203191. lajstromszámú szabadalom • Eljárás esszenciális fémionokkal dúsított gyümölcs- és zöldséglevek előállítására
1 HU 203191 B 2 x és y az adott láncbeli szerkezeti egységek sztöchiometriai együtthatója, és n az adott láncbeli szerkezeti egységekből felépített poliszacharid-lánc polimerizációfoka, azzal a f el tétellel, hogy a j, a2 és a3 bármelyikének értéke lehet 0, de a j, a2 és a3 összege 0-nál mindig nagyobb, és az (a j +a2+2a 3) összeg maximális értéke (z-1 ) - olyan italféleségekhez jutunk, amelyeknek meglepő módon megnő a stabüitásuk, a rostos italokban jelentősen lelassul a rostanyagok kiülepedésének a sebessége, és az ital kellemes „telt” ízű. Az (I) általános képletű vegyületek tehát az italoknak nemcsak esszenciális elem-forrást biztosítanak, hanem igen kedvező állag- és stablitásjavító hatást is kifejtenek. Azt tapasztaltuk továbbá, hogy az így előállított italkészítmények a beadagolt (I) általános képletű vegyületben jelen lévő valamennyi esszenciális fémiont a szervezetnek könynyen átadható formában tartalmazzák. Ez a tapasztalatunk rendkívül meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy maguk az (I) általános képletű fémkomplexek vízben korlátozottan oldódó anyagok. Feltételezésünk szerint az (I) általános képletű vegyületek stabüitásfokozó hatása azzal magyarázható, hogy az Mz+ fémionokhoz kapcsolódó bázikus ligandumok kémiai reakcióba lépnek a gyümölcs- és zöldséglevekben lévő gyenge savakkal (például almasav, borkősav, borostyánkősav stb.). Az Mz+ fémionokhoz kapcsolódó -OH anionok hidrogénhidas kötések kialakítására is képesek. Ezen reakciók eredményeként az (I) általános képletű oligo- vagy poliszacharid-fémkomplexek védőkolloid-jellegű anyagokká alakulnak, így maguk sem válnak ki az italféleségekből, és az egyéb lebegő anyagok (például rostok) kiválását is gátolják. Rendkívül meglepő az a felismerésünk is, hogy ebből a fémhidakkal összekapcsolt szerkezetű, védőkolloid-jellegű anyagból biológiai körülmények között könnyen, gyorsan képesek az esszenciális fémionok felszabadulni; a 172831 sz. magyar szabadalomban leírt szerkezetű poligalakturonsav-fémkomplexek felszívódási viszonyaival kapcsolatban szerzett tapasztalataink alapján ugyanis arra számíthatunk, hogyha a fémionokhoz a kisméretű bázisos ligandumok helyett nagy térkitöltésű szerves savcsoportokat kapcsolunk, ez feltétlenül lassítja, sőt esetleg meg is akadályozza a fémionok transzportját az élő szervezetben. A találmány tárgya tehát eljárás esszenciális fémionokkal dúsított gyümölcs- és zöldséglevek előállítására, amelynek során gyümölcsvelőt, gyümölcslevet, zöldségvelőt és/vagy zöldséglevet cukorral vagy mesterséges édesítőszerrel, szükség esetén vízzel és adott esetben egy vagy több ismert, az adott célra szokásosan alkalmazott adalék és/vagy segédanyaggal keverünk össze aszeptikus körülmények között vagy tartósítószer jelenlétében. A találmány értelmében a keverékhez annak össztömcgére vonatkoztatva 0,1-1 tömegé (I) általános képletű vegyületet adunk - képletben Mz+, z, M+, Ps-, Ps, a J, a2, a3, x, y és n jelentése a fenti -, és kívánt esetben a termékhez az előírt pH- érték eléréséig citromsavtól eltérő szerves savat, célszerűen gyümölcssavat adunk. A leírásban és az igénypontban a „gyümölcs- és zöldséglevek” megjelölésen a natúr gyümölcs- és zöldségleveket, illetve -velőket tartalmazó összes italfajtát értjük, amelyek adott esetben különféle hígítószereket (így vizet) tartalmazhatnak vagy például szén-dioxiddal dúsítva lehetnek. Minthogy a beadagolt (I) általános képletű vegyület reagál az italban lévő gyümölcssavakkal, szükség esetén a készítményhez az előírt pH és a harmonikus ízhatás biztosítására kiegészítőleg szerves savakat kell adnunk. Megjegyezzük, hogy szerves savként citromsavat nem alkalmazhatunk, ez ugyanis az esszenciális fémionokkal - miként már korábban említettük - olyan stabü komplexet képez, amelyből biológiai körülmények között az esszenciális fémion már nem képes felszabadulni. A készítményekhez - ha szükséges - kiegészítőleg almasavat vagy borkősavat célszerű adagolni. A leírásban és az igénypontokban a „savas oligo- és poliszacharidok” megjelölésen olyan oligo- és poliszacharidokat értünk, ahol a jelen lévő szacharid monomer egységek legalább egy részéhez karboxilcsoport kapcsolódik, az (I) általános képletben a Ps" jelölés ennek megfelelően a karboxüát aniont hordozó szacharid monomer egységeket jelenti; poligalakturonsav esetén például Ps" a (Q) képletnek felel meg. Az (I) általános képletben az aj, a2 és a3 sztöchiometriai egyétthatók azt adják neg, hogy az (I) általános képletű vegyületben egy Mz+Ps~ szacharid monomer egységre átlagosan hány darab hidroxü-, hidrogénkarbonát-, illetve karbonát-ligandum jut. Az a j, a2 és a3 sztöchiometrikus együtthatók bármelyike lehet nulla (üyen esetben az [I] általános képletű vegyület az adott bázisos ligandumot nem tartalmazza); at, a2 és a3 összegének azonban minden esetben pozitív számnak kell lennie, és - az elektroneutralitásnak megfelelően - az (aj+a2+2a3) összeg nem lehet nagyobb (z-l)-nél. Amennyiben az (I) általános képletű vegyület például bázisos ligandumként csak hidroxilcsoportokat tartalmaz, és ezeket a lehetséges maximális mennyiségben tartalmazza, tehát aj=(z-l), a két vegyértékű, illetve három vegyértékű fémet tartalmazó monomer egységek szerkezete - poligalakturonát váz esetén - (Hl), illetve (TV) képletnek felel meg. Hasonlóan írható fel a bázisos ligandumként kizárólag hidrogénkarbonát-, illetve karbonát-ligandumokat a lehetséges maximális mennyiségben tartalmazó (I) általános képletű vegyületek fémtartalmú monomer egységeinek szerkezete. Ha a (z-[aj+a2+2a3]) különbség értéke 1 és 2 (három vegyértékű M fémek esetén 1 és 3) közötti tört szám, ez azt jelenti, hogy a molekulába bevitt Mz" fémionoknak csupán egy részéhez kapcsolódik bázisos ligandum, fennmaradó részük pedig két vagy három poliszacharid-láncot kapcsol össze, például az (V), (VI) vagy (VII) képletnek megfelelően. Az (I) általános képletű vegyületek előnyös képviselői azok a származékok, amelyekben az (a,+a2+2a3) összeg értéke legalább 0,7 (z-1), tehát a bevitt Mz+ fémionok legalább 70%-ához kapcsolódik bázisos ligandum. 6 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4
