203157. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés adatátviteli egységek időtakarékos szinkron kijelőlésére

1 HU 203 157 B 2 A berendezésnek központi adatátviteli vezetékkö­tegre (A), kapcsolódó adatforgalmi egységet (12), köz­ponti kérd vezetékkötegre (B) csatlakozó kérd egysé­get (13) tartalmazó adatátviteli berendezései (lla-n), valamint az adatátviteli berendezéseket (1 la-n) és óra­jel generátort (10) összekötő időzítő vezetéke (t) van. Az adatátviteli berendezés (11) adatforgalmi egység­nek (12) ki/bemenetei központi adatátviteli vezetékkö­tegre (A) bemenetei részben időzítő vezetéken (t) ke­resztül a kérő egység (13) és engedélyező egység (14) bemenetelre, részben pedig átvitelt engedélyező veze­téken (v) át az engedélyező egység (14) kimenetére, kimenete pedig átviteli igényt jelző vezetéke (d) ke­resztül a kérő egység (13) bemenetére van csatlakoz­tatva. Az engedélyező egység (14) további bemenetei részben központi kérő vezetékkötegen (B) keresztül le­választó egység (15) kimeneteire, részben pedig saját kérő vezetékkötegen (C) át a kérő egység (13) további bemeneteire, valamint a leválasztó egység (15) beme­netéire, további kimenetei pedig aktuális kérő vezeték­kötegen (D) keresztül a kérő egység (13) további be­meneteire vannak kötve. (2., 3. ábra) A találmány tárgya eljárás és berendezés adatátviteli egységek időtakarékos szinkron kijelölésére. Mint ismeretes, a digitális rendszerekben, például számítógépekben az egyes berendezések között az in­formációáramlást vezetékkötegeken keresztül biztosí­tják. Az információáramlást egyszerűbben adatforga­lomnak, vagy adatátvitelnek is nevezik. Az adatátvitel során két berendezés között történik az adatforgalom. Az egyes berendezések egymással adatforgalmi szem­pontból egységesek, egyaránt lehetnek adatforgalmat kezdeményező úgynevezett master berendezések vagy a kezdeményezést elfogadó slave berendezések. Mivel egy rendszeren belül bármelyik berendezés kezdemé­nyezheti az adatforgalmat, ezért a tényleges adatfor­galom megkezdése előtt el kell dönteni, melyik ber­­fendezés kezdeményezze az adatforgalmat, melyik le­gyen a következő master berendezés. Ez a kérdés különösen akkor kap nagy jelentőséget, ha egyszerre több berendezés kíván adatforgalmat lebonyolítani. Ismert olyan megoldás, amelyik abban az esetben, ha csak egy berendezés kér adatforgalmat, úgy az át­vitelt azonnal végrehajtja az átvitelt kérő berendezés, abban az esetben, pedig, ha egyidejűleg két berendezés kér csak adatforgalmat, úgy egy ütközési ciklus után sorbaállítva a két kérést azokat egymás után végrehajt­ja. Ilyen megoldást ír le a 182 835 lajstromszámú HU szabadalom. Ennek a megoldásnak komoly hibája az, hogy ab­ban az esetben, ha kettőnél több berendezés kíván ada­tot átvinni az összeköttetést biztosító vezetékkötegen, illetve vezetékkötegeken, a sorozatos ütközések vi­szonylag sok időt foglalnak le [ami nagy (zsúfolt) di­gitális rendszereknél fokozottabban jelentkezik]. A találmánnyal célunk a fentiekben vázolt nehézség kiküszöbölése. A találmánnyal megoldandó feladat ennek megfele­lően egy olyan eljárás és berendezés kialakítása, mely alkalmas adatáviteli egységek időtakarékos szinkron kijelölésére. A találmány alapja az a felismerés, hogy a feladat egyszerűen megoldódik, ha többszörös egyidejű adat­­átviteli kérés esetén sorozatos ütköztetés helyett, rang­sort határozunk meg az egyes berendezések között. A találmány szerinti eljárás egy olyan ismert eljárás továbbfejlesztése, melynek során adatátviteli igény esetén egy kérést küldünk a többi adatátviteli egység felé egy órajel hatására, és abban az esetben, ha erő­sebb kérés nem érkezett, azonnal megkezdjük az adat­átvitelt, melyet következő órajel megkezdéséig befe­jezünk, amennyiben erősebb adatátviteli kérés érke­zett, az adatátvitelt csak az erősebb kérést küldő egység által lebonyolított adatátvitel után kezdjük meg. A továbbfejlesztés, vagyis a találmány abban van, hogy abban az esetben, ha egyidejűleg több adat­­átviteli kérés érkezik, a legerősebb adatátviteli kérést szolgáljuk ki legelőször és mialatt azt kiszolgáljuk a várakozó kérések közül kiválasztjuk a legerősebbet és amint az éppen futó adatátvitel megtörtént azonnal en­gedélyezzük a következő adatátvitelt megkezdését, mely alatt újra vizsgáljuk a kéréseket mindaddig, amíg csak egyetlen kérés nem maradt. A találmány értelmében célszerű, ha az adatátvitelt a kérés kiadásával egy időben minden esetben végre­hajtjuk, ha nincs várakozó kérés. Nevezetesen célszerű, ha amennyiben több adatát­viteli kérés is volt egyidejűleg abban az esetben az éppen adatátvitelt lebonyolító egység kérését továbbra is fenntartjuk mindaddig, amíg az adatátvitel meg nem történt. A találmány szerinti berendezés egy olyan ismert berendezés továbbfejlesztése, melynek központi adat­­átviteli vezetékkötegre kapcsolódó adatforgalmi egyé­­get, központi kérő vezetékkötegre csatlakozó kérő egységet tartalmazó adatátviteli berendezései, vala­mint az adatátviteli berendezéseket és órajel generátort összekötő időzítő vezetéke van. A továbbfejlesztés, vagyis a találmány abban van, hogy az adatátviteli berendezés adatforgalmi egységé­nek ki/bemenetei központi adatátviteli vezetékkötegre, bemenetei részben időzítő vezetéken keresztül a kérő egység és engedélyező egység bemeneteire, részben pedig átvitelt engedélyező vezetéken át az engedélye­ző egység kimenetére, kimenete pedig átviteli igényt jelző vezetéken keresztül a kérő egység bemenetére van csatlakoztatva, az engedélyező egység további be­menetei részben központi kérő vezetékkötegen keresz­tül leválasztó egység kimeneteire, részben pedig saját kérő vezetékkötegen át a kérő egység további beme­neteire, valamint a leválasztó egység bemeneteire, to­vábbi kimenetei pedig aktuális kérő vezetékkötegen 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom