203272. lajstromszámú szabadalom • Mohák, valamint növényi gomba kártevők irtására szolgáló, hatóanyagként hidroxi-metil-foszfónium-sókat tartalmazó készítmények
HU203272B nyék és fű között növő moha kolóniák irtására. 5 ml/1 vizes THPS-oldatot (semlegesített és nem semlegesített) permeteztünk különböző területekre. 3,75 ml/1 vizes THPS-oldatot permeteztünk más területekre vizeskannából (11 oldatot 2 mz felületre). 24-48 óra múlva minden esetben kipusztult a kezelt moha. A széleslevelű növényeken szignifikáns hatás nem látszott, és a füvön semmi hatás nem látszott a kezeletlen területhez képest. 4. példa Az 1-3. példa szerinti teszteket végeztük THP- klorid, THP-foszfát vagy THP-foszfit felhasználásával, és lényegében véve ugyanolyan hatást értünk el. 5. példa 5 ml/1 vizes THPS-oldatot nedvesedésig permeteztünk rózsára, amely fekete foltosság és penész korai jeleit mutatta, három részletben 48 órás időközökben, és a kezelt rózsákat összehasonlítottuk a kezeletlen ágyúsokkal. A kezelt növények lényegesen kevesebb jelét mutatták mindkét betegségnek, mint a kontroll növények. 6. példa Búzavetést nedvesedésig permetezve 5 ml/1 vizes THPS-oldattal, a gombás betegségek, beleértve a sárga és barna rozsdát, penészt, lényegesen csökkentek a kontroll területekhez képest. 7. példa Talkumra abszorbeált THPS-t alkalmazva vetőmagkezelőszerként (5-200 g hatóanyag/kg mennyiségben), az ezekből a vetőmagokból nőtt területeken a gombás fertőzések csökkentek a kontroll vetőmaggal vetett területekhez képest. A vetőmagkezelőszert úgy készítettük, hogy a talkumot 75 tömeg%-os vizes THPS-oldattal telítettük, majd megszárítottuk. Vizsgálatokat végeztünk tetrakisz(hidroxi-metil)-foszfónium-szulfát és Tumblemoss (összetétel: chloroxuron, vas-szulfát és karbamid; Nagy-Britanniában legelterjedtebben alkalmazott mohairtószer) összehasonlítására. Vizsgálati területként egy egyenletes pázsitot választottunk, amely egyenletesen fertőzött volt Sphagnum mohával. A vizsgálatokat 1 m x 1 m területeken végeztük, három ismétléssel, az egyes területek között 0,5 m távolságot tartva. A Tumblemoss készítményt a használati utasítás szerint hígítottuk, míg a THPS-t különböző hígításokban alkalmaztuk. Minden oldatot 1,0 1/ni mennyiségben alkalmaztunk. A megfigyeléseket 1, 8, 14, 32 és 47 nappal a kezelés után végeztük, a fitotoxicitást mind a fűre, mind a mohára nézve értékeltük. Mindkét szer fitotoxicitást mutatott a mohára nézve. Azonban míg a THPS-oldatok a moha kifehéredését okozták, a Tumblemoss megfeketítette a mohát és csúnya foltokat képzett a gyepben. Megfigyeltük továbbá, hogy a Tumblemoss készítménnyel kezelt moha a 32. és 47. napi kiértékeléskor valamennyire visszanyerte zöld színét, különösen a tövénél. A magasabb koncentrációjú THPS-oldattal kezelt moha 100%-ban fakult volt ezekben az idő3 pontokban, jelezve a THPS jelentősebb mohairtó hatását a Tumblemosshoz képest. A füvön (Lolium perenne) csupán egészen enyhe és múló levél-elhalás volt megfigyelhető mindkét szer esetén. Ezek a megfigyelések különösen azért meglepőek, mert a Tumblemoss a hatóanyag mellett segédanyagokat is tartalmaz. A találmány szerinti készítmény ezzel szemben a tiszta vegyület vizes oldata volt, és egy segédanyagokat is tartalmazó készítménytől erőteljesebb hatás lenne várható. Vizsgálatokat végeztünk továbbá a THP-szulfát, mono-THP-foszfit, bisz-THP-foszfit és káliumfoszfit ED50 és ED90 értékeinek meghatározására különböző gomba-kártevők esetén. A kálium-foszfitot mint a THP-hoz kémiailag legközelebb álló, termények esetén fungicidként általánosan alkalmazott szert választottuk. A kísérleteket 10- 800 ppm koncentrációjú oldatokon növesztett gombákal végeztük. Az eredmények a következők: Phytophthera palmivora: mono-THP-foszfit EDso= 85, ED90= 125; bisz-THP-foszfit ED5o= 75, ED90= 125; THP-szulfát EÜ50= 80, ED9O“ 160; kálium-foszfit ED50 és ED90 nagyobb, mint 800. P. cinnamoni: mono-THP EDso= 65, ED90= 105; bisz-THP EDso= 115,ED90= 150; THPS EDso= 40, ED90- 64; kálium-foszfit ED50 és ED90 nagyobb, mint 800. P. cactorum: mono-THP EDso= 75, EDgo= 125; bisz-THP EDso= 80, ED90-125; THPS EÖ50= 24, ED90= 32; kálium-foszfit ED50 és ED90 nagyobb, mint 800. P. clandestina: mono-THP EDso=25, EÖ90= 50; bisz-THP ED5o= 15, ED90= 75; THPS ED50“ 20, EDgo= 150; kálium-foszfit ED50 és ED90 nagyobb, mint 800. Armilleria mellea: mono-THP EÖ50= 39, EÖ90= 125; bisz-THP EÖ5o= 19, ED90 nagyobb, mint 500; THPS ED50= 42, EDgo= 6400; kálium-foszfit ED50 és ED90 nagyobb, mint 800. Gaumannomyces graminis: mono-THP ED50“ 35, ED9o= 120; THPS EDso= 20, EDgo= 65; kálium-foszfit ED50 és ED90 nagyobb, mint 800. Trycophytom rurum: mono-THP ED5O“ 14,EDgo=20; THPS EDso= 14, ED9o=* 20; kálium-foszfit ED50 és ED90 nagyobb, mint 800. További összehasonlító vizsgálatokat végeztünk THPS-oldat, valamint Fongarid (hatóanyaga: Furalaxyl) és Terrazole 240 E.C. (hatóanyaga: etriidiazole) alkalmazásával. A vizsgálatokat sterilizált talajban végeztük, amelyet Pithium ultimum patogén gombával fertőztünk.Ez a gomba nagyon széles körben elterjedt, nagyon sok termény esetén a növény rothadását, csökkent növekedését és pusztulását okozza hamarosan a csírázás után. A fongarid, illetve a Terrazole 240 E.C. készítményt a használati utasítás szerinti hígításban, míg a THPS-oldatokat 100 mg ható4 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
