203130. lajstromszámú szabadalom • Eljárás avermektin-származékok előállítására

1 HU 203 130 B 2 természetes zsírsav-acil-koenzim A- származékok kép­zésének hiánya a szokásos táptalajokon letális mutá­ciót eredményezhetne, ha a membrán épsége a neve­zett származékoktól függ; vagy, ha a 2-oxosavak fel­­halmozódása az előbbi mutánsban citotoxikus hatású. Továbbá, egyik mutánstól sem lenne elvárható, hogy az L-izoleucin vagy az L-valin lebontásának eredmé­nyeként acetil-CoA-t és propionil-CoA-t legyen képes előállítani, mivel ez a mutánsokban hiányzó enzimak­tivitást kívánná meg. Mivel ezek az acil-CoA-szárma­­zékok, amint azt fentebb már jeleztük, szükségesek az avermektin bioszintéziséhez, feltételezhető, hogy a mutánsok nem-természetes avermektin termelése sú­lyosan sérült. Meglepetésre, nem ez a helyzet. Az itt leírt mutánsokban az elágazó láncú 2-oxo­­sav-dehidrogenáz- aktivitás hiánya megakadályozza az elágazó láncú zsírsav-acil-CoA szintézisét az L-izole­ucin, az L-leucin és az L-valin lebontási termékeiből, így meggátolja a természetes avermektinek szintézisét. Hasonló módon, az elágazó láncú aminosav- transza­­mináz-negatív S. avermitilis mutánsokban is hiányzik az elágazó láncú zsírsav-acil-CoA szintézis, és így a természetes avermektinek szintézisére is képtelenek. A zsírsav-acil-CoA hiánya két okra vezethető vissza. Először: az ilyen, transzamináz-negatív mutánsok nem tudnak elágazó láncú 2- oxosavakat szintetizálni a táp­talajból származó izoleucinból, leucinból és valinból a szokásos transzaminációs reakcióval. Másodszor: ezekben a transzamináz-mutánsokban az elágazó láncú 2-oxosavaknak a sejt elágazó láncú aminosav-bioszin­­tézis útján való keletkezését meggátolja az, hogy a fer­mentációs táptalaj ezeket az aminosavakat szükségsze­rűen tartalmazza. A fenti aminosavak, mint az anyag­­csere-út végtermékei, a jól ismert enzim-represszió, és feed-back gátlás útján megakadályozzák ezen bioszin­tetikus út működését (és a 2-oxosav köztestermékek termelését). Az aktív, elágazó láncú 2-oxosavak hiánya hathatósan gátolja az elágazó láncú zsírsav-acil-CoA zsírsav-acil-CoA szintézist. A jelen találmány tárgya tehát eljárás a fenti 2-oxo­sav- dehidrogenáz-negatív, illetve transzamináz-nega­tív mutánsok, valamint az elágazó láncú tmaszamináz­­negatív és 2-oxosav-dehidrogenáz-negatív mutációkat együttesen hordozó mutánsok felhasználására. Az „avermektin” vagy „avermektinek” megnevezés a továbbiakban az (I) általános képlet szerinti vegyü­­letekre vonatkozik, ahol a 25-ös helyzetben található szubsztituens (R) az álábbiakban ismertetésre kerülő csoportok valamelyike lehet. Az itt leírt mutánsok különösen értékesek a nem­természetes avermektinek termelése szempontjából, az alábbiakban részletezett, és példákkal szemléltetett el­járásokban. Különösen alkalmasak bizonyos preferált avermektinek, így olyan vegyületek előállítására, ahol a C-25 szubsztituense 4-6 szénatomos cikloalkil- vagy cikloakenilcsoport, esetleg egy vagy két 1-4 szénato­mos alkilcsoporttal szubsztituálva; l-(metil-tio)-etil­­csoport, vagy egy 5- vagy 6-tagú, egy oxigén- vagy kénatomot tartalmazó heterociklusos csoport, így 3-ti­­enil- vagy 3-furil-csoport. A Streptomyces avermitilis faj avermektin-teimelő törzseinek mutagén kezelését az ismert eljárásokat kö­vetve, bármely mutagén ágenst felhasználhatva végez­hetjük, illetve az ultraibolya- és röntgen-besugárzást alkalmazhatunk a mutagén ágensek közül az N-metil- N’-nitro-N-nitrozóguanidinnal, az etil-metán-szulfo­­náttal, salétromossavval és a nitrogénmustárokkal, pél­dául az N-metil-bisz(2-klór-etil)aminnal vagy más, ha­sonló anyagokkal végezhetünk kezeléseket. A mutagén kezelést a természetes avermektinek termelésére képes S. avermitilis törzsek, például a S. avermitilis ATCXC 31272 spóráin, vagy vegetatív tenyészetein végezhet­jük el. A követekző eljárások jól ismertek a szakemberek előtt. A mutagenizált telepek közül olyan biokémiai vizsgálati módszer alapján választjuk ki az elágazó láncú 2-oxosav-dehidrogenáz- hiányos mutánsokat, amely nagyszámú, random módon mutagenizált bak­tériumtelep [I4C-l]-2-oxosavakból történő 14C02-fej­­lesztésének vizsgálatát teszi lehetővé [Tabor és mun­katársai, J. Bact., 128, 485-486. (1976)]. A módszer szerint a mutáns telepeket mikroliter le­mezek lyukaiban, megfelelő táptalajban, növesztjük, permeábilissá tesszük a sejteket toluollal, és [,4C-1]-2-oxosavat [például 2-oxo-izokapronsavat] adunk min­den lyukba, majd a tenyészet feletti levegőrétegben vizsgáljuk a l4C02 jelenlétét. A [14C-l]-2-oxo-izoka­­pronsav helyett [14C-l]-2-oxo-3-metil-valeriánsavat vagy [14C-l]-2- oxo-3-metil-butirilsavat is használha­tunk. A l4C02 termelését kényelmesen ellenőrizhetjük a felszabaduló 14C02 elnyelését szolgáló, bárium-hid­­roxiddal telített, nedves szűrőpapírt helyezve az egyes lyukak fölé: az esetleg keletkezett, jelzett bárium-kar­bonát autoradiográfiával kimutatható. Az elágazó lán­cú 2-oxosav-dehidrogenáz-aktivitással nem rendelkező mutánsok autoradiogramja közelítőleg megegyezik a vak kontroliéval, azaz a mutánsokból nem kapunk jel­zett bárium- karbonátot. Az így nyert mutánsokat újabb mutagén kezelésnek vetjük alá, bármely fent említett mutagén ágens fel­­használásával. Az elágazó láncú aminosav-transzferáz­­aktivitással nem rendelkező mutánsokat a mutageni­zált telepek közül úgy választjuk ki, hogy ezek a mu­tánsok nem képesek M9/glükóz jelű minimál táptalajon növekedni, hacsak a táptalaj nem tartalmaz L-izoleucint, L-leucint és L-valint (ILV). Mindhárom aminosavra szükség van ahhoz, hogy a növekedés meginduljon. Kimutatható továbbá, hogy az említett transzamináz-negatív mutánsok nem növekednek a transzamináz-reakciók szubsztrátjaként szolgáló, mindhárom ketosavval kiegészített táptalajon. Mind­három ketosav (2-oxo-3-metil-valeriánsav, 2-oxo-izo­­kapronsav, 2-oxo-izovaleriánsav) transzaminációját, tehát egyetlen transzamináz enzim katalizálja. Külö­nösen érdekesek a kétszeresen blokkolt, sem az elága­zó láncú 2-oxosav-dehidrogenáz, sem az elágazó láncú aminosav-transzamináz-aktivitással nem rendelkező mutánsok, hiszen természetes avermektineket termelő tenyészetekké való visszaalakulásuk valószínűsége igen kicsi. Az egyszeresen blokkolt mutánsok bizo­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom