203127. lajstromszámú szabadalom • Paraffin alapú korróziógátló kompozíciók
1 HU 203 127 B 2 A találmány fémfelületek tartós korrózió elleni védelmére alkalmas paraffinalapú, világos, áttetsző, fogásbiztos védőfilmet adó kompozíciókra vonatkozik. A szilárd, fogásbiztos bevonatot adó átmeneti védőanyagok egyik típusa paraffmbázisú. Ezeket az anyagokat mechanikai és korróziógátló tulajdonságuk javítása érdekében különböző adalékanyagokkal kombinálják. Ismert ugyanis, hogy a paraffinok kristályszerkezete nem egységes. A kristályszerkezet ütésre vagy hajításra könnyen deformálódik és ez a védőréteg tönkremeneteléhez vezet. C. Kajdas [Seifen - Öle - Fette - Wachse, 65. 79- 86 (1969)] közleménye szerint különböző adalékok bevitelével a kristályos paraffinok amorf anyagokká alakíthatók, ennek következtében fokozódik a védőanyag plaszticitása és csökken a nedvesség-, gőz- és gázáteresztő képessége. Bogdanov és Parfenova [Nyeftyepererabotka i Nyeftyehimija, 8. 19-20 (1970)] szilárd paraffinokhoz ömledék formájában különböző polimereket kevert, amelyek hatására kisebb kristályszemcsék alakulnak ki és a plaszticitás fokozódik. A 132 398. sz. indiai leírás szerinti (C.A. 81. P 172 897) alacsony viszkozitású ásványolaj-fmomítványban alkáliföldfém-szulfonátot, Ca-oleátot és Ca-sztearátot alkalmaznak korróziógátló kompozícióként fémfelületek átmeneti védelmére. Az ilyen módon előállított korróziógátló kompozíciók viszkózusabbak a kiindulási alapolajnál, így vastagabb védőbevonatot adnak. A kialakult védőfilm nem fogásbiztos, a védőréteg kültéri védelmére nem alkalmas, mivel hamar lemosódik. A vékony védőfilm csak rövid ideig tartó védelmet nyújt a korrózió ellen, tapadása gyenge a fémfelülethez. A Doki. Akad. Nauk. USSR, 25. 12. 1100 (C.A. 96. 86 390) szerint fémfelületek korrózióvédelmére 60-70 m% polietilént, 10-20 m% ásványolajat és 10-20 m% korróziós inhibitort tartalmazó kompozíciót alkalmaznak. A kompozíciók hidegen igen viszkózus és igen vastag védőréteget képez a felületen, így csak melegen hordható fel. Meleg időben és napsütésben az olaj könnyen kiúszik a felületre, és ez ragacsossá teszi a védőbevonatot, amely ugyanakkor hideg időben megrepedezik és könnyen leválik a fémfelületről. Alkalmazása inkább csak beltéri védelemre ajánlatos, mert gyenge a tapadása a fémfelülethez. A JP 58 524 85. sz. leírás (C.A. 99 92 117) koreóziógátló szerként fémfelületek védelmére akrilsav/2- hidroxi-etil-metakrilát kopolimert és metil-akrilátot alkalmaz Na-só formájában, vizes oldatban szuszpendálva. A víz Cl‘-tartalma 160, SO42 -tartalma 100 ppm. Az így kapott vizes védőkompozíció fémfelületek gyártásközi védelmére szolgál. A melegen megmunkált fémalkatrészeket ilyen folyadékba mártják. Kiemelés után vékony védőréteg képződik, amely a felhasználásra kerülő alkatrésznek időszakos beltéri védelmet biztosít. Kültéri védelemre a készítmény nem alkalmas. A 207 408. sz. csehszlovák leírásban (C.A. 100. 158 327) korróziógátló bevonatként 1-10 m%-ban korróziós inhibitort, 4-40 m%-ban hosszú szénláncú zsírsav-glicerideket, paraffint, cerezint, Zn-sztearátot tartalmazó kompozíciókat alkalmaznak. A fenti kompozíciók polárossága nem megfelelő, a fémfelületeknek csak rövid ideig tartó, átmeneti védelmére szolgálnak, és csak zárt vagy fedett térben alkalmazhatók, külső (szabadtéri) védelemre nem megfelelőek. Az is hátrányos alkalmazástechnikai szempontból, hogy csak ömledék formájában vihetők fel. A Korroz. Zaszcs. Nyeftyegazov. Prom. 8. 16 (1980) (C.A. 94. 48 881) folyóiratban korróziógátló fedőkompozícióként szilárd szénhidrogéneket, polimereket, szappanokat, zsírsavat és korróziós inhibitorokat tartalmazó készítményeket ismertetnek. Ezek a fémfelületen 90-120 pm vastagságú védőréteget képeznek. A fémfelületen így kialakult védőréteg víznek és elektrolitoknak ellenáll, mint a felülethez jól tapadó, adszorpciós, illetve kemiszorpciós védőréteg. A felülethez rosszul tapadó paraffinféleségek szorpciós hatásának növelésére polimereket, szappanokat és zsírsavakat alkalmaznak. Az ily módon modifikált paraffinféleségek tapadását a fémfelülethez csak részben sikerült megoldani. Hideg időben ugyanis a védőfilm megrepedezik és korrózió lép fel. A védőszer csak megömlesztve hordható fel a védendő felületre és így igen vastag rideg bevonatot eredményez. Az SU 566 458. sz. szovjet szabadalom a polietilén alapú védőanyagok inhibitor-tulajdonságait ásványolajjal módosítja. A polietilén, illetve a modifikált polietilén tapadása a fémfelülethez eléggé gyenge. Meleg időben az olaj kiúszik a védőfilmből és a fémfelület ragacsos lesz. Hideg időben a védőfilm megrepedezik és lehámlik, korrózió lép fel. Korrózióvédő hatás gyenge, így az alkalmazás csak zárt vagy fedett térben ajánlatos. Az említett adalékokkal a paraffinok valamennyi jellemzőit csak részben sikerült javítani. Tapadásuk a fémfelülethez változatlanul nem kielégítő, korróziógátló tulajdonságuk gyenge, ultraibolya sugarak hatására a védőfilm hamar öregszik és megrepedezik. Hideg- és melegállóságuk nem megfelelő, ugyanis a nedvességet nem szorítják le a fémfelületről. A találmányunk szerinti megoldás kidolgozásakor az volt a célunk, hogy olyan korróziógátló kompozíciókat állítsunk elő, amelyek a felsorolt hiányosságokat kiküszöbölik. Munkánk során azt tapasztaltuk, hogy ha mikrokristályos paraffin, oxidált mikrokristályos paraffinok, sztearinsav fémsőinak és szorbitésztemek az elegyéhez olefinpolimerek elegyeit, korróziós inhibitorokat, vízkiszorítószert és oldószert adunk, olyan védőkompozíciókat kapunk, amelyek száraz és nedves fémfelületre hidegen és melegen egyaránt felhoidhatók. A kialakult védőfilm jól tapad a fémfelülethez, korróziógátló tulajdonsága kitűnő. Az ultraibolya sugárzásnak sokáig ellenáll, ennélfogva a védőfilm nem öregszik, plaszticitását hosszú ideig megtartja, jól tűri a hőmérsékletingadozásokat és kiváló víztaszító tulajdonsággal rendelkezik. Felismertük, hogy akkor lehet előállítani kiemelkedően jó tulajdonságokkal rendelkező kompozíciókat, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2
