203260. lajstromszámú szabadalom • Légrugómembrán

1 HU 203 260 A 2 A találmány tárgya légrugómembrán, amely gumiból vagy gumihoz hasonló anyagból készül, és elsősorban gördülő membrántípusokra vonatkozik, melyekben a szilárdsághordozó betétek gumizott kordszálakból áll­nak Ezek a légrugómembránok elsősorban gépjármű­vek rugó-tartására kerülnek beépítésre, de egyéb fel­­használásra is alkalmasak. (Pl: pneumatikus hengerek helyett szervoelemként, rezgéscsillapításra, emelő­­szerkezetekhez, fémrugóval kombinálva stb.) Az ebbe a típusba sorolható légrugómembránok a két végükön acélkorddal vagy acélhuzalokkal erősített peremekkel rendelkeznek, amelyekkel a jármű szerke­zeti elemeihez kapcsolódnak. A fémalkatrészekkel a membránperem hermetikusan kapcsolódik, és egy du­gattyún le-fel gördülve végzi a rugózást. A légrúgómembrán a be- és kirugózások során fo­lyamatos alakváltozást, valamint átmérő irányú válto­zást szenved. Ezek az alakváltozások, de főleg az átmé­rő irányúak a gördülőmembrános légrugóknál igen na­gyok akkor, amikor az adott külső szakasz a dugattyú­ra rágördül. Azonban ezeket a belső túlnyomásból származó és a membrán falában keletkező húzóerőket a kordokkal erősített betétek felveszik mind axiális mind tangenciális irányban. A megfelelő kordszög megválasztásával előre számítható az átmérő irányú változás, illetve a szükséges és elégséges membránmé­ret. A légrugómembrán falában akkor ébrednek káros feszültségek, amikor - pl. járműbe való beszerelésnél vagy membráncserénél - nyomás nélküli állapotban kell a gördülőmembránt összetolni és olyan helyzetbe hozni, hogy a magassága a járműben hermetizálást biztosító fémszerelvények távolságánál kisebb legyen, vagyis be lehessen a membránt szerelni. Ezek a memb­ránok ugyanis már jelentős hosszal készülnek, és ma­gasságuk sokkal nagyobb az átmérőjüknél. Ezt a mű­veletet tehát a membrán dugattyúra gördülő szaka­szán kell megoldani, abban hajlatot kell létrehozni.Ez csak igen nehezen valósítható meg egy túlnyomás nél­küli membránnál. Ezek a membránok a gördülő hajlat­ban egyébként is nagy feszültséget hoznak létre, mivel átmérőjük nem sokkal nagyobb a dugattyú átmérőjé­nél. A fent említett okokból fellépő feszültségek elkerü­lésére történt próbálkozás a DE 1806927 szabadalom­ban leírtaknak megfelelően. Ezen szabadalom szerint elsősorban a gördülőmembránok belső gördülőhajlatát látták el körkörös irányban futó bordázatokkal a káros feszültségek csökkentése érdekében. Hasonló célból egy tökéletesebb megoldás a DE 3318 060 A1 számú szabadalom szerinti, ahol a membrán belső felületén a gördiilőhajlatban felületi kiemelkedéseket képeztek ki. Ezek a megoldások azonban igen bonyolultak, mivel a membrán belső felületén vannak kialakítva, nem jól látható helyen, ami az ellenőrizhetőséget rontja, gyár­tástechnológiai okból fakadóan költségesek, némi gör­­dítési könnyebbséget ugyan eredményeznek, de egyértelműen nem oldották meg a problémát. Az emlí­tett szabadalmak alkalmazása mellett sem valósul meg az a lehetőség, hogy a gördülőmembrán nyomás nélkü­li begördítése csekély ellenállással lehetővé váljék. Új elasztomerekkel is próbálkoztak, de lényeges javulást ez sem adott, csak a gördülőmembrán előállítása vált költségesebbé. A DE 32465998 számú (Continental) szabadalom ismertetett olyan kialakítást, amelynél a felső perem kifelé fordul és a perem rögzítése, hermetizálása a pe­rem alá görgőzéssel történik, így az a membrán felső részével egy egységet képez, ugyanakkor az első pere­mek dugattyúra való rögzítése megmaradt az eddig is általuk használt kialakításúnak. Vagyis kombinálta az ismert Firestone cég által alkalmazott felső peremki­alakítást a Continental cég által alkalmazott ismert peremmel. így a két perem közötti átmérőkből adódó átmenet kissé megkönnyítette az alsó perem memb­ránba való begördítését, vagyis a szerelést könnyebbé tette, de a lehetséges mechanikai feszültségek ezáltal nem szűntek meg. Ezen kombinációs szabadalomban leírtaknál jobb megoldást alkalmazunk az általunk kialakított lép­csős-kúpos átmenetekkel, amikor a begördítés, illetve ezáltal a membrán szerelhetősége túlnyomás nélkül, mechanikai feszültségek fellépésétől mentesen végez­hető el és meghibásodás esetén a felső perem körül begörgőzött fedelet, az azon levő levegőbevezető cson­kokat, valamint a járműhöz való csatlakozó csavarza­­tokat nem kell eldobni, mint a fent említett esetben történő kialakítás alkalmazásánál. Ez komoly megta­karítást eredményez, ugyanakkor élettartam növeke­dést is, mivel nem kell összecsavarva, meggyötörve be­helyezni a membránt a fémfegyverzetek közé, hanem az ideális helyzetben kerül a helyére. Találmányunk célkitűzése az előzőek alapján tehát egyrészt a belső túlnyomásból eredő feszültségek csökkentése, másrészt a túlnyomásmentes állapotban a membrán falában ébredő káros feszültségek, vala­mint a deformáció megszüntetése, illetve minimalizá­lása, pl. elcsavarodva szerelt membrán esetén. Célkitűzésünk megvalósításában az a felismerés ad­ta a kiindulást, hogy a membrán átmérőjét annak hosszanti iránya mentén folyamatosan változtatva csökkenthetjük a tapadó felületekből származó, a be­gördítés ellen ható erők nagyságát. Az ármérő változá­sa a hossztengely mentén lehet kismértékű, ekkor az alkotó és a szimmetriatengely bezárt szöge 1°-12° nagyságú, és kúpos kialakításról beszélünk, és lehet ennél nagyobb, tipikusan 40°-50° nagyságú, amikor lépcsősnek nevezzük azt. Lehet a profil ívelt is, ahol a lényeg, azaz a membrán átmérőjének a szimmetria­­tengely hosszanti irányában történő lassabb vagy gyorsabb változása ugyanaz. Főleg hosszú és igen hosszú légrugómembránok be­szerelése nehéz, ahol a membrán hossza átmérőjének sokszorosa. Ezek az igen nagy hosszal üzemelő memb­ránok a járműépítésben egyre jobban terjednek, mivel sokoldalúan használhatók, így rugónak, emelőnek, működtetőnek egyaránt. Ezen szempontokat is figyelembe vettük, amikor a jelen leírásunkban közölt tökéletesített membránpro­­füt kialakítottuk. 5 10 16 20 26 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom