203115. lajstromszámú szabadalom • Eljárás reningátló hatású peptidek és ilyen vegyületeket hatóanyagként tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

3 HU 203 115 B 4 (c) -E2-NH-Y, (0 NH-Y csoport, Z1 + Z2 együttes jelentése Z, E1 + E2 együttes jelentése Ile, Z és Y jelentése a fenti, reagáltatunk, vagy c) egy egyébként az (I) általános képletnek megfelelő tercieramint egy kvatemerizálószerrel reagáltatunk, és kívánt esetben a kapott (I) általános képletű vegyületet sójává alakítjuk és/vagy egy (I) általános képletű vegyületben egy adott An“ aniont egy másik An“ anionra cserélünk. Az AHCP, AHCH, Sta, AHPP, DACP, DACH, DAMH és DAPP a 3S,4S-izomereket jelölik. Az (1) általános képletű vegyületeket és az előállítá­sukhoz szükséges kiindulási anyagokat egyébként ön­magukban ismert eljárással állítjuk elő. Ilyen eljárásokat az irodalomból például kézikönyvekből (így Houben- Weyl: Methoden der organischen Chemie, Georg-Thie­­me-Verlag, Stuttgart, valamint a 36 29 508 számú NSZK-beli szabadalmi leírásból és a 45 665,77 028, 77 029,81 783 számú európai szabadalmi leírásokból) ismerünk. A reakciókat az említett reakciókra ismert és megfelelő reakciókörülmények között végezzük. Alkal­mazhatók az ismert, bár itt nem említett változatok is. A kiindulási anyagokat kívánt esetben in situ is elő­állíthatjuk oly módon, hogy ezeket a reakcióelegyből nem izoláljuk, hanem azonnal tovább alakítjuk (I) álta­lános képletű vegyületekké. Az (I) általános képletű vegyületeket megkapjuk, ha ezeket reakcióképes származékaikból szolvolízissel, elő­nyösen hidrolízissel vagy hidrogenolízissel felszabadítjuk. Szolvolízissel, illetve hidrogenolízissel különösen olyan kiindulási anyagok kezelhetők, amelyek az (I) általános képletnek megfelelnek azzal az eltéréssel, hogy egy vagy több szabad amino- és/vagy hidroxilcso­­port helyén a megfelelően védett amino- és/vagy hidro­­xilcsoportot tartalmaznak, különösen előnyösek azok, amelyek egy olyan hidrogénatom helyén, amely egy nitrogénatomhoz kapcsolódik, egy amino védőcsopor­tot hordoznak, ilyen vegyületek például azok, amelyek az (I) általános képletnek azzal az eltéréssel felelnek meg, hogy egy His csoport helyén egy N(im)-R’-His­­-csoportot (ahol R ’jelentése amino védőcsoport, például BŐM vagy DNP csoport) tartalmaznak, vagy az R'-Z­­-NR2-CHR3-CH(CHR’HCHR5)„-CO-E-Q-Y általá­nos képletű vegyületek. Előnyösek továbbá azok a kiindulási anyagok, ame­lyek egy hidroxilcsoport hidrogénatomja helyén egy hidroxil védőcsoportot tartalmaznak, például az R'-Z­­-NR2-CHR3-CHOR”-(CHR5)n-CO-E-Q-Y általános képletű vegyületet, ahol R” jelentése hidroxil védőcso­port. A kiindulási anyagok molekuláiban több, azonos vagy különböző védett amino- és/vagy hidroxilcsoport is lehet. Amennyiben a jelenlévő védőcsoportok egy­mástól eltérnek, ezek számos esetben szelektív módon hasíthatok le. Az „amino védőcsoport” kifejezés általánosan ismert és olyan csoportokat jelöl, amelyek alkalmasak arra, hogy egy aminocsoportot a kémiai reakciótól megvéd­jenek (vagyis blokkoljanak), amelyek azonban könnyen eltávolíthatók, miután a kívánt kémiai reakciót a mole­kula egy másik helyén elvégeztük. Az ilyen csoportok közül tipikus példaként megemlítjük a szubsztituálatlan vagy szubsztituált acil-, aril- (például DNP), arallkoxi­­-metil- (például