203357. lajstromszámú szabadalom • Karbamidszármazékokat tartalmazó antidotum készítmények, növényi növekedést szabályozó készítmények és antidotált herbicid készítmények, valamint eljárás a karbamidszármazékok előállítására

1 HU 203 357 B 2 új (VH), illetve (VIII) általános képlett! vegyületeket ismertet, ahol R jelentése metoxi-karboml- vagy etoxi-karbonil­­csoport, R6 jelentése hidrogénatom, halogénatom, vagy triflu­­or-metil-csoport, R8 R7 jelentése 1-3 szénatomos alkoxicsoport vagy -N képletű csoport, ahol R9 R8 jelentése hidrogénatom, metoxi-, ciklohexil- vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport vagy szubsztituált 1- 4 szénatomos alkilcsoport lehet. R9 jelentése hidrogénatom, 1-2 szénatomos alkilcso­port. A példákban ismertetett védőhatás mértéke a kul­túrnövénytől és a herbicid-dózistól függően változik. A találmány szerinti eljárással előállított (I) általá­nos képletű vegyületek és sóik különösen előnyösen alkalmazhatók az alábbi ismert herbicid-hatóanyagok fitotoxikus hatásának csökkentésére: N-(6-metil-4-metoxi-l,3,5-triazin-2-il)-amino-kar­­bonil-2-metoxi-karbonil-benzolszulfonamid (G vegyü­­let) 2-klór-N-(6-metil-4-metoxi-l,3,5-triazin-2-il)-ami­­no-karbonil-benzolszulfonamid (H vegyület) N-(4,6-dimetil-primidin-2-il)-amino-karbonil-2- -(metoxi-karbonil)-benzolszulfonamid (K vegyület) N-(4-klór-6-metil-pirimidin-2-il)-amino-karbonil-2- -metoxi-karbonil-benzolszulfonamid (L vegyület) N-(4-metil-6-metoxi-l,3,5-triazin-2-il)-N’-2-(2- -klór-etoxi)-fenil-szulfonil-karbamid (M vegyület) Metil-3-(6-metil-4-metoxi-l,3,5-triazin-2-il)-ureido­­-szulfonil)-tiofén-2-karboxilát (N vegyület) A találmány szerinti eljárással előállított (I) általá­nos képletű hatóanyagokat vagy sóikat a herbicidek fitotoxicitása elleni védelemre oly módon használhat­juk, hogy annak hatásos mennyiségét a herbicid alkal­mazása előtt, után, vagy azzal egyidejűleg visszük fel a kívánt területre, illetve a kultúrnövények magjait elő­kezeljük. (Csávázás). Előnyös a herbicidekkel együtt való alkalmazás, amelyhez felhasználás előtt a hígított (ún. tankkeveré­kek), valamint a kész készítmények egyaránt felhasz­nálhatók. Az antidotum herbicid tömegarány a felhasznált herbicidtől, antidotumtól, valamint a kezelendő nö­vény fajtájától függ. Az optimális tömegarányt eseten­ként a fenti tényezők figyelembevételével kísérleti úton határozzuk meg. Herbicidként a (VII) vagy (VIII) általános képletű herbicid-hatóanyagot alkalmazva a herbicid-antidotum tömegarány 1:1 és 1:100 között változhat. Az (I) általános képletű vegyületet vagy sóit tartal­mazó készítmények 0,01-0,4 tömegszázalék mennyi­ségben alkalmazva növényi növekedést szabályozó ha­tást fejtenek ki, így regulátor-készitmények hatóanya­gaként is felhasználhatók. A találmány szerinti készítmények nedvesíthető porkészítmények, granulátumok, emulziós-készítmé­nyek formájában (ismert hordozó-, vivő- és egyéb se­gédanyagokat felhasználva) alkalmazhatók. A készít­mények a szokásos módon állíthatók elő. A találmány további részleteit a példákban ismer­tetjük anélkül, hogy találmányunkat a példákra korlá- 5 toznánk. Kiindulási anyagok előállítása 1. Példa: Benzil-izocianát [(II) általános képlet] 10 30,0 g (0,248 M) benzamidot, 200 cm3 diklór-etánt, 43,7 g (0,34 M) oxalil-kloridot egy keverővei és hű­tővel ellátott lombikba mérünk. A reakcióelegyet 5 órán át visszafolyási hőmérsékleten keverjük, majd be­pároljuk. A bepárlási maradékot nitrogénatmoszférá- 15 ban desztilláljuk. 30,5 g (forráspontja 88-90 'C/2 kPa) benzoil-izocianátot kapunk. 2. Példa: 2-klór-benzoil-izocianát [(II) általános képlet] 20 38,6 g (0,25 M) 2-klór-benzoesav-amidot, 200 cm3 diklór-etánt és 43,7 g (0,34 M) oxalil-kloridot egy hű­tővel és keverővei ellátott lombikba mérünk. A reak­cióelegyet 5 órán át keverés közben forraljuk. Az ol­dószert ledesztilláljuk és a bepárlási maradékot nitro- 25 génáramban vákuumdesztilláljuk. 28,4 g 2-klór-ben­­zoil-izocianátot kapunk, forráspontja 90-92 °C/80 Pa. •■■'■oá (I) Általános képletű vegyületek előállítása ■ sr 3. Példa: S3. 30 N-benzoil-N'-(3-pikolil)-karbamid Egy négynyakú, 500 cm3-es szulfuráló lombikba, melyet keverővei, csepegtetőtölcséirel, hőmérővel és szárazjeges-acetonos hűtővel láttunk el, 12,1 g (0,1 M) benzamidot, 10,8 g (0,1 M) 3-pikolil-amint, 100 mg 35 l,4-diaza-biciklo[2,2,2]-oktánt, valamint 100 cm3 víz­mentes toluolt mérünk. 0—5 °C közötti hőmérsékletre hűtjük, s kb. harminc perc alatt 10,2 g foszgén 100 cm3 száraz toluollal készült oldatát csöpögtetjük erőteljes keverés közben a reakcióelegyhez. A becsöpögtetés be- 40 fejezése után lassan forrpontra melegítjük, s ezen a hő­mérsékleten keverjük nyolc órán keresztül. A forró ol­datot szűrjük, majd az anyalúgot csökkentett nyomáson bepároljuk. A bepárlási maradékot 30 cm3 petroléterrel szűrőre 45 visszük, s szűrjük, majd vákuumban szárítjuk. 22,4 g N-benzoil-N’-(3-pikolil)-karbamidot kapunk, amely­nek olvadáspontja 163-166 °C. 4. Példa: 50 N-benzoil-N’-(4-metil-6-metoxi-l ,3 ő-triazin-2-il)­-karbamid Egy keverővei, szárított kalcium-kloriddal töltött csővel, csepegtetőtölcsérrel, visszafolyó-hűtővel, gáz bevezetővel ellátott lombikba 50 cm3 acetonit- 55 rilt és 8,7 g (0,062 M) 2-amino-4-metil-6-metoxi-1,3,5-triazint mérünk. A rendszert száraz nitro­génárammal átöblítjük, és szobahőmérsékleten 7,5 g (0,062 M) benzoil-izocianát 25 cm3 acetomtrillel készült oldatát adagoljuk. Lassan forrásig melegít- 60 jük és 4 órán keresztül visszafolyási hőmérsékleten 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom