203085. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tetrazolilcsoportot tartalmazó szulfonamid-származékok és azokat hatóanyagként tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

5 HU 203 085 B 6 amino te trazol (V) általános képlett! karbonsavakkal va­ló reakciójára abban áll, hogy körülbelül mólegyenérté­kű mennyiségű amint és savat vízelvonó szer jelenlété­ben reagáltatunk. Ehhez például polifoszforsavak jönnek számításba, amelyek azután egyidejűleg oldószerként szolgálnak, vagy klórhangyasav-izobutilész terek protonmentes po­láros oldószerek, így például dimetíl-formamid jelenlé­tében. A reakciók 50 *C és 200 *C közötti hőmérsékleten mennek végbe. Az (I) általános képletnek megfelelő végtermékek víz vagy vizes ásványi sav, így sósav vagy kénsav, hozzáadásával kicsaphatók és szűrés után átkris­­tályosítással vagy oszlopkromatográfiás úton úsztítha­­tók. Egy további előnyös módszer az (I) általános képlet­nek megfelelő vegyületek előállításiba abban áll, hogy körülbelül mólegyenértékű mennyiségű (VI) képletű amint és (V) általános képletnek megfelelő savat reagál­tatunk valamely alkalmas oldószerben körülbelül egyenértéknyi mennyiségű halogénező szerrel, így fosz­­fortrikloriddal, foszforpentakloriddal vagy tionilklorid­­dal, szobahőmérséklet és az elegy visszafolyatása közöt­ti hőmérsékleten. Alkalmas oldószerek a metilén-klorid, széntetraklorid, dietiléter, toluol, xilol vagy a klórben­zol. A termék általában kicsapódik az oldatból és szák réssel elkülöníthető. Szükség esetén a reakcióelegyet betöményíthetjük addig a pontig, amelynél a termék kezd kicsapódni az oldatból. További kondenzáló sze­rekként ennél a reakciónál savas kationcserélők, szulfó­­niumsók, kénsavhalogenidek, 2-haIogén-piridinium­­sók, foszfóniumsók, N.N’-diciklohexil-karbodiimid és a karbonil-biszimidazol jönnek számításba. Abban az esetben, ha a karbonsavak helyett észterei­ket alkalmazzuk, akkor speciális oldószerek jelenlété­ben vagy oldószerek nélkül dolgozunk 20 *C-tól az elegy forrásáig terjedő hőmérséklettartományban. Elő­nyösen a körülbelül mólegyenértéknyi mennyiségű amin és észter reakcióját polifoszforsavban 50 *C és 200 *C közötti hőmérsékleten vitelezzük ki, de dolgoz­hatunk valamely közömbös oldószerben, így metilén­­-kloridban, benzolban, toluolban, klórbenzolban is, a legkedvezőbb valamely bázis, mégpedig egy vagy több egyenértéknyi bázis, így nátrium-etanolát vagy butillí­­tium vagy nátrium-hidrid jelenlétében, dimetil-szulf­­oxidban. Amennyiban az (V) általános képletnek megfelelő karbonsavak helyett azok anhidridjét alkalmazzuk, ak­kor a (VI) képletű aminnal való reakciót már alacsony hőmérsékleten végezhetjük. Előnyösen valamely kö­zömbös oldószerben, így diklór-metánban, dietil-éter­­ben, benzolban, toluolban, szobahőmérséklet és 60 *C közötti hőmérséklettartományban dolgozunk. Az amint és az anhidridet körülbelül mólegyenértéknyi mennyi­ségben alkalmazzuk, amikoris általában exoterm reak­ció indul meg. A reakció lejátszódása után annak teljes­sé tétele érdekében a reakcióelegyet egy ideig még enyhén melegítjük. Abban az esetben, ha a karbonsav helyett savhaloge­­nidet használunk, akkor a legkedvezőbben -10 ‘C és szobahőmérséklet közötti hőmérsékleten dolgozunk. Ez esetben előnyösen úgy járunk el, hogy Schotten-Bau­­mann szerint az amin vizes oldatához, amely még vala­mely bázist, így alkáliliidroxidot, nátrium-karbonátot