203124. lajstromszámú szabadalom • Eljárás emelt hőállóságú, rugalmas tapadóréteggel rendelkező, etilén polimer alapú rétegelt termék előállítására
1 HU 203 124 A 2 Kontrollként második besugárzás nélkül, de fentiekkel azonos módon készült kétrétegű szalagból készítünk csóburkolatot. Ennél a mintánál a teljes kihűlés után az átfedések szétcsúszása átlagosan 5 mm. A hántolási szilárdság értéke szobahőmérsékleten átlagosan 170 N/25 mm, a tapadóréteg szétváláskor nem anyagában szakad, elválik az acélcsőtől. 100 °C-on megmérve a hántolási szilárdság értéke átlagosan 15 N/25 mm, szétváláskor a tapadóréteg anyagában szakad. 3. példa Hőstabilizált, 9 tömeg% monomertartalmú etilénvinil-acetát kopolimerből [sűrűség: 0,926 gr/cm3, ASTM D 1505 melt index (190/2,16): 3,0 gr/10 min, ASTM D 1238 szerint]. Lemezgyártó extrudersoron O, 8 mm vastagságú alapszalagot készítünk, amelynek hosszirányú zsugorodása 130 °C-on való relaxáltatás után 70%. Az alapszalagot lineáris elektrongyorsítóból nyert 1,5 MeV energiájú elektronsugárral 42 tömeg% géltartalmat eredményező 92 kGy dózissal besugározzuk. A szalag zsugorodása a besugárzás után 30%. A besugárzott szalagra a már említett lemezgyártósor segítségével összesen 20 tömeg% komonomert tartalmazó etil(butil- akrilátjakrilsav terpolimert rétegelünk [sűrűség: 0,925 gr/cm3, ATSM D 1605 szerint, melt index (190/2,16): 19 gr/10 min, ASTM D 1238 szerint, lágyuláspont: 92 °C]. Rétegvastagság: 0,7 mm. P. étegcléskor a kilépő anyag hőmérséklete 170 °C, a kalander hengerhőmérséklete: 70 °C. A kétrétegű szalagot ezután 20 kGy dózissal a fenti berendezéssel besugározzuk. Ekkor a tapadóréteg géltartalma 12 tömeg%, a szalag zsugorodása 2%, a relaxáltatás után. A második besugárzás után a két réteg fizikai módszerekkel nem szétválasztható, meleg állapotban sem. Az így kapott kétrétegű szalagot gépi úton, 200 °C- ra előmelegített, homokszórt felületű acélcsőre tekercseljük 15 mm átfedéssel. Teljes kihűlés után az átfedéseknél átlagosan 1 mm elcsúszást tapasztalunk. A csövön szobahőmérsékleten mért DIN 30 672 szerinti hántolási szilárdság értéke átlagosan 215 N/25 mm. Hántoláskor a tapadóréteg anyagában szakad. A hántolási szilárdság értéke 100 °C-on mérve 22 N/25 mm. Kontroliképpen a rétegelt alapszalagból, de a tapadóréteg besugárzása nélkül, az ismertetett módon csőszigetelést készítünk. A cső teljes kihűlése után az átfedéseknél átlagosan 6-7 mm elcsúszást tapasztalunk. A hántolási szilárdság értéke szobahőmérsékleten 195 N/25 mm, míg 100 C-on mérve ugyanez az érték 8 N/25 mm-re csökken. Mindkét esetben szétváláskor a tapadóréteg anyagában szakad. Második kontroll mintaként az eredeti rétegelt alapszalagot besugározzuk 65 kGy dózissal, ami a tapadórétegben 28 tömeg% géltartalmat eredményez, a szalag zsugorodása 20 %. Fentiekkel azonos módon csőszigetelést készítünk a szalagból. Teljes kihűlés után az átfedéseknél szétcsúszást nem tapasztalunk, de a szobahőmérsékleten mért hántolási szilárdság értéke 42 N/25 mm-re csökken, szétváláskor pedig a tapadóréteg elválik az acélcső falától. 4. példa Kissűrűségű polietilénből [sűrűség: 0,922 g/cm\ ASTM D 1505 szerint, melt index (190/2,16): 0,3g/10 mm, ASTM D 1238 szerint] lemezgyártóextrudersoron 0,7 mm vastagságú alapszalagot készítünk, amelynek hosszirányú zsugorodása 130 °C-ra való relaxáltatás után átlagosan 41%. Az alapszalagot lineáris elektrongyorsítón 1,5 MeV energiájú elektronokkal 105 kGy dózissal besugározzuk. Ez a dózis az alapszalag 43 tömeg% géltartalmat, térhálósági fokot hoz létre, s az alapszalag hosszirányú zsugorodása átlagosan 8%-ra csökken. Az így nyert alapszalagra a már említett lemezgyártósor segítségével összesen 20 tömeg% komonomert tartalmazó etilén butilakrilát akrilsav termopolimert rétegelünk [sűrűség: 0,925 g/cm3, ASTM D 1505 szerint melt index (190/2,16): 19 gr/10 min, ASTM D 1238 szerint, lágyuláspont: 92 *C]. A kilépő anyag hőmérséklete 176 °C, kalanderhőmérséklet 68 °C, a tapadóréteg vastagsága 0,7 mm. A kétrétegű szalagot ezután 32 kGy dózissal fenti elektrongyorsítóval besugározzuk, amely dózis 15 tömeg% géltartalmat hoz létre a tapadórétegben. Ugyanezen dózis hatására a szalag zsugorodása átlagosan 3%-ra csökken. Besugárrés után a két réteg fizikai módszerekkel még meleg állapotban sem szétválasztható. Az így nyert kétrétegű szalagból 100*50 mm méretű lapot vágunk ki. Egy átmérő 100 mm-es fémtiszta felületű csőre 30 mm átfedéssel felhelyezzük egy zsugorodóképes korrózióvédő szalagot, majd az átfedésre ráhelyezzük a fenti méretű kétrétegű szalagból készített kötőlapot, amelynek tapadóréteges felületét előzetesen 60 °C-ra előmelegítjük. A kötőlap felhelyezése után a csőpalást mentén elvégezzük a zsugorítási műveletet. Zsugorítás közben a találmány szerinti eljárással készült kötőlap szilárdan összetartja a korrózióvédő szalag két végét, szétcsúszás nem tapasztalható, bár az anyag hőmérséklete a művelet közben eléri a 150 °C-t. A teljes kihűlés után a kötőlap elmozdulása nem haladja meg átlagosan a 2 mm-t. A polietilénen mért hántolási szilárdság értéke szobahőmérsékleten átlagosan 152 N/25 mm. Kontrollként a példában ismertetett módon készített kétrétegű, de nem besugárzott tapadórétegű szalagból készítünk 100*50 mm méretű kötőlapot. Ugyancsak 100 mm átmérőjű fémtiszta felületű acélcsőre 30 mmes átfedéssel zsugorodóképes korrózióvédő szalagot borítunk. Ezután felhelyezzük az átfedésre a tapadóréteges oldalon előmelegített kötőlapot. A zsugorodási művelet végzése közben a kötőlap tapadórétege megolvad, a kötőlap elmozdul, az összekötendő két szalagvég szétcsúszik, s a végtelenítés nem jön létre. Másik kontroll mintaként a leírt módon készített kétrétegű szalagot 70 kGy dózissal sugározzuk be. Az elnyelt dózis hatására a tapadórétegben 32 tö5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 4
