203350. lajstromszámú szabadalom • Eljárás gyulladáscsökkentő hatású triciklusos oxindol-származékok előállítására

1 HU 203 350 B 2 sóik hasznos gyulladásgátló szerek. Értékes vegyüle­­tek a reumatoid arthritis és rokon betegségek gyulla­dásgátló szerekkel szemben érzékeny duzzadásos és gyulladásos tüneteinek enyhítésére. A vegyületeket, mint önálló gyógyászati anyagokat vagy gyógyászati anyagkeverékeket általában a gyógyszertechnológiá­ban használatos gyógyszerészeti hordozókkal elkever­ve alkalmazzuk. Például orálisan alkalmazhatók tab­letták és kapszulák formájában, amelyek segédanya­gokat, mint keményítőt, tejcukrot vagy például bizonyos típusú agyagot tartalmaznak. Orálisan elixí­­rek vagy orális szuszpenziók formájában alkalmazha­tók, amelyek a hatóanyagokat emulgeáló és/vagy szuszpendálószerekkel együtt tartalmazzák. Parenterá­­lisan injekciók alakjában adagolhatók; ehhez a vegyü­leteket vagy alkalmas származékaikat steril vizes ol­datokká alakítjuk. E vizes oldatokat szükség esetén megfelelően kell pufferezni és egyéb oldott anyagokat, például glükózt vagy sót kell tartalmazniok, amelyek az oldatokat izotóniássá teszik. Az izületi gyulladásban szenvedő betegek gyulladá­sát vagy duzzanatát csökkentő dózist a tünetek termé­szete és foka határozza meg. Általában kezdetben kis dózisokat adunk és a dózist az optimális szint eléréséig növeljük. Általában azt találjuk, hogy orális alkalma­zásnál nagyobb adagok szükségesek azonos hatás el­éréséhez, mint parenterális alkalmazásnál. Szokásosan mintegy 10-300 mg/testsúly-kg hatóanyag egyszeres vagy többszörös dózisegységekben orálisan adva ha­tásosan csökkenti a gyulladást és duzzadást. A vegyületek gyulladásgátló , aktivitásának kimuta­tása és összehasonlítása standard eljárással, a kairage­­nin-okozta patkányláb-ödéma próba segítségével tör­ténhet [Winter C.A. és munkatársai, Proc. Soc. Exp. Bioi. 3, 544 (1962)]. Gyulladásgátló szerekként való felhasználásukon kívül a találmány szerinti vegyületek asztma, légcső­hurut és pikkelysömör kezelésére is alkalmasak, és fáj­dalomcsillapító szerekként is használhatók. A következő példák kizárólag a találmány további ismertetésére szolgálnak. A mágneses magrezonancia (NMR) spektrumokat 60 MHz- nél vettük fel deute­­ro-kloroformban (CDCb), perdeutero- dimetil-szulfo­­xidban (DMSO-dő) vagy deutérium-oxidban (D2O), vagy a példákban megadott egyéb oldószerekben old­va, és a csúcsok helyzetét a tetrametil-szilán vagy nát­­rium-2,2- dimetil-2-szilapentán-5-szulfonát abszorpci­ós vonalához viszonyított eltolódás formájában adjuk meg, ppm-ben (rész per millió rész) kifejezve. A csúcs alakjára a következő rövidítéseket használjuk: s, szingulett; d, dublett; t, triplett; q, kvartett; m, multiple«; b, széles. 1. Példa N-(4-Klór-fenil)-5-etil-6-oxo-2,3,6,7-tetrahidro­­-furo[2,3-f]indol-7-karboxamid, (2), R1-C2H5, R2- 4-klór-fenil, R3 és R4-H és n-1 18 mg (0,803 millimól) nátrium-hidrid és 740 pl dimetil-formamid szuszpenzióját lehűtjük -10 °C-ra és 150 mg (0,739 millimól) 5-etil-6-oxo-2,3,6,7-tetrahid­­ro-furo[2,3- f]indolt adunk hozzá. A gázképződés meg­szűnése után 125 mg (0,813 millimól) (4-klór-fenil)­­izocianátot adunk az elegyhez, 25 °C-ra hagyjuk fel­melegedni és 16 órán át keverjük. A reakciókeveréket telített konyhasóoldat és 1 n sósavoldat elegyébe önt­jük és etil- acetáttal extraháljuk. A kivonatot magné­zium-szulfát felett szárítjuk és vákuumban szárazra pá­roljuk. A maradékot 20 g szilikagélen kromatografálva tisztítjuk, etil-acetát-hexán (1:2) eluenst használva. A végterméket dietil-éter - diklór-metán - elegyből át­kristályosítjuk. Kitermelés 15 mg (6 %), olvadáspont 175-176 *C. Az NMR spektrum (CDCI3) abszorpciós csúcsai: 1,25 (J-6 Hz, -CH3), 3,19 (J-8 Hz, -CH2-), 3,74 (J-6 Hz, > NCH2-), 4,25 (-CH), 4,53 (J-8 Hz, -OCH2-), 6,70 (2 ArH), 7,1-7,7 (4 ArH) és 9,67 O NH) ppm. 2. Példa N-(4-Fluor-fenil)-2-metil-5-etil-6-oxo-2,3,6,7- -tetrahidro-furo[2,3-f]indol-7-karboxamid, (2), R1-C2H5, R2-4-fluor-fenil, R3-CH3, R4-H és n -1 Az 1. példa eljárását használva és 326 mg (1,5 mmól) 2-metil-5-etil-6-oxo-2,3,6,7-tetrahidro-fu­­ro[2,3-f]indolt és 0,24 ml (2,1 mmól) (4-fluor-fenil)­­izocianátot használva 240 mg (45 %-os kitermelés) várt terméket kapunk. Elemanalízis C2oHi9F03N2-re: C H N Számított: 67,8 5,4 7,9 Talált 67,7 5,5 8,0. NMR (CDCI3): 1,28 (J-7 Hz, -CH3), 1,43 (J-6 Hz, - CH3),( 2,5-3,4 (-CH2-), 3,75 (J-7 Hz, ^ NCH2), 4,25 (-CH), 4,90 (J-6 Hz), 6,6-7,6 (ArH) és 9,57 (^ NH) ppm. 3. Példa Az 1. példa eljárását használva állítjuk elő az alábbi vegyületeket: 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 (7) általános képlet R, Rj Rj Ra n Op., *C NMR (CDCI3) delta C2H3 (fi) képlet CH3 CH3 1 129-131 1,22 (J-7 Hz, -CH3), 1,44 (-CH3), 2,36 (J-l Hz, -CH3), 3,74 (J-7 Hz, ^ NCHj-), 4,38 (-CH), 6,69 (ArH), 7,05 (ÁrH) és 7,17 (ArH). 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom