203349. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szelektív az adenozin-receptorokra ható diimidazo- és imidazopirazolo-pirimidinek, és az ezeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

1

HU 203 349 B

2

hogy reszuszpendáljuk 25 térfogatnyi pufferben, amely ml-enként 2 IV adenozin-deaminázt tartalmaz, és 30 percig inkubáljuk 37 *C-on. A homogenizátumot ismét centrifugáljuk. Az utolsó pelletet 25 ml jéghideg puffeben reszuszpendáljuk.

Inkubációs csövekbe - három párhuzamost alkalmazva - töltünk 100 pl [3H]ciklohexil-adenozint, amely 0,8 nM-os a meghatározásban, 200 pl vizsgálandó vegyületet, amely különböző koncentrációban a lfi10-10* M tartományban 50 nM-os Tris-HCl-pufferben (pH-7,7) van oldva, 0,2 ml membrán- szuszpenziót (8 mg nedves súly), és 2 ml végtérfogatra töltjük fel Tris-pufferrel. Az inkubációt 25 *C-on 2 órán át végezzük, és 10 másodpercen belül leállítjuk úgy, hogy az elegyet GF/B üvegszálas szűrőn vákuumban leszűrjük. A szűrőkön lévő membránokat szcintillációs edényekbe visszük át. A szűrők radioaktivitását folyadékszcintillációs spektrometriás módszerrel mérjük meg 8 ml Omnifluorban, amely 5% Protosolt tartalmaz.

A [3H]cikloadenozin specifikus kötődését a vakpróbákét meghaladó értékként mérjük Ifi5 M 2-klór-adenozin jelenlétében. A membránhoz kötött radioaktivitás kb. 5%-a annak, mint amit a kémcsövekbe adunk. A membránhoz való specifikus kötődés az összes kötésnek kb. 90%-a. A membránszuszpenzió proteintartalmát Lowry és társai előbb említett közleményének 265. oldalán leírt módszer szerint határozzuk meg.

Ha egy vizsgálandó vegyület kiszorítja a [3H]ciklohexil-adenozin kötés 15%-át vagy annál többet, az az adenozin-kötéshely iránti affinitást mutatja.

A 2. táblázatban az előbbiekben felsorolt vegyületek adenozin-receptor kötő affinitásának értékeit adjuk meg. Az affinitás értékeit a fenti vizsgálatok eredményeiből nyerjük. A vegyületek sorszáma az előbbi felsorolásbeli sorszámmal azonos.

2. táblázat

A találmány szerinti vegyületek adenozin-receptor kötő affinitási értékei

Vegyület A-l

Receptor Ki

A-2

Receptor Ki

A-2 Ki/A-1 Ki

1.

1,24*10^

> 6,99*10*

—

2.

2,68*10*

5,08*10-7

0,18

3.

1,90*10*

2,50*10*

13,20

4.

1,00*10*

> 1,99*10*-5.

4,46*10*

> 1,99*10*-6.

8,40*10*

1,00*10*

16,40

7.

1,21«10*

1,42*10*

1.17

8.

2,64*10*

2,85-lfi5

1,07

9.

1,99*10*

> 1,99*10*-10.

1,99*10*

> 1,99*10*-11.

N/A

N/A-12.

9,00*10*

1,60*10*

0,18

13.

4,50*10*

1,06*10*

1,70

14.

6,50*10*

4,68*10*

5,50

A nukleotid-guanozin-trifoszfátról (GTP) kimutatták, hogy differenciálisán hat agonistáknak és antagonistáknak számos neutrotranszmitter receptorhoz való kötődésére. A guanin-nukleotidok általában csökkentik az agonistáknak a receptorok iránti affinitását anélkül, hogy az antagonista affinitást egyúttal csökkentenék. Ennek megfelelően kimutatták, hogy a GTP csökkenti az agonisták hatékonyságát, de nem csökkenti az antagonisták, mint inhibitorok hatékonyságát a [3H]3- dietil-8-fenil-xantin adenozin-antagonista kötődésében. A GPP általában nagymértékben csökkenti a purin-agonisták hatékonyságát, de nem csökkenti az antagonisták, mint inhibitorok hatékonyságát a [3H]fenil-izopropil-adenozin kötődésében, és ezért hatékony szer az agonisták és antagonisták megkülönböztetésére [lásd L.P. Davies, S.C. Chow, J.H. Skerrit, DJ. Brown és GA.R. Johnston „Pyrazolo[3,4-d]Pyrimidines as Adenosine Antagonists” c. közleményét: Life Sciences 34, 2117-28 (1984)]. Általában megállapítható, hogy az adenozin-analógok agonistaként hatnak, ha a molekulában ß-D-ribofuranozil-csoport van az Rí helyén és antagonistaként, ha Rí jelentése hidrogénatom vagy fenilcsoport.

Az adenozin-receptorokra szelektíven ható adenozin-analógokből gyógyszerkészítményeket állíthatunk elő.

Az alkalmazandó vegyület vagy vegyületek pontos mennyisége, vagyis a találmány szerinti vegyületnek vagy vegyületeknek az a mennyisége, amely elegendő a kívánt hatás elérésére, számos tényezőtől függ, úgymint az alkalmazott vegyülettől, az adagolás típusától, az állat fajától, nagyságától, korától, az adagolás módjától, idejétől és gyakoriságától, és a kívánt fiziológiai hatástól. Különleges esetekben az adagolandó menynyiséget szokásos tartománymérő módszerekkel állapíthatjuk meg.

A vegyületeket előnyösen olyan kompozíció formájában adjuk be, amely a vegyületet gyógyszerészetileg elfogadható hordozóanyaggal készített elegyben tartalmazza, vagyis olyan hordozóval, amely kémiailag inert a hatóanyaggal szemben, és amelynek nincsenek káros mellékhatásai vagy nem toxikus a felhasználás körülményei között. Az ilyen kompozíciók hatóanyagtartalmának szélső értékei: 0,1 pg vagy kevesebb, illetve 500 mg, a hordozó 1 ml-ére számítva és 99 tömegbe hatóanyag egy gyógyszerészetileg elfogadható hordozóanyaggal készült elegyben.

A kompozíciók lehetnek szilárd formában, úgymint tabletták, kapszulák, granulátumok, takarmánykeverékek, takarmánykiegészítők és koncentrátumok, porok, granulák vagy hasonlók; vagy folyadékformában, úgymint steril injektálható szuszpenziók, orálisan adagolható szuszpenziók vagy oldatok. Gyógyszerészetileg elfogadható hordozóanyagok lehetnek az excipiensek, úgymint felületaktív diszpergáló anyagok, szuszpendáló szerek, tabletta-kötőanyagok, kenőanyagok, ízanyagok és színanyagok. Alkalmas excipienseket ismertet például a Remington’s Pharmaceutical Manufacturing, 13. Ed., Mack Publishing Co., Easton, Pennsylvania (1965).

5

10

15

20

25

30

35

40

45

50

55

i

6Q

i

6