27 mmól) fenil-klór-tiono­­karbonátot. A reakcióelegyet egy éjjelen át szoba­­hőmérsékleten kevertetjük. A reakcióelegyet váku­umban 50 C-on betöményítjük. 14,2 g 1 -(terc-bu­­til-dimetü-szüiloxi)-3-(0-fenil-karbono-tiooxi)-5 -benzoil-2-dezoxi-2,2-difluor-ribózt kapunk, ame­lyet további kezelés nélkül használunk fel. Tömegspektrum: m/e= 467=P-terc-bu tii. 14,24 g (27 mmól) előbbi köztit érmékét és 0,05 g 2,2’-azo-bisz(2-metilpropionitrill) 280 ml száraz toluoiban oldunk és az oldathoz nitrogén atmoszfé­rában hozzáadunk 14,32 ml (54 mmól) tributil-ón­­hidridet. A reakcióelegyet 4,5 órán át 85 °C-on tart­juk. A reakcióelegyet bepároljuk; így 30,57 g nyers l-(terc-butU-dimeül-szilüoxi)-5-benzoil-2,3-dide zoxi-2,2-difluor-ribózt kapunk, amelyet további kezelés nélkül használunk fel. ‘íí NMR (CDCI3,300 MHz); delta: 0,15 (m, 6H. SÍCH3), 0,95 (m, 9H, terc-butil), 2,45 (m, 2H, 3’A&B), 4,5 (m sorozat, 3H, 4’ & 5’ A&B), 5,2 (m, 1H, 1’), 7,8 (m, sorozat, 5H, benzoil). 1,0 g (2,7 mmól) előbbi köztiterméket 15 ml tet­­rahidrofuránban oldunk és az oldathoz hozzáadunk 5.4 ml (5,4 mmól) 1,0 N tetrahidrofurános tetrabu­­til-ammónium-fluorid oldatot. A reakcióelegyet 2 órán át szobahőmérsékleten kevertet jük. A reakció­elegyet csökkentett nyomáson bepároljuk és a ka­pott maradékot etilacetátban oldjuk, az oldatot víz­zel mossuk, nátrium-szulfát fölött szárítjuk és csök­kentett nyomáson bepároljuk. A kapott olajat szili­­kagél oszlopra visszük fel és grádiens eluciót vég­zünk (5% etüacetátot tartalmazó hexán — 25% eti­­lacetátot tartalmazó hexán). A termék-frakciókat egyesítjük és csökkentett nyomáson bepároljuk. 0,15 g 5-benzoil-2,3-didezoxi-2,2-difluor-ribózt kapunk. Tömegspektrum: m/e= 258= 0P. 0,23 g (1,5 mmó!)6-klór-purint 10 mi tetrahidro- 1 uránban oldunk és az oldathoz hozzáadunk 0,40 g (1,5 mmól) trifenil-foszfint és 0,26 g (1,5 mmól) azodikarbonsav-dietilésztert. Ehhez az oldathoz hozzáadunk 0,26g (1,0 mmól) előbbi köztiterméket, tetrahidrofurános oldat alakjában. A reakcióele­­gye t szobahőmérsékleten kb. 12 órán át kevertetjük. Az oldószert vákuumban ledesztilláljuk és a mara-17 dékot szilikagélen kromatografáljuk. Az eluálást 2:1 hexán:etilacetát eleggyel végezzük. A terméket tartalmazó frakciókat egyesítjük és az oldószert le­­desztilláljuk. 50 mg alfa,béta-l-(6-klór-9H-purin- 5 9-il)-5-benzoil-2,3-didezoxi-2,2-difluor-ribózt ka­punk. Tömegspektrum: m/e= 395= P+l. 50 mg (0,127 mmól) előbbi köztitermék-keveré­­ket 9 ml metanolban oldunk és az oldatot kb. 0 °C-on 10 vízmentes ammóniával telítjük. A reakcióedényt le­forrasztjuk és a keveréket hagyjuk szobahőmérsék­letre melegedni. Az elegyet kb. 12 órán át szobahő­mérsékleten kevertetjük és az illékony anyagokat csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. 40 mg kere- 15 sett terméket kapunk keverék alakjában. Tömegspektrum: m/e= 271 = P. A találmány szerinti vcgyületekkel érzékeny da­ganatokat — emlősökben — kezelhetünk. Ennek keretében az ilyen kezelésre rászoruló emlősnek az 20 (I) általános képletű vegyüktből a tumorellenes ha tás szempontjából megfelelő mennyiséget adago lünk be. Az eljárás szerint a vegyület az emlősöknek különböző módokon adható be, ideértve az orális, rektális, transzdermális, szubkután, intravénás, int- 25 ramuszkuláris vagy intranazális utat. A „daganatellenes hatás szempontjából megfele lő mennyiség”, a leírásban használt értelemben, az (I) általános képletű vegyület olyan megfelelő mennyiségére vonatkozik, amely képes kemoterápi- 30 ás hatás kifejtésére emlősökben, különösen ember­ben. Az aktív vegyületek tág dózistartományban ha­tásosak. A napi dózis pl. rendszerint a kb. 0,1-kb. 1200 mg/kg testtömeg tartományba esik. Felnőttek esetében előnyben részesítjük azt a kezelési mód- 35 szert, amely szerűit a kb. 0,1-kb. 50 mg/kg tarto­mányba eső mennyiséget alkalmazunk, egyedi vagy osztott dózis alakjában. Magától értetődő azonban, hogy a ténylegesen beviendő vegyület-mennyiséget az orvos határozza meg a tényleges körülmények 40 alapján, amilyenek pl. a következők: a kezelendő be­tegség, a bevitelre kerülő konkrét vegyület, a válasz­tott adagolási mód, a kor, a testtömeg, a beteg egye­di reakciója, és a beteg tüneteinek súlyossága. Ezért a megadott dózis-tartományok nem tekinthetők 45 úgy, hogy ezek bármilyen vonatkozásban korlátoz­nánk a találmány szerinti oltalmi kört. A leírásban használt értelemben az „érzékeny daganat” rendellenes szöveti növekményt jelent emlősökben, amely alkalmas az (I) általános képletű 50 vcgyületekkel való kezelésre. Az (I) általános képle­tű vegyületek aktívak tumorokkal (szilárd és nem­­szilárd típusúakkal) szemben és hatásukat oly mó­don fejtik ki, hogy cito toxikus jellegük révén a gyor­san osztódó sejtek növekedését befolyásolják. Né- 55 hány példa azokra a tumorokra, amelyekkel szem­ben az (I) általános képletű vegyületek hatásosak: L1210V limfocita-leukémia; 6C3HED, CA755, P1534J, X5563 mielóma stb. A találmány szerinti jellegzetes vegyületek daga- 60 natellenes hatásának kimutatását egy standard szű­rési technikával végezzük, amelyeket a szakterüle­ten potenciális tumorellenes hatású vegyületek vizsgálatára alkalmaznak. Ezeket a szűrési techni­kákat használták fel pl. olyan, a kereskedelemben 65 hozzáférhető rákellenes anyagok tumorgátló aktivi-18 10

Next

/
Oldalképek
Tartalom