vagy piridint tartalmaz, a savkloridot jéggel való hűtés közben lassan hozzácsepegtetjük és ezt követően még bizonyos ideig állni hagyjuk az elegyet szobahőmérsék­leten. Ez a reakció nem csak vízben játszódik le, hanem szerves oldószerekben, így metilén-kloridban, éterben, benzolban vagy toluolban is végbemegy. Savmegkötő szerek adagolása nélkül is közel mennyiségileg lehet az aminokat karbonsav-kloridokkal acilezni, ez esetben az amint és a karbonsav-kloridot közömbös oldószerben, így metilén-kloridban, benzolban vagy toluolban, a gáz­fejlődés befejeződéséig melegítjük, amely körülbelül 1-24 óra hosszat tart Abban az esetben, ha savmegkötő szert, így trietil-amint vagy piridint adunk kis feles­legben az elegyhez, akkor a reakció már -10 'C és szobahőmérséklet között is lejátszódik. Az (I) általános képletnek megfelelő vegyületeket úgy is előállíthatjuk, hogy az (V) általános képletű kar­bonsavakat imidazolidjukká alakítjuk. Az átalakítást célszerűen úgy végezzük, hogy a savat N,N-karbonil­­-diimidazollal reagáltatjuk valamely szerves oldószer­ben, így tetrahidrofuránban, toluolban, benzolban vagy dietil-éterben, a karbonsav-imidazolidot reakcióképes észterré alakítjuk, majd ezt (VI) képletű tetrazolilamin­­nal reagáltatjuk és így az (I) képletnek megfelelő kar­­bonsav-tetrazolilamidot kapjuk. Azok az (V) általános képletnek megfelelő vegyüle­­tek, amelyekben X = O jelentésű, többek között a 239 907. számú közzétett európai találmányi bejelentés­ben vannak leírva vagy az ott megadott eljárás szerint állíthatókelő. Az (I) általános képletű vegyületeknek (VII) általá­nos képletű malonsavból való előállítását (d, eljárás) hasonló módon végezzük. Ennek során a (VII) általános képletű vegyületből és egy mól karbonil-biszimidazolból a monoimidazolidot állítjuk elő, ezt utána például 4-nitrofenollal reagáltatjuk és így aktivált monoésztert kapunk; majd egy mól 1H­­-5-aminotetrazolt adunk hozzá. Ezután a hőmérsékletet 50-80 ’C tartományban tartjuk, amikoris megtörténik az amidképződés és a dekarboxilezés. Oldószerként ebben az esetben előnyösen DMF-et vagy DMSO-t alkalma­zunk. A tetrazolilamiddá való kondenzálást azonban más kondenzáló szerekkel, illetve a monoaktivált (VII) álta­lános képletű malonsavak más formáival, például alkal­mas karbodiimidekkel, szintén elvégezhetjük. A (III) általános képletű vegyületeket előállíthatjuk (Vni) általános képletű védett aminoalkil-fenolokból és valamely (IX) általános képletű halogén-karbonsav-N­­-tetrazolilamidból is, célszerűen vizes alkálihidroxid és etanol elegyében. Más reakciókörülmények, például a kondenzálás kálium-karbonáttal, alkalmas oldószerek­ben, így például butanon-2-ben, vagy nátrium-hidrid segítségével DMF-ben vagy DMSO-ban ugyancsak megfelelnek. A Z3 = benzil-védőcsoport eltávolítását hidrogénezéssel végezzük, alkoholokban, így metanol­ban vagy etartóiban, hidrogénklorid (metanolos sósav) jelenlétében palládium/szén katalizátoron 20 *C és 80 *C közötti hőmérsékleten egészen 8 bárig teijedő nyomáson. A (in) általános képletű vegyületeket úgy is előállít­hatjuk, liogy a (XII) általános képletű aldehideket nitro­­metánnal reagáltatjuk és ezt követően a (XIII) általános képletű nitrosztirolt hidráljuk és redukáljuk. A (XII) ál­talános képletű nitrometán reakcióját úgy végezzük pél­dául, hogy a komponensek metanolos oldatához hidegen 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom