203062. lajstromszámú szabadalom • Eljárás használt előhívó oldatok előkezelésére
HU 203062B 1 A találmány szerinti eljárással hulladéknak minősülő, a környezetet szennyező, használt filmelőhívó oldatokat kezelünk oly módon, hogy az előkezelt oldatok a környezetet károsító hatás nélkül közvetlenül a kommunális szennyvízbe üríthetők. A környezetvédelmi szempontok előtérbe kerülése, a vonatkozó állami és hatósági rendeletek létrejötte, valamint a termelési kultúra fejlődése egyértelműen maga után vonja a környezetvédelmi tevékenység vállalati társadalmi aktivizálódását. Az ipari radiográfiában használt hívó oldat közvetlenül a természeti környezetbe kerülve erős kémiai redukáló hatása következtében fejti ki károsító hatását. Célunk volt, hogy a veszélyes hulladéknak minősülő használt filmelőhívó környezetre ártalmas hatását csökkentsük, illetve megsemmisítsük. Célkitűzésünket olyan eljárás kidolgozásával valósítottuk meg, mely eljárás során a lúgos kémhatású használt előhívó oldatot, melynek pH értéke legalább 8, feleslegben alkalmazott nátrium-hipoklorit-oldattal oxidálunk, majd az oldatot a nátriumhipoldorit felesleges elbomlásáig pihentetjük és ezután pH 7-8 értékig sósavoldattal semlegesítjük. Szakirodalomból (Industrie - Röntgenfilm und - Papier 1-3 kötet 1978. AGFA-GEVAERT gyári ismertető, Analitikai zsebkönyv 4. kiad. Műszaki Könyvkiadó, FORTE FD 103 leírás) megállapítható, hogy az ipari röntgenf otográf iában, tudományos fotográfiában és fényképészetben alkalmazott fekete-fehér előhívó oldatokhoz azonos fotokémiai vegyületeket használnak. Ezek a következők: Metol (p-metil-amino-fenolszulfát) (CH3.NH.CóH4.0H)2.H2S04 Hidrokinon CóHó02 Nátrium-szulfit Na2S03 Kálium-szulfit K2SO3 Kálium-bromid KBr Nátrium-piroszulfit Na2S2Ü5 Kálium-piroszulfit K2S2O5 Nátrium-karbonát Na2C03 Kálium-karbonát K2CO3 Nátrium-hidroxid NaOH Az egyéb fotokémiai redukáló hatást kifejtő vegyületek, például (fenidon) l-fenü-3-pirazolidon csak igen korlátozott körben, vagy például a tudományos fotográfiában használatosak, amint az Vecsernyés Lajos: Színképelemző vándorvegyülésen (1979-ben ismertette. A vizsgált használt előhívófürdő jellemzői: Megjegyzés: ez megfelel az AGFA-GEVAERT által megadott gyors (gépi) hívó összetételének. pH 10,5-12,5 Redox elektród potenciál: 0,48; -0,52 V Összes oldott anyag: 120-150 g/1 Összes lebegő szennyező: 470-490 mg/1 Oldott szerves anyag: 35-42 g/1 Na-ion: 11-13 g/1 K - ion: 25-28 g/1 dikálium-dikromátos oxigén fogyasztás: 45000- 70000 mg/1 Előkezelési kísérleteink a hívó oldat lehető leggazdaságosabb módon történő kémiai redukáló hatásának csökkentésére, azaz a szulf it és a szerves redukáló szerek oxidációjára és lúgos kémhatásának 2 semlegesítésére irányultak. A szakirodalomból ismertek eljárások a hívó oldatok oxidálására egyrészt elektrokémiai módszerekkel (Id. CA. 97 162625) vagy mikrobiológiai úton (Id JP 62 104 573 közzétételi irat), azonban ezek az eljárások komoly beruházást igényelnek. Kísérleteinkkel megállapítottuk, hogy a kereskedelmi minőségű 10-15 g/1 aktív klórtartalmú nátrium-hipoklorit oldat exoterm reakcióban eredeti lúgos közegben a hívó oldatot oxidálja. A reakció közben mért redox elektropotenciál változás alapján megállapítható, hogy a reakció kezdetben pülanatszerű, majd a reakciósebesség a reakció végére lecsökken. Az oxidáló szert olyen feleslegben alkalmazva, amikor a redox elektród potenciál állandósul, hozzávetőlegesen +0,2 V érték körül, majd kismértékben növekszik, a feleslegben alkalmazott nátrium-hipoklorit 24 órán belül elbomlik. Az eredeti hívó sötétbamás színe világos zöldes-sárgára változik. A nátrium-hipoklorit jelenlétét kálium-jodidkeményítő indikátorra mutatjuk ki. Az oxidált, nátrium-hipoldoritot nem tartalmazó oldat lúgos kémhatású kereskedelemben kapható 35-37 t%-os sósav hígított oldatával, pH 7-8 értékre, sav-lúg indikátor segítségével beállítható. Példa: Ismert mennyiségű homogenizált, használt hívó oldatot potenciometrikusan nátrium-hipoklorittal megtitr álunk. A végpont előtt a potenciál megugrik, majd lassan csökken. A végpontban a potenciál állandósul, majd kismértékben növekszik. A térfogatarányokból kiszámítjuk a szükséges nátrium-hipoklorit mennyiséget. A hívó oldattal keverés közben elegyítjük a nátrium-hipokloritot. 24 óra múlva kálium-jodid-keményítő indikátor papírral a nátrium-hipoklorit jelenlétére kémlelünk (pozitív reakció: a papír megkékül). Ha nátrium-hipoklorit van még jelen, az oldatot további 24 órán át pihentetjük. Negatív eredmény esetében az oldat mintáját 1:4 (térfogatarány) hígítású sósav-oldattal megtitráljuk pH mérő (üvegelektrod) segítségével pH 7-8 értékig. A térfogatarányokból kiszámítjuk a semlegesítéshez szükséges hígított sósav-oldat mennyiséget, majd az oldatokat elegyítjük. Asemlegesítés után az indikátor papírral történő ellenőrzéskor az oldat kémhatása pH - 7-nél kisebb nem lehet. A használt hívó: nátrium-hipoklorit térfogataránya a koncentrációktól függően kb. 1:1,5— 2,5. Előkezelt oldat: hígított sósav-oldat térfogataránya kb. 1:20. A találmány szerinti eljárással előkezelt oldat jellemzői: pH: 7,2-7,5 Összes oldott anyag: 90-100 g/1 Összes lebegő szennyező: 330-350 mg/1 Oldott szerves anyag: 13—15g/l Na-ion: 20-26 g/1 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