BŐM) vagy aralkilcsoportokat (például a benzi-, a 4-nitrobenzil- vagy trifenil-metil-csoportot). Mivel az amino védőcsoportokat a kívánt reakció (vagy reakciósorozat) elvégzése után eltávolítjuk, ezeknek faj­tája és nagysága nem kritikus, mindazonáltal előnyösek azok, amelyek 1-20, különösen előnyösen 1-8 szénato­mot tartalmaznak. Az amino védőcsoportok közül előnyösek a BOC, DNP és BŐM csoportok, valamint az CBZ, FOMC, a benzil- és az acetilcsoport. A „hidroxil védőcsoport” kifejezés szintén általáno­san ismert és olyan csoportokat jelöl, amelyek alkalma­sak arra, hogy egy hidroxilcsoportot a kémiai reakciótól megvédjenek, és amelyek ugyanakkor könnyen eltávo­líthatók, miután a kívánt kémiai reakció a molekula egy másik részén végbement. Az ilyen csoportok közül is­meretesek a helyettesítetlen vagy helyettesített aril-, aralkil- vagy acilcsoportok, valamint az alkilcsoportok. A hidroxil védőcsoportok fajtája és nagysága nem kriti­kus, mivel ezeket a kívánt kémiai reakció vagy reakció­sorozat után ismét eltávolítjuk. Előnyösek az 1-20, kü­lönösen előnyösek az 1-10 szénatomot tartalmazó cso­portok. A hidroxil védőcsoportok közül példaként meg­említjük a tercierbutil-, benzil-, p-nitrobenzoil-, p-tolu­­ol-szulfonil- és az acetilcsoportot, különösen előnyös a benzil- és az acetilcsoport. Az (I) általános képletű vegyületek reakcióképes származékai előállításához felhasználandó kiindulási anyagokat az aminosav és peptidszintézisből ismert el­járásokkal állíthatjuk elő. Ilyen eljárásokat az említett általános művek és szabadalmi leírások ismertetnek. Ilyen eljárás például a Merrifield-féle szilárd fázisú el­járás. Az (I) általános képletű vegyületek felszabadítása reakcióképes származékaikból az alkalmazott védőcso­port szerint történhet például erős savakkal, célszerűen trifluor-ecetsavval vagy perklórsavval, de más erős szer­vetlen savval is, például sósavval vagy kénsavval, vala­mint erős szerves karbonsavakkal, például triklór-ecet­­sawal vagy szulfonsavakkal, például benzol- vagy pa­­ratoluol-szulfonsavval. Egy további inert oldószer jelen­léte lehetséges, de nem mindig szükséges. Inert oldó­szerként alkalmasak elsősorban a szerves, például kar­bonsavak, így az ecetsav, az éterek, például a tetrahid­­rofurán vagy a dioxán, az amidok, például a dimetil-for­­mamid, a halogénezett szénhidrogének, például a di­­klór-metán, valamint alkoholok, például metanol, etanol vagy izopropanol és a víz is. Az említett oldószerek keverékei is alkalmasak. A trifluor-ccetsavat előnyösen feleslegben, további oldószer alkalmazása nélkül hasz­náljuk, a perklórsavat egy ecetsavból és 70 tömcg%-os perklórsavból álló 9 : 1 arányú keverék formájában használjuk. A lehasítás reakcióhőmérséklete 0-50 ‘C közötti, előnyösen a reakciót 15-30 *C (szobahőmérsék­let) között végezzük. A BOC-csoportot előnyösen 40 tömeg%-os diklór­­-metános difluor-ecetsavval vagy 3-5 n dioxános sósav­val hasítjuk le 15-30 *C közötti hőmérsékleten, az FMOC-csoportot 15-30 °C közötti hőmérsékleten 5-20 tömeg%-os, dimetil-formamidos dimetilamin, dietila­­min vagy piperidin segítségével hasítjuk le. A DNP-cso­­portot3-10tömeg%-os dimetil-formamidos vizes 2- -merkapto-etanollal 15-30 ‘C közötti hőmérsékleten ha­sítjuk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom