203011. lajstromszámú szabadalom • Eljárás homoktalajok komplex javítására hidraulikus módszerrel

HU 203011B 1 A találmány tárgya eljárás homoktalajok komp­lex javítására hidraulikus módszerrel az állattartó telepek hígtrágyájával, ill. kommunális szennyvizek tisztításából keletkező szerves iszapnak a talajba juttatásával. Ismeretes, hogy a homoktalajok javítására szol­gáló és alkalmazott eljárások az ilyen jellegű talajok műveléssel érintett rétegének lehetőleg szerves kol­loiddal és növényi tápanyagokkal történő dúsításá­ra irányulnak. Ezen eljárások lényege az, hogy a fel­talaj humusztartalmától és kémhatásától függően különböző mennyiségű bányászati eredetű, kolloid­ban gazdag szervesanyagok — lápimész, lápföld — kiegészítve szerves- és műtrágyával, kerülnek a ja­vítandó talaj felszínére elterítésre, majd ezt követő­en beszántásra. A gyakorlatban nem terjedt el, de kísérleti jelleg­gel alkalmazták továbbá az ún. „Egerszegi-féle alj­­trágyázási” módszert is. Ez az eljárás is azonban csak az alkalmazott anyagