203312. lajstromszámú szabadalom • Eljárás helyettesített ciklopentanon-ciklohexanon-származékok előállítására

HU203312 B reagáltatjuk. Az új, (Ela) általános képletű vegyület és (VEI) általános képletű vegyület reakciója ered­ményeként (IV) általános képletű vegyületet ka­punk. Azt találtuk, hogy a (Ila), (üb), (Illa) és (TV) álta­lános képletű vegyületek a prosztaglandinok szinté­zisének közbenső termékeiként használhatók. Ezek az eredmények vezettek a jelen találmányhoz. A fentieknek megfelelően a találmány szerint le­hetővé válik (1) az új, (I) általános képletű vegyületek szinté­zise, (2) az új (Eta) és (üb) általános képletű vegyületek előállítása, (3) a (Illa) általános képletű új vegyületek és (4) (IV) általános képletű vegyületek új, előnyös szintézise. A találmány tehát a (TV) általános képletű vegyü­­leteknek az (V) általános képletű vegyületekből az új (I), (Ha), (Ilb) és (Illa) általános képletű vegyie­teken keresztül, vagy az említett köztitermékek va­lamelyikéből kiindulva történő új előállítási eljárá­sára vonatkozik; ezekben a képletekben a szubszti­­tuensek jelenléte egyezik a fentebb megadottal. Z és Z’ hidroxil-védőcsoportként a találmány szerinti eljárásban terc-butil-dimetil-szilil-csoport vagy tetrahidropiranil-csoport alkalmazható. A fentebb említett (I) általános képletű vegyie­teket (V) általános képletű vegyületek — amelyek­ben Z, Z’ és n jelentése a fenti — enyhe oxidálószer, pl. hipohalogenit vagy halogéngáz és bázis vizes ol­datának jelenlétében végzett ciklizációjával állít­hatjuk elő, a reagens a -CH-N-OH oximot -C = N+­­O'cianáttá alakítja. Hipohalogenitként pl. nátrium-hipokloritot, nát­­rium-hipobromitot és nátrium-hipojoditot, előnyö­sen nátrium-hipokloritot alkalmazhatunk. A hipo­­halogenitet az (V) általános képletű vegyietre vo­natkoztatva az ekvivalensnél nagyobb mennyiség­ben használjuk. Halogéngázként a klórt és brómot említhetjük. Az alkalmazható bázisok például a ter­cier aminok, így a trietil-amin, a piridin és a 4-dime­­tü-amino-piridin. A reakciót végezhetjük oldatban. Előnyös oldó­szerek pl. a halogénezett szénhidrogének, így a dik­­lórmetán, és a szénhidrogének, így a hexán, benzol és toluol. A reakcióhőmérsékletet és időt megfelelően kell megválasztani. A reakcióhőmérséklet -20 "C és az oldószer forráspontja között változik, előnyösen 0 és 50 °C közötti. A reakcióidő általában 0,5- 100 óra. Az eljárás további lépését az új, (Ha) és (Ilb) álta­lános képletű vegyületek előállítása képezi ([E] re­akcióvázlat), a képletekben W -CH2, (alfa-CH2-OH, béta-H), (alfa-H, béta- CH2-OH), és V (alfa-CH2-OH, béta-H), (alfa-H, béta-CH2- OH),és X, Y, Z, Z’ és n jelentése a fenti. Az új, (Ha) általános képletű vegyületeket az új, (I) általános képletű vegyületek hidrogénező katali­zátor jelenlétében végzett hidrogénezésével és hid­rolízisével állíthatók elő. A hidrogénezéssel történő hasítást és a hidrogénezést szimultán, gyengén sa­3 vas körülmények között, hidrogén atmoszférában, hidrogénező katalizátor jelenlétében hajtjuk végre. Hidrogénező katalizátorként bármely ismert ka­talizátort, így Raney-nikkelt, palládiumot, platinát, szénhordozós palládiumot, alumíniumhordozós palládiumot, szénhordozós platinát és alumínium­hordozós platinát alkalmazhatunk. A fenti hidrogénezést és hidrolízist előnyösen enyhén savas reakciókörülmények között, különö­sen 5 és 6 közötti pH-n végezzük. Ennek előállítása érdekében kívánatos, hogy egy gyenge savat, pl. bór­savat és foszforsavat adjunk az elegyhez. A gyenge sav mennyisége 1-10, előnyösen 1 -5 ekvivalens kö­zött változik. A reakciót előnyösen oldatban végezzük. El­őnyös oldószer pl. a víz vagy a víz és tetrahidrofurán, dioxán, metanol vagy etanol elegye. Az oldószerek nem korlátozóak. Az alkalmazott hidrogénnyomás a normál nyo­más és 9,8 MPa között változik, a reakcióhőmérsék­let -50 ‘C és az oldószer forráspontja közötti, és a szükséges reakcióidő 20 perc-15 óra lehet. A (Etb) általános képletű új vegyületeket a fen­tebb említett új, (Ha) általános képletű vegyület bá­zis jelenlétében végzett szulfonilezésével, majd de­­szulfonálásával állíthatjuk elő. A reakcióban használt bázis pl. tercier amin, így trietil-amin, piridin és 4-dimetil-amino-piridin. Szulfonálószerként pl. alldl-szulfonil-kloridot, így metil-szulfonil-kloridot és aril-szulfonil-kloridot, így p-toluolszulfonil-kloridot használhatunk egy ekvivalensnél nagyobb mennyiségben. Általában a bázist a szulfonálószerhez viszonyítva feleslegben alkalmazzuk. Az említett szulfonilezési és deszulfonálási reak­ciót oldatban végezhetjük. Előnyös oldószerek pl. a kloroform, metilén-klorid, széntetraklorid ésdietil­­éter. Ezeket külön-külön vagy kombinációban is használhatjuk. A szulfonilezési és deszulfonálási reakciókat a szulfonilezési és deszulfonálási reakciók esetében általánosan alkalmazott körülmények között hajt­juk végre. A reakciókat végezhetjük egyidejűleg és egymást követően is. Az első esetében a deszulfoná­­lás úgy megy végbe, hogy a szulfonilezési reakció termékét a rendszerből nem távolítjuk el. Az utóbbi esetben a deszulfonálási azután végezzük, miután a szulfonilezési reakció termékét a rendszerből eltá­volítójuk. Mindkét esetben a hőmérséklet -100 és 100 ’C, a reakcióidő 20 perc és 6 óra között változik. Az eljárás következő lépését a (Hl) általános kép­letű vegyületek és különösen a (ül) általános képletű vegyületek körébe tartozó (ma) általános képletű vegyületek előállítása képezi. Ezeket úgy állíthatjuk elő, hogy a korábban említett új, (Hb) általános kép­letű vegyület (VI) általános képletű nukleofü-rea­­genssel reagáltatjuk, a képletekben Rz helyettesí­­tetlen vagy helyettesített 1-10 szénatomos alkil­­csoport, alkenilcsoport, alkinücsoport, alkü-tio­­csoport, aikil-amino-csoport, alkil-szilil-csoport, alkil-ón-csoport, vagy ciano-csoport; M1 Li, Na, K, Mg, Ca, Ti, Zr, Ni, Cu, Zn, A1 vagy Sn fém vagy Uyen fémet tartalmazó csoport; és X, Y, Z, Z' és n jelen­tése a fenti. A (VI) általános képletű nukleofü reagensek ma-4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom