203077. lajstromszámú szabadalom • Eljárás karbodiimidcsoportot tartalmazó izocianát-származékok előállítására, valamint műanyagok vizes diszperziójának stabilizálására

HU 203077B A találmány tárgya eljárás karbodiimidcsopor­­tot tartalmazó izocianát-származékok előállítására szerves poliizocianátok legalább részleges karbodii­­midizálásával és az adott esetben fennmaradó sza­bad izocianát-csoportokizocianát-csoporttal szem­ben rcakcióképes csoportokat tartalmazó vegyüle­­tekkel történő reagáltatásával, amelynek során ki­indulási anyagként és/vagy reakciópartnerként egyebek mellett szulfonátcsoportot tartalmazó ve­­gyületeket is alkalmazunk; továbbá eljárás beépített karboxilcsoportokat tartalmazó műanyagok vizes diszperziójának stabilizálására és keményítésére a szulfonátcsoportot tartalmazó izocianát-származé­­kok adalékanyagként történő felhasználásával. Ionosán módosított műanyagokhoz készített vi­zes oldatok és diszperziók nagy számban ismertek. Példaként említhetők az 1 178 586.számő, az 1 184 946. számú NSZK-beli szabadalmi leírások, az 1 495 745. számú, az 1 770 068. számú, a 2 314 512. számú, a 2 446 440. számú, a 2 543 091. számú és 2 642 073. számú NSZK-beli közrebocsátási iratok, a 3 480 592. számú, a 3 388 087. számú, a 3 479 310. számú, a 3 756 992. számú és 3 905 929. számú USA-beli szabadalmi leírások, valamint .Ange­wandte Chemie”, 82, 53 ff (1970), amelyekben adott esetben karbamidcsoportot tartalmazó poliu­­retán-diszperzió, illetve oldatok kerültek ismerte­tésre. Adott esetben uretán-csoportot tartalmazó poli­­kondenzátumok, elsősorban poliésztergyanták vi­zesvagy vízzel hígítható, adott esetben szerves oldó­szerben felvett oldatai előállítása szintén ismert (2 225 646. számú NSZK-beli közrebocsátási irat, 2 239 094. számú NSZK-beli közzétételi irat, 2 446 439. számú NSZK-beli közrebocsátási irat, 3 876 582. és 4 029 617. számú USA-beli szabadalmi le­írások, valamint Houben-Weyl: „Methoden der or­ganischen Chemie”, CIV/2.30. ff /1963/). Ismert továbbá beépített ionos csoportot tartal­mazó polimerizátumok, elsősorban poliakrilátok el­őállítása is. (Houben-Weyl: „Methoden der organis­chen Chemie”, XIV/1.1033/1961/vagyXTV/2.754. /1963/). A fenti műanyagok vízben történő oldódását, il­letve diszpergálódását gyakran a műanyagba ké­miailag beépített karboxilát-csoportok biztosítják, amelyek ellenionként ammóniumhidroxid- vagy le­­gabb magas hőmérsékleten folyékony szerves amin­­bázisú ammóniumkationt tartalmaznak. Az ilyen típusú műanyagoldatokból és diszperzi­ókból előállított termékek gyakran magas hőmér­sékleten történő szárítása során az eredetileg elő­forduló karboxilát-csoportok nagy rész a kation­ként szereplő ammónium-hidroxid, illetve amin le­­hasadása által karboxil-csoportokká alakulnak, azonban az így keletkezett karboxilcsoportot tartal­mazó műanyagok vízállósága gyakran nem elegen­dő. Fentieken túlmenően ezek a karboxilcsoportok katalizálják az észtercsoportot tartalmazó műanya­gok nemkívánt hidrolitikus lebomlását, ami a ter­mék mechanikai értékét, elsősorban nedves környe­zetben, gyorsan lerontja. A találmány feladata tehát, hogy karboxilcso­portot tartalmazó műanyagok vizes diszperzióihoz olyan adalékanyagot találjunk, amely diszperzióból 1 előállított termék szárítása során a karboxilcsopor­tot nem-hidrofil csoporttá alakítja, amelyek a mű­anyagban adott esetben előforduló étercsoport hid­rolitikus bomlásához katalitikus befolyást nem gya­korolnak. További feladat, hogy a karboxilcsoport­­nak a nevezett nem-hidrofil csoporttá történő átala­kulása a termék térhálósodásával együtt játszódjék le, ami jelentősen növeli a mechanikai tulajdonsá­gok, elsősorban a nedves szilárdság értékét. Azt találtuk, hogy ez a feladat megoldható, ha adalékanyagként karbodiimid-csoportot tartalma­zó izocianát-származékokat alkalmazunk. Bár a ta­lálmány értelmében alkalmazható izocianát-szár­mazékok szintén tartalmaznak hidrofü-csoporto­­kat, azok koncentrációja általában túlságosan cse­kély, és így felhasználásuk esetén a műanyag hidro­­filitása (i) a hidrofil csoportok összkoncentrációjának csökkentésével és (ii) a fent említett térhálósítás következtében je­lentősen csökkenthető. A találmány tárgya tehát eljárás karbodiimid­­csoportokat tartalmazó izocianát-származékok ol­datának előállítására, ahol az izocianát-származé­kok a szárazanyagra vonatkoztatott 2-30 tömeg% -N=C=N karbodiimidcsoport-tartalom mellett mo­lekulánként statisztikus eloszlában 0,8-30 karbo­­diimidcsoportot, valamint 100 g szárazanyagra vo­natkoztatva 5-200 milliekvivalens kémiailag kötött szulfonátcsoportot és adott esetben 0-25 tömeg% kémiailag kötött és a poliéterláncon belül elhelyez­kedő -CH2-CH2-O- etüénoxid egységet tartalmaz­nak, amelynél l)a) izocianátként 3,5-dietil-2,3-dii­­zocianát-toluolt, 3,5-dietil-2,6-diizocianát-toluolt, 1,3,5-triizopropil-2,4-diizocianát-benzolt, 2,4-dii­­zocianát-toluolt vagy izoforon-diizocianátot tartal­mazó és 1,3-2,5 átlagos NCO-funkcionálitású szer­ves poliizocianátokat vagy szerves poli- és monoizo­­cianátok keverékét, és b) adott esetben izocianát­­csoporttal szemben reakcióképes csoportokat tar­talmazó és az izocianát addíciós reakció szempont­jából mono-vagy polifunkciós vegyületeket, amely­nek során az a) vagy b) kiindulási anyag szulfonát­csoportot tartalmaz, ismert módon karbodiimidál­­juk, vagy, 2) valamely fenti izocianátot tetszőleges sorrendben (i) ismert módon karbodiimidálunk, (ii) 2-buténdiol-l,4-ből ésNaIIS03-ból képzett propo­­xilezett adduktummal, (iii) adott esetben n-buta­­nollal, valamely, butanolon indított polipropilén­­polietilén-glikolpoliéterrel vagy klórszulfonsawal reagáltatunk. A találmány tárgya továbbá eljárás karboxilcso­portot tartalmazó műanyagok vizes diszperziójá­nak stabilizálására és keményítésére karbodiimid­­csoportokat tartalmazó izocianát-származékok adalékanyagként történő felhasználásával. A 2 937 164. számú USA-beli szabadalmi leírás olyan monokarbodiimideket ismertet, amelyek tér­­hálósítóként alkalmazhatók lineáris, szintetikus, karboxil- vagy szulfonílcsoportot tartalmazó poli­merekhez. A jelen találmány tárgyát képező, szulfo­nátcsoportot tartalmazó karbodiimidek azonban nem kerültek említésre, az ismertetett monokarbo­­diimid vegyületek hátránya pedig, hogy a karboxil­­csoporttal szemben reaktivitás szempontjából mo­2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom