203118. lajstromszámú szabadalom • Eljárás renin-gátló dipeptidek és az azokat tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

1 HU 203 118 B 2 A találmány renin-gátló új dipeptidek, izomerjeik és sóik, valamint az azokat tartalmazó gyógyszerkészít­mények előállítására vonatkozik. A 189 203, 230 266, 172 347 és 229 667 sz. európai szabadalmi leírásokból renin-inhibitorként alkalmaz­ható dipeptid-származékok ismertek. Új peptid-származékokat találtunk, amelyek in vitro és in vivo a renin enzimet hatékonyan gátolják. Az új '.'együletek az (I) általános képletnek felelnek meg, amelyben R1 nincs, vagy jelentése 2-7 szénatomos alkanoilcso­­port, A jelentése L-Phe vagy olyan R vagy S konfigurá­ciójú (Ela) általános képletű csoport, ahol R1 jelentése 1-6 szénatomos alkilcsoport, n értéke 1-4, R5 jelentése fenil- vagy tienilcsoport, B jelentése L-His; R2 jelentése ciklohexilmetil-csoport, és a kapcsolódó szénatom konfigurációja S; R9 jelentése hidroxilcsoport, és a kapcsolódó szén­atom konfigurációja S vagy R; R4 jelentése (IV) általános képletű csoport, ahol p jelentése 0-4 és 0 X jelentése -CF2-, -CH(R8)-, -C-, ahol R8 jelentése fluor-, klór-, bróm- vagy jódatom, hidroxilcsoport, 1-5 szénatomos alkoxicsoport, 1-5 szénatomos al­kilcsoport és R7 jelentése fenil- vagy piridilcsoport. Az (I) általános képletű vegyületek sói elsősorban fiziológiailag elviselhető, nem-toxikus sók. Amennyi­ben az (I) általános képletű vegyület savas csoportokat (pl. karboxi-csoportot) tartalmaz, alkáli- és alkáliföld­fémekkel, így nátriummal, káliummal, magnéziummal és kalciummal, valamint fiziológiailag elviselhető szerves aminokkal, pl. trietil-aminnal vagy tri-(2- hid­­roxi-etil)-aminnal képezhet sókat. Bázikus csoportokat (pl. aminocsoportot vagy gua­­nidinocsoportot) tartalmazó (I) általános képletű ve­gyületek szervetlen savakkal (sósav, kénsav, foszfor­sav) vagy szerves savakkal (sósav, kénsav, foszforsav) vagy szerves savakkal (pl. ecetsav, citromsav, benzo­­esav, maleinsav, fumársav, borkősav, p-toluolszulfon­­sav) képeznek sókat. Előállításuk úgy történik, hogy a vegyületet oldó­szerben, pl. etanolban oldjuk, és az oldathoz 1 egyen­­érték savas (bázikus) csoportra számítva 1 egyenérték bázist (savat) adunk. Az elegyet szobahőmérsékleten 30 percen át keverjük, és az oldószert - pl. rotációs bepárlóban - bepároljuk. Az (I) általános képletű vegyületeket úgy állítjuk elő, hogy terminális karboxilcsoportot hordozó frag­­menst vagy annak reakcióképes származékát szabad aminocsoporttal rendelkező megfelelő fragmenssel összekapcsoljuk, adott esetben ideiglenesen bevitt vé­­dőcsoportokat lehasítunk és a kapott vegyületből kí­vánt esetben fiziológiailag elviselhető sót képzünk. Terminális karboxilcsoportot hordozó fragmensek például az (Va), (Vb) és az (Ve) általános képletű ve­gyületek. Terminális aminocsoporttal rendelkező alkal­mas fragmensek például a (Via), (VIb), illetve (Vlc) általános képletű vegyületek. Az amidkötés kialakítására alkalmas módszereket például Houben- Weyl „Methoden der organischen Chemie” c. könyvükben (15/2. kötet, Bodanszky et al.: Peptide syntheses, 2nd ed. Wiley and Sons, New York 1976) közük. Előnyösen az alábbi módszerek valame­lyikét választjuk: Az aktívészteres módszer, észterkomponensként N- hidroxi- szukcinimidet alkalmazva; karbodiimides, pl. diciklohexil- karbodiimides vagy propánfoszfonsavan­­hidrides összekapcsolás, vagy a vegyes anhidrid piva­­loilkloriddal végzett módszere. A kiindulási anyagként szükséges optikailag aktív (VII) általános képletű vegyületeket (ahol R2, R4 és R9 jelentése a fenti) optikailag aktív a-aminosavaktól kiindulva állítjuk elő, aminek során a savak aszimmet­riacentruma megmarad. Ismert módon a nitro­génatomon védett aminosavaldehidet készítünk, majd ezt - aldol-analóg addíciós reakció keretében - meg­felelő heteroarilalkil-elemmel kapcsoljuk össze, és a védőcsoport lehasítása után (VII) általános képletű aminalkoholt kapunk. Alternatív út az, ha a védett ami­­noaldehidekből az allilaminokon keresztül az epoxido­­kat készítjük, és ezeket vagy közvetlenül a megfelelő nukleofil arilalkil-származékkal reagáltatjuk, vagy el­őzetesen trimetilszililkloriddal és nátriumjodiddal, acetonitriles közegben nyitjuk, a sziülétert céziumflu­­oriddal bontjuk és a jodidot 2,2-dimetoxi-propánnal savas kataüzátor jelenlétében oxazolidinné reagáltat­juk. Az így védett jodid kevésbé reakcióképes nukle­ofil vegyületekkel is reagáltatható. Az egy -CH2- csoporttal meghosszabbított arilalkil­­aminoalkoholok előállítása során például Boc-ACH­­PA-OEt [előállítva: J. Med. Chem. 28, 1979 (1985)] lehet a kiindulási anyag. Először az N- és az O-atomot védjük, utána redukáljuk az észtercsoportot, és a ka­pott hidroxilcsoportot bromiddá alakítjuk, amely a már említett elektrofil vegyületekhez hasonlóan nukleofil arilalkilvegyületekkel reagáltatható. Nukleofil arilal­­kilvegyületként például alkalmasak az acetil- iminek és az acetil-hidrazonok. Az arilalkilcsoporttal szubsz­­tituált, láncmeghosszabbított aminoalkoholt a lánc­meghosszabbítás jól ismert módszereivel is állíthatjuk. Amennyiben a választott szintézisút az R9 szubsztitu­­enst hordozó szénatom vonatkozásában diasztereomer vegyületekhez vezet, ezeket ismert módon, például frakcionált kristályosítással vagy kromatográfiásan szétválaszthatjuk. A diasztereomerek tisztaságát nagy­nyomású folyadékkromatográfiásán, az enantiomerek tisztaságát ismert módon Mosher-származékká történő alakítással [H.S. Mosher et al.: J. Org. Chem. 34, 2543 (1969)] vizsgáljuk. A nitrogénatomon védett aminosavaldehid-szárma­­zékokat B. Castro és munkatársai [Synthesis (1983), 676] módszere segítségével állítjuk elő. Az előnyösen terc-butoxikarbonil- vagy benziloxi­­karbonil- csoporttal védett elektrofil vegyülethez a nukleofil aril-alkil- vegyületet bázissal szemben kö­5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom