203106. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 2,3,4,5,6,7-hexahidro-2,7-metano-1,5-benzoxazonin-, illetve -1,4-benzoxazonin-származékok, és ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására
7 HU 203 106 B 8 en, 30 perccel korábban, az állatok a vizsgálandó anyag szubkután vagy orális dózisát kapják. Az ecetsavoldat befecskendezését követó 3. perctől egy tízperces időszakban megfigyelt nyújtózó mozgások számát állapítjuk meg. A fájdalom által kiváltott nyújtózó mozgások számának a vizsgálandó anyag hatására bekövetkezett csökkenését hasonlítjuk a kezeletlen állatokból álló kontroll csoporthoz, és a gátló hatást százalékban fejezzük ki. A grafikusan számított ED*, értékeket (a görcsös reakciók számának a kontroll csoporthoz képest 50%-os csökkenését okozó dózis; dózisszintenként 6-12 állatot vizsgáltunk) az 1. táblázatban mutatjuk be. 1. táblázat vegyület se. po. hányados poVsc. 1 13,0(6,7-25,1) 25,1 (9,2-50,3) 1,65 ±5 13,8 (8,0-23,7) 20,0 (10,2-39,4) 1,45 Tramadol 7,8 (5,2-11,8) 10,2(5,1-19,6) Ul A 8 jelű vegyület ezen a teszten 50 mg/kg dózisban 79%-kal, 25 mgfcg dózisban pedig 24%-kal csökkentette a fájdalom okozta görcsös mozgások számát Az 1, ± 5 és 8 számokkal jelölt vizsgálati anyagok kémiai szerkezete és előállításuk részletes leírása sorrendben a 6., 9. és 12. példákban található. Látható, hogy a találmány szerinti eljárással előállított vegyületek és a Tramadol - 2-[(dimetil-amino)-metil]-l-(3-metoxi-fenil)-cilohexanol - hatása összemérhető. Az új vegyületek orális hatásossága csak kevéssé marad el a szubkután alkalmazáskor tapasztalthoz képest hasonlóan a Tramadolhoz. 1.2. Naloxon-antagonista hatás writhing-tesztben Az állatokat 20 mg/kg naloxon-hidrokloriddal szubkután kezeljük, majd 20 perc múlva kapják szubkután a vizsgálati anyagot. A vizsgálat további része ugyanúgy zajlik, mint a fent elmondottak. Az eredményeket a 2. táblázat tartalmazz 2. táblázat Vegyület Dózis mg/kg %-os gátló hatás naloxonnal ± S. E. M. naloxon nélkül Változás %-ban 1 50 84,6 ±7,7 91,8 ±33 7,2 25 58,9 ±10,1 653 ± 63 6,6 123 33,2 ±3,2 39,7 ± 10,4 6,5 ±5 50 84,9 ±2,7 88,4 ±11,6 33 25 64,0 ±5,0 80,1 ± 6,8 16,1 123 57,0 ±7,6 52,0 ±13 5,0 Tramadol 20 91,2 ±2,0 60,5 ± 2,9 30,7 10 69,4 ±5,5 30,4 ±9,9 39,0 Látható, hogy a találmány szerinti vegyületek a writhing-tesztben mutatott hatásukat akkor is megtartják, ha az állatokat naloxonnal előkezeljük. A naloxon adása után vagy anélkül mért, százalékosan kifejezett gátló hatásban talált különbség statisztikusan nem szignifikáns (t = 037.1,96; 0,1 < p < 0,7). Ezzel szemben a gyenge naloxon-antagonistaként számon tartott Tramadol által kiváltott gátló hatás a naloxonnal előkezelt állatoknál statisztikusan szignifikáns csökkenést mutatott (t = 8,41; p < 0,01). 1.3. Hot plate-teszt A vizsgálatot P. A. J. Janssen és A. Jageneau [J. Pharm. Pharmacol. 9 381 (1957)] által lent módszerrel végeztük. Eszerint 30 és 60 perccel a vizsgálati anyag beadása után az állatokat egy fémlapra helyezzük, amelynek a felületét 54 ‘C állandó hőmérsékleten tartjuk. Mérjük a fájdalom-reakció megjelenéséig (az állatok a hátsó lábukra állnak és megnyalják a talpukat, vagy összedörzsölik a mellső végtagjukat, vagy felugranak) eltelt időt Az előkísérletek során 3 mérésből az átlagos reagálási idő 15 percnek adódott Az alábbiakban megadott ED» érték definíció szerint a vizsgálati anyagnak az a dózisa, amelynek hatására az állatok átlagos reagálási ideje 50%-kal meghosszabbodik az előkísérlet során, kezeletlen állatokon mért, középértékhez képest Dózisszintenként 5-50 állaton végeztük a vizsgálatot és az alábbi eredményeket kaptuk: ± 5 jelű vegyület 12,0 mg/kg (4,2-34,4) 1 jelű vegyület 13,8 mg/kg (5,7-33,1) A találmány szerinti eljárással előállított vegyületek ezen a teszten is hasonló eredményt adtak, mint a writhing-tesztben szubkután kezelés alkalmával. 2) Gyógyszerfüggőség vizsgálata [Megvonási tünetek egereken; J. K. Saelens és munkatársai, Arch. Int Pharmacodyn, Ther., 190: 213 (1971)]. Ha morfinnal vagy más opiátokkal kábítószerfüggővé tett egereket valamilyen morfin-antagonista hatású szerrel kezelünk, azok a megvonási tünetekkel összefüggő izgalomba jönnek és menekülési reakciót mutatnak [F. Huidobro, C. Maggiolo, Arch. Int. Pharmacodyn. Ther., 158:97 (1965); E. L. Way és munkatársai, Science, 162: 1290 (1968)]. Ez a menekülési reakció igen heves és mintegy 10 percig tartó állandó ugrálásba nyilvánul meg. Az így reagáló állatok száma, de különösen a felugrások gyakorisága az egyes állatoknál arányos a megvonási tünetek súlyosságával és így a vizsgálati anyag hatására kialakult függőség mértékével. A kísérlet lefolyása: A vizsgálati anyagot és az összehasonlító anyagot a 3. táblázatban bemutatott séma szerint adjuk az állatoknak szubkután, növekvő dózisban. 3. táblázat Dózis mg/kg; különböző időpontban 10,00 11,00 12,00 14,00 16,00 1. nap 6,25 12,5 25,0 50,0 50,0 2. nap 50,0 - 50,0 naloxon -30 mg/kg ip. Hogy kiprovokáljuk a megvonási reakciót, két órával az utolsó kezelést követően 30 mg/kg naloxon-hidrokloridot adunk az állatoknak intraperitoneálisan. Az állatokat közvetlenül a naloxon beadása után egyenként 5 literes főzőpohárba helyezzük és tíz percen át feljegyezzük a felugrások számát. A kiértékelést a megvonási tüneteket mutató állatok száma, valamint az egyes állatoknál megfigyelt ugrások száma alapján végezzük. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
