203105. lajstromszámú szabadalom • Eljárás pirollo-pirimidin-származékok, valamint az e származékokat tartalmazó, daganatos megbetegedések elleni gyógyászati készítmények előállítására

3 HU 203 105 B 4 alkalmazott (II) általános képletű vegyületre számolva általában 1-20 mólekvivalens, előnyösen 1-5 mólekvi­valens. A karbodiimid mennyisége az alkalmazott (II) általános képletű vegyületre számolva 1-25 mólekviva­lens, előnyösen 1-5 mólekvivalens. Karbodiimidként gyakorlati megfontolásokból elő­nyösen diciklohexil-karbodiimidet alkalmazunk, azon­ban egyéb karbodiimidek is, mint például a difenil-kaibodiimid, di-(o-tolil)-karbodiimid, di-(p-tolil)-karbodiimid, di-(terc-butil)-karbodiimid, l-ciklohexil-3-(2-morfolino-etil)-karbodiimid, l-ciklohexil-3-(4-dielilamino-ciklohexil)-karbodiimid, l-etil-3-(2-dietilamino-propil)-karbodiimid és az l-etil-3-(3-dietilamino-propil)-karbodiimid alkalmazhatók. Az acilezést előnyösen valamilyen oldószerben, mint például vízben; alkoholokban, például metanolban, eta­­nolban; éterekben, például dimetil-éteiben, dietil-éter­­ben, te trahidrofuránban, dioxánban, monoglimben, dig­­limben; nitrilekben, például acetonitrolben; észterek­ben, például etil-acetátban; halogénezett szénhidrogé­nekben, például diklór-metánban, kloroformban, szén­­tetrakloridban; aromás szénhidrogénekben, például benzolban, toluol ban, xilolban; acetonban; nitro-metán­­ban; pirídinben; dimetil-szulfoxidban; dimetil-forma­­midban; hexametil-foszforamidban; szulfolánban, vagy ezek két vagy több komponensből álló elegyeiben vé­gezzük. A reakció kivitelezése általában 2-14 pH-tarto­­mányban, előnyösen 6-9 pH-tartományban, -10 *C-tól az alkalmazott oldószer forráspontjáig (legfeljebb 100 *C-ig), előnyösen 0-tól 50 *C-ig terjedő hőmérsék­lettartományban történik. A reakcióidő 1-100 óra. A re­­akcióelegy pH-ját szükség esetén valamilyen sav, példá­ul sósav, kénsav, foszforsav, salétromsav vagy ecetsav; vagy valamilyen lúg, például nátrium-alkoholát, mint például nátrium-metilát vagy nátrium-etilát; vagy alká­lifém- vagy alkáliföldfém-hidroxid, mint például nátri­­um-hidroxid, kálium-hidroxid, lítium-hidroxid, bárium­­hidroxid, vagy alkálifém- vagy alkáliföldfém-karbonát vagy -hidrogén-karbonát, mint például nátrium-karbo­nát, bárium-karbonát, kalcium-karbonát vagy nátrium­­-hidrogén-karbonát vagy valamilyen amin, mint például trimetil-amin, trietil-amin, trietanol-amin vagy piridin; vagy valamilyen puffer, például foszfát, borát- vagy acetát-puffer adagolásával állítjuk be. A reakció kivite­lezése még előnyösebben valamilyen, az acilezést előse­gítő katalizátor jelenlétében történik. Katalizátorként savas vagy lúgos katalizátorokat alkalmazhatunk. Lúgos katalizátorként alkalmazhatunk valamilyen tcrcier-amint, például alifás tercier amint, mint például trietil-amint; aromás tercier amint, mint például piridint, a-, ß-, y-pikolint, 2,6-lutidint, 4-(dimetil-amino)-piri­­dint, 4-( 1 -pirrolidinilj-piridint, dimetil-anilint vagy die­­til-anilinL Savas katalizátorként alkalmazhatunk Lewis savakat, mint például vízmentes cink-kloridot, vízmen­tes alumínium-kloridot (AlClj), vízmentes vas(III)-klo­­ridot, titán-tetrakloridot, ón-tetrakloridot, antimon-pen­­takloridot, kobalt-kloridot, réz(H)-kloridot vagy bór­­-trifluorid-etiléter-komplexeL A fentiekben ismertetett katalizátorok köz ül a leg több esetben a 4-(dimetil-amino)-piridin vagy a 4-(l-pirroli­­dinil)-piridin alkalmazása előnyös. Az acilezés elősegí­tésére elegendő katalizátormennyiség általában a (II) általános képletű vegyület mennyiségére számolva 0,01-10 mólekvivalens, előnyösen 0,1-1 mólekviva­lens. Az acilezésre alkalmazott, (II) általános képletű kar­bonsavak reakcióképes származékai lehetnek halogeni­­dek, például fluoridok, kloridok, bromidok vagy jodi­­dok; savanhidridek, például jód-ecetsavanhidrid, izobu­­tánsavanhidrid; monoalkil-karbonsavészterekkel, mint például mono-metil-karbonsavészterekkel, mono-etil­­-karbonsavészterekkel, mono-propil-karbonsavészte­­rekkel, mono-izopropil-karbonsavészterekkel, mono- - butil-karbonsavészterekkel, mono-izobutil-karbonsav­­észterekkel, mono-szek-butil-karbonsavészterekkel vagy mono-terc-butil-karbonsavészterekkel alkotott, vegyes savanhidridek; aktív észterek, mint például egy ciano-metil-észter, karboetoxi-metilészter, metoxi-me­­til-észter, fenil-észter, o-nitro-fenilészter, p-nitro-fenil­­észter, p-karbo-metoxi-fenilészter, p-ciano-fenilészter, vagy tiofenilészter, savazidok; foszforsav-diészterek­­kel, például dimetil-foszfáttal, dietil-foszfáttal, diben­­zil-foszfáttal vagy difenil-foszfáttal alkotott vegyes sav­anhidridek, foszforossav-diészterekkel, mint például di­­metil-foszfittal, dietil-foszfittal, dibenzil-foszfittal vagy difenil-foszfíttal alkotott vegyes savanhidridek. Az ilyen reakcióképes származékok acilezőszerként való alkal­mazásakor az oldószer, a katalizátor és a reak­cióhőmérséklet azonos a fentiekben ismertetett, karbo­­diimidszármazék jelenlétében megvalósított acilezésnél alkalmazottakkal. Az olyan (I) általános képletű vegyületeket, amelyek­ben Rl és R2 jelentése hidrogénatom, úgy állítjuk elő, hogy olyan (III) általános képletű vegyületeket, ame­lyekben R1 és R2 jelentése benzil- vagy 1-4 szénatomos alkilcsoport, (II) általános képletű vegyületekkel reagál­­tatunk, majd a kapott vegyületet valamilyen, ismert bon­tó eljárással vagy katalitikus redukcióval dezészterez­­zük. A bontást végezhetjük lúgos közegben megvalósí­tott hidrolízissel [(A) eljárás], savas közegben megvaló­sított hidrolízissel [(B-l) eljárás] vagy nem vizes közeg­ben megvalósított savas hidrolízissel [(B-2) eljárás]. Az (A) eljárásban alkalmazható bázisok a következők le­hetnek: alkoxidok, mint például nátrium-metoxid, nátri­­um-etoxid, nátrium-butoxid vagy kálium-butoxid; fém­­hidroxidok, mint például nátrium-hidroxid, kálium-hid­roxid, lítium-hidroxid vagy bárium-hidroxid; valamint aminok, mint például ammónia, trietil-amin vagy piri­din. A (B-l) eljárásban alkalmazható savak a követke­zők lehetnek: ásványi savak, mint például sósav, hidro­­gén-bromid, kénsav, salétromsav vagy foszforsav; vagy szerves savak, mint például trifluor-ccetsav, triklór-ecet­­sav, metánszulfonsav, benzol-szulfonsav, p-toluolszul­­fonsav vagy kámforszulfonsav. A (B-2) eljárásban al­kalmazható katalizátorok a következők lehetnek: ásvá­nyi savak, mint például sósav, hidrogén-bromid, per­­klórsav, kénsav, salétromsav vagy foszforsav; szerves savak, mint például trifluor-ecetsav, triklór-ecetsav, me­tánszulfonsav, benzolszulfonsav, p-toluol-szulfonsav vagy kámforszulfonsav; valamint Lewis savak, mint például vízmentes cink-klorid, vízmentes alumínium­­-klorid (A1C13), vízmentes vas(III)-klorid, titán-tetraklo­­rid, ón-tetraklorid, antimon-pentaklorid, kobalt-klorid, réz(II)-klorid vagy bór- üifl uorid-eti léter-komplex. A bontás kivitelezését megfelelő oldószerben, 0 ’C- tól az oldószer forráspontjáig terjedő hőmérséklettarto­mányban, előnyösen 10-80 *C-on, 30 perctől 2 napig 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom