203066. lajstromszámú szabadalom • Beágyazó habarcs hulladékok, különösen rádioaktív hulladékok elhelyezésére

Hü 203066 A A találmány veszélyes hulladékok, különösen ra­dioaktív hulladékok végső elhelyezését célzó be­ágyazására szolgáló vízzáró tulajdonságú beágyazó habarcsra von átkozik. Veszélyes hulladékok, különösen rádioaktív hul­ladékok végső elhelyezésével a talajvédelmi, általá­­oan a környezetvédelmi követelmények miatt nem kielégítő védőburkolatként a hulladékok gyűjtésé­re, szállítására használt göngyöleg alkalmazása, mert a hulladék és a talaj anyagainak hatására e cso­magoló anyagok károsodhatnak, korrodeálódnak és a veszélyes anyagok a környezetbe kerülnek. Rádio­aktív hulladékok esetében ehhez járul még a sugár­zások biztonságos leárnyékolásának követelménye is. Világszerte e feladatot a deponálóhely, az egyes hulladékcsomagok közeinek vízzáró habarccsal, be­tonnal történő kitöltésével oldják meg. Hazánkban szabvány írja elő (MSz 14344/2,7.5. pont) az atom­­erőművi rádioaktív hulladékok elhelyezésénél a hé­­zagtcrfogat kitöltését térkitöltő anyaggal. A hazai gyakorlatban a Fővárosi KÖJÁL e célra betont használ, és hasonló technológiát vezetnek be a Paksi Atomerőműnél is. A térkitöltő-, beágyazó anyaggal szemben köve­telmény, hogy korrózió-álló, vízzáró legyen, rádio­aktív sugárzásra minél jobb árnyékoló hatást fejt­sen ki, és az esetleg kiszabaduló és a beágyazó kö­zegbe kerülő anyagok elvándorlását ("migrátioját”) a lehető legnagyobb mértékben lassítsa, megakadá­lyozza. A mondott feladatokat az ismert megoldások a legkülönbözőbb módon igyekszenek megoldani. A 4 442 028 USA szabadalom pl. foszforsavat tartalmazó radioaktív hulladékokhoz mészhidrát és mésztej adagolással apatitot képezve még további portland cementet használ, így alakítva ki a beágya­zó betont. A 4 581 162 USA szabadalom szerint alkáli-szili­­kátokat alkalmaznak kötő-és szilárdító anyagként a szokásos betonképzők mellett, mely nagyszilárdsá­gú és jó vízzáró tulajdonságú beágyazást eredmé­nyez. Ismertek olyan megoldások is, melyeknél termé­szetes ásványi anyagokat alkalmaznak adalékként. Ilyen a 4 622 175 USA szabadalom, mely ún. sava­nyú földet, szilikátokat alkalmaz, továbbá a DE-PS 29 17 060 (NSZK szabadalom), mely cementet és ben tonitot használ. Az ismert megoldások közös hátránya, hogy drá­ga alapanyagokat igényelnek, és bár a beágyazás szi­lárdsági és vízzárósági követelményeit általában ki­elégítik, de a rádioaktív sugárzásra vonatkozó ár­nyékoló hatásuk mérsékelt, és migrátio-gátlásuk csekély. A találmánnyal a rádioaktív hulladékok, általá­ban a veszélyes hulladékok beágyazásánál és végső deponálásánál a mondott hátrnyok kiküszöbölése mellett a követelményeknek megfelelő beágyazó habarcs kifejlesztését kívántuk megoldani. A találmány azon a felismerésen alapszik, hogy nagy adszorpciós képességű komponens alkalmazá­sával a beágyazó kompozícióban jelentősen növel­hető utóbbi migrátiogátló hatása, más előnyös tu­lajdonságok megőrzése mellett. A találmányt megalapozó egy további felismerés, 1 hogy riolittufa féleségek vegyi és morfológiai saját­ságaik folytán kitűnő, olcsó és könnyen hozzáférhe­tő adalékként használhatók a beágyazó betonha­barcshoz. Ugyancsak egy találmányt megalapozó felisme­rés, hogy a beágyazó habarcs kompozíció hidrauli­kus komponenseként a drága cement helyett kitűnő hatással alkalmazható pernye, melynek alkalmazá­sa egyben széneröművi pernyék elhelyezési gondja­it is segít megoldani. Végül a találmányt megalapozó felismerés, hogy a beágyazó habarcs előnyös tulajdonságai tovább fokozhatok, ha pernyeként hidraulikus pemyefrak­­ciók mellett nehéz pemyefrakciót alkalmazunk. Azt találtuk, hogy a homokkal készült szokásos beágyazó habarccsal szemben a riolittul aval készült habarcs dekontaminációs tényezője (ao/a) sokkal kedvezőbb. Itt a0 a kiindulási oldat fémion-kon­centrációja, míg az adszorbenssel reagáltatott oldat maradékkoncentrációja. 24 órás adszorbeiós időtarlam után 1 mmól/liter a0 kiindulási konc. és 1:10 szorbens:oldat arány mellett a következő dekontaminációs tényezők adódtak: (vizsgált izotóp): 90Sr 134Cs,137Cs 58Co, 60Co riolittufa őrleményre 15-20 780-90 20-30 rioli ttufás beágyazó habarcsra 8-10 15-20 150-200 hagyományos beágyazó habarcsra 4 2 20 A vizsgálatban szereplő riolittufa beágyazó ha­barcs 80% riolittufa, 20% portland-cement és 45% víz (tömegarányú) elegye, mely 28 nap után vizsgál­va az alábbi szilárdsági jellemzőket mutatta: szigmany... 17,2 MPa; szigmah...2,5 MPa. Az alkalmazott riolittufák hazai-, előnyösen al­só-nógrádi lelőhelyekről (Rátka község) származ­nak, és egy reprezentatív riolittufa összetétel az al­kalmazott anyagokra a következő (t% itt és a továb­biakban tömeg%): montmorillonit 7-151%, átlagosan 101% biotít 1-8 t%, átlagosan 51%, kvarc 1-81%, átlagosan 51%, klinoptillonit 17-421%, átlagosan 301%, opál 7-151%, átlagosan 101%, plagioklász 17-421%, átlagosan 301%, kőzetüveg 7-151%, átlagosan 101%, Azt találtuk, hogy a riolittufás beágyazó habarcs megszilárdulás után, a hagyományos (homokos) be­ágyazó habarcs előnyös tulajdonságait megtartva, vízszigetelési szempontból azt egy nagyságrenddel túlszárnyalja, s a migrációs tulajdonságok a fentebb megadott értékek szerint előnyösebbek. Emellett a riolittufával készülő beágyazó habres a hagyomá­nyos habarcshoz azonos módon, az ahhoz használt berendezésekben elkészíthető. A találmány szerinti beágyazó habarcs egy el­őnyös kiviteli változat-csoportját alkotják azok a megoldások, melyeknél a hidraulikus kötőanyagot nem portland-cement felhasználásával, hanem ol­csóbb anyaggal, nevezetesen pernyével - pontosab­ban széneröművi pernyével - biztosítjuk. Míg a portland-cement drága ipari termék, sok esetben hi­ánycikk a növekvő kereslet miatt, ugyanakkor a per­nye felhalmozódó ipari melléktermék, melynek csak mintegy 20%-át hasznosítják. Azt találtuk, 2 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom