203183. lajstromszámú szabadalom • Eljárás növények öntözésére
1 HU 203 183 A 2 A találmány tárgya: növények öntözésére szolgáló eljárás. Az öntözési gyakorlatban rendszerint előre meghatározott öntözővíz-normákkal dolgoznak, vagy mechanikusan alkalmazzák az általánosan meghatározott kiadagolandó vízmennyiségeket és öntözési fordulókat. A különféle öntözési módszerek a legtöbbször figyelmen kívül hagyják a talaj tulajdonságait, vagy legfeljebb az adott talajtípus(ok)ra jellemző vízkapacitási értékekkel számolnak. így könnyen előfordul, hogy a kiöntözött vízadag vagy nem nedvesíti át az öntözendő talajréteg(ek)et, vagy túlöntözést eredményez, elfolyik. A számított vagy mechanikusan alkalmazott öntözési forduló idejére a talaj hasznosvíz-tartalma 50% alá csökkenhet, vagyis a talaj gyakortatüag kiszáradhat. A jelenlegi öntözési gyakorlat hiányosságai alapvetően az alábbi tényezőkre vezethetők vissza:- az öntözés időpontjának, valamint az öntözővíz mennyiségének a meghatározása empirikus úton, vagy nagyobb területre vonatkozó meteorológiai adatok felhasználásával, vízmérleg alapján eszközölt becsléssel történik;- a vízmérleg készítéséhez és folyamatos vezetéséhez legfeljebb tavasszal végeznek reprezentatív talajnedvesség-méréseket;- a tényleges párologtatást különféle nehézkes vagy költséges módszerekkel határozzák meg;- általában nem veszik figyelembe a talaj felső vagy alsóbb rétegeinek a vízáteresztő és vízvezető képességét, ami igen fontos az öntözés intenzitásának a meghatározásánál, mert ha az intenzitás nincs összhangban a talaj tulajdonságaival,'átmeneti tócsásodás következhet be, és vízpangás állhat elő a talajban. Emellett feleslegesen sok víz kerül kiöntözésre, ami gazdaságossági szempontból (víz- és energiapazarlás) is hátrányos. További problémát jelent, hogy az öntözéshez felhasznált adatok sokszor éppen az öntözött táblára nem vonatkoztathatók Figyelmen kívül maradnak a talaj termékenységét meghatározó vagy gátló, az öntözés hatékonyságát biztosító tényezők, illetve az öntözés következtében esetlegesen fellépő kedvezőtlen irányú talajtani változások Az öntözéshez szükséges adatfeldolgozás sok esetben az üzemtől távol történik, ennek következtében az adatszolgáltatás, az információcsere gyakran nehézkes, ami késlelteti az időben kívánatos beavatkozást. A 186 648. lajstromszámú magyar szabadalmi leírásból olyan öntözési eljárás ismerhető meg, amely során mérik a kiválasztott területre jutó csapadékmennyiséget, annak intenzitását és idejét, illetve érzékelik a talajnedvességet, valamint a növények felületi nedvességét. A kapott adatokat feldolgozzák, meghatározott értékkel összehasonlítják Az összehasonlítás alapján határozzák meg az öntözővíz mennyiségét és az öntözés időtartamát. Ennek a megoldásnak az a hátránya, hogy nem tudják a talaj tényleges nedvességtartalmát mérni, így a módszer pontossága kifogásolható. Ezenkívül a talajnedvesség-érzékelő eszközöket előre meghatározott helyekre kell telepíteni, így egy adott területen sok üyen érzékelő telepítésére van szükség, ami természetesen költségnövelő tényező. Ami a 167 715. lajstromszámú magyar szabadalmi leírást illeti, az abban leírt módszer a 2,5 m-nél mélyebb talajvízszintű talajok öntözésére szolgál. A növények és talaj vízigényének a figyelembevételével a talajra az előző évi szárazsági indextől függően a növény optimális vízigényének alsó vagy felső határához vagy átlagához és az előző év nyara végétől lehullott és öntözéssel kijuttatott csapadékhoz viszonyított csapadékhiánynak az időszakra jellemző arányos részét juttatják ki. Ennek a megoldásnak az a hátránya, hogy a 2,5 méternél magasabb talajvízszintű területek öntözésére nem alkalmas. A módszerrel egyébként a hoszszabb időszakok csapadékhiányát kívánják pótolni, ezért a vízpótlás - nagyobb időszakokat figyelembe véve - főként meteorológiai adatok alapján történik, nagy adagú öntözésekkel. Az öntözővíz adagokat 20- 30 napos időszakonként határozzák meg. Az eljárás alapvetően tározó öntözésként alkalmazható. A találmány feladata, hogy olyan öntözési eljárást szolgáltasson, amely csak a szükséges mennyiségű víz kiöntözésével, vagyis víz- és energiatakarékosán biztosítja a termesztett növény vízigényének az optimális kielégítését és az öntözés esetleges károsító hatásának a kiküszöbölését. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy az öntözés bekövetkezhető kedvezőtlen hatásai annál fokozottabban jelentkeznek, minél inkább hiányoznak a számítási módokból az adott táblára jellemző tényadatok, ami végül is még az öntözés kedvező hatását is megkérdőjelezheti. Másrészt ebből az is következik, hogy amennyiben konkrét táblára állapítjuk meg az öntözés feltételeit, vagyis tábla vonatkozásában vizsgáljuk meg részletesen a vízgazdálkodási és talajtulajdonságokat, határozzuk meg az öntözött növények víz- és levegőigényét, a talaj nedvességtartalmát, valamint a vízellátási mérleget, és végül táblára végezzük el az öntözés talajra gyakorolt hatásának az ellenőrzött vizsgálatát, és a tábla vízgazdálkodási tulajdonságainak ismeretében biztosítjuk a növény igényének megfelelő optimális nedvességet a talaj tényleges nedvességtartalma alapján, kielégíthetjük a víz- és energiatakarékosság, valamint az optimális vízigény és a károsító hatás kiküszöbölése vonatkozásában támasztott követelményeket. E felismerés alapján a kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan eljárás segítségével oldottuk meg, amelynek során az öntözés feltételeit előre megállapítjuk adott táblán és az öntözendő területre az e feltételektől függő vízmennyiséget kijuttatjuk, és amely eljárásra az jellemző, hogy a mindenkori helyi adottságoknak megfelelően adott táblára vonatkozólag végzünk talajvizsgálatot, majd - módosító tényezőként figyelembe véve a ténylegesen lehullott csapadékot és/vagy a tényleges párolgás értékét - meghatározzuk az öntözési időpontot és az öntözővíz-igényt, valamint az öntözési fordulót. Az eljárás egy foganatosítási módja szerint a tábla 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
