203286. lajstromszámú szabadalom • Berendezés folyadékból kiülepedett anyagok összegyűjtésére

HU203286B azok csapágyazására megnövelt igénybevétel adó­dik át, és így komplikált és erős acélszerkezetet kell beépíteni. A medencefenéken egymás után haladó kotrólapátok közül egyes lapátok túlterhelődése nem kerülhető el, ami különösen gyorsan ülepedő anyagok, az ülepítendő szilárd szemcsék széles mé­rettartománya, valamint hosszú medencék esetén jelent problémát. Az ülepedő anyagok eloszlása a medencefenéken ugyanis általában nem a meden­cehosszal arányosan történik, hanem a szemcsemé­­ret-eloszlás, a részecskesűrűség, az áramlási viszo­nyok, a folyadékmélység és egyéb tényezők függvé­nye. Ezek általában a medence felületegységére szá­molva nem adnak egyenletes terhelést, így a kotró­­lapátok a nagyobb terhelésű helyeken túlterhelőd­hetnek, míg más helyeken a kotrólapátok nincsenek kihasználva. Afolyadékmennyiség és a folyadékban levő szilárd részek koncentrációjának a változása, vagy szakaszos üzemelés ezt a problémát még fokoz­za, ami az adott kotrólap és egyéb csatlakozó részek károsodásának a veszélyét növeli. Az egész beren­dezésre beépített törés elleni védelem működésbe lépéséhez ez a helyi igénybevétel-túllépés ugyanis nem elegendő. További hátrányt jelent, hogy a kot­rólapátokkal végzendő hatékony kotráshoz és usza­­dékeltávolításhoz a gépészeti elemek nincsenek a műtárgytól (medencétől) függetlenítve, ami csak komplikált és drága kivitelezés esetén nyújt megfe­lelő megoldást. A lánc feszítése, a túlterhelés elleni védelem, a lánc nyúlásának az ellenőrzése bonyolult rendszerrel valósul meg, ami a kezelő-karbantartó­javító személyzettel szemben megnövelt szakmai követelményeket támaszt. Az Atlas Mák katalógusból (3.2.21-23) megis­merhető hasonló típusú berendezésnél a teherlánc­­feszítés csökkentése, és ezzel kisebb igénybevételek elérése céljából szabad, alá nem támasztott felső láncágat alkalmaznak. Ezzel ugyan a feszítés csök­kenthető, azonban a szabad láncág belógása a lánc­nyúlás során növekszik, ami megnöveli a hajtott lánckerék körülforgási szögét. Ez a szögnövekedés olyan értéket is elérhet, amely mellett a lánckerék a láncot nem engedi magából kigördülni, hanem ma­gával viszi, ami súlyos károkat okozhat. Ez előfor­dulhat egyébként a berendezés visszajáratásakor is. További problémát jelent, hogy a hajtótengely elhe­lyezése és a műtárgyhoz rögzítése nehéz helyszíni szerelést igényel. Ahajtótengelyen elhelyezett lánc­kerekek egymáshoz és a csapágyhoz viszonyított el­rendezése a beszerelést nagymértékben nehezíti, a későbbiekben pedig a hajtólánc szükségessé váló cseréjét, vagy a teherlánc elemeinek a javítását, il­letve cseréjét csak teljes szétszereléssel teszi lehető­vé. A teherlánc feszítése nyúlás esetén csak lánctag­­kiszereléssel oldható meg, ami viszont szükségessé teszi a medence leürítését. Minthogy az ilyen beren­dezésekben nagyterhelésű, nagyosztású teherlánco kát alkalmaznak, egy vagy több osztásnyi megnyú­lás az alá nem támasztott, szabad láncbelógású sza­kaszon lényeges belógás-változással jár, ami a feni már említett hátrányos következményekhez vezet­het. Tekintettel arra, hogy aleírt jelenség a folya­dékfelszín alatt játszódik le, csak a medence leüríté­sét követően észlelhető, így a folyamatos ellenőr­zése egyszerűen nem oldható meg. A haj tólánc fesz-3 tése és a berendezés túlterhelés elleni védelme nincs konsrukciósan jól elhatárolva egymástól. A rugós biztonsági berendezés a terhelés növekedésekor a hajtóláncot meglazítja, A kotrólapátok túlterhelés elleni védelme lapátonként nincs megoldva, ami a korábban, a GEIGER-berendezéssel kapcsolatban már ismertetett problémák fellépését eredményezi. A berendezés túlterhelés elleni védelmére szol­gáló rugós nyomatékhatárolós szerkezet bonyolult kialakítású, a határnyomatékot azzal pontosan nem lehet beállítani. A terhelés ingadozásakor, ületve in­dításkor az egész meghajtóegység elmozdul, ami a hajtóláncra a már említett lazító hatást fejezi ki. A kotrólapátoknak a medencefalhoz illesztése alul és felül nincs az építési pontatlanságoktól füg­getlenítve, így csak igen gondos és hosszadalmas helyszíni szerelési munka árán érhető el a hatékony ülepített szilárdanyag- és uszadék-eltávolítás, amely utóbbi a hajtott tengelyek elrendezése miatt hatékonyan egyébként sem valósítható meg. Problémát jelent továbbá, hogy a párhuzamosan vezetett végtelenített teherláncok egyenletes terhe­lése — a láncelemek megengedett gyártási tűrései­nek az eltérése, a lánc különböző nyúlása, a tengely­ek szerelési pontatlanságai, a fix lerögzítési módok miatt az utánállítási lehetőségek hiánya és más té­nyezők következtében — nem biztosítható, ami működési zavarokhoz, befeszüléshez, a kotrólapá­toknak a párhuzamostól eltérő elhelyezkedéséhez vezethet, és a lánckerekeknek a teherlánc oldalához feszülését, súlyosabb esetben a lánc szakadását, ü­­letvc a tengelytörést eredményezheti. A találmány feladata, hogy olyan berendezést szolgáltasson hosszanti átfolyású ülepítőterekben kiülepedett szilárd anyagok, valamint — adott eset­ben — a folyadék felszínén úszó anyagok össze­gyűjtésére és eltávolítására, amely a jelenleg ismert hasonló célú megoldásoknál szerkezetileg egysze­rűbb, minimális számú és fajtájú alkatrészt tartal­maz, a jelenleg ismert berendezéseknél jobban el­őregyártható, minimális ráfordítással megvalósít­ható, a biztonságos működést azonban maximálisan biztosító irányítástechnikai elemet tartalmaz, a ke­zelővel szemben kis kezelési és karbantartási igényt támaszt, és akár szabadban, akár zárt térben folya­matosan üzemeltethető. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy a két végtelenített teherláncot hajtó lánckerekek kö­zös hajtótengelyre rögzítésével, valamint a szintén egy közös hajtott tengelyre szerelt két teherláncke­­rékkel — amelyek közül csak az egyik van a hajtott tengelyhez szilárdan rögzítve — biztosítható a két teherlánc egyenletes terhelése, és közel azonos a nyúlása, ezenkívül a tengelyek célszerűbb egymás­hoz viszonyított elrendezésével, a hajtótengely he­lyének célszerű megválasztásával elérhető, hogy a hajtó és hajtott tengelyekben a láncerőkből ébredő terhelések kis értékek legyenek, ami igen kedvező a szerkezeti anyagok mérete, konstrukciós kialakítá­sa, a tengelyek csapágyazásának egyszerű, olcsó, megbízható megoldása, a csapágyazás alátámasztá­sok medencefalhoz rögzítése stb. szempontjából. Ezenkívül a hatékony és folyamatos uszadékeltávo­­lítás az ismert berendezéseknél egyszerűbben, haté­konyabban valósítható meg a teherlánc és uszadé-4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 öü 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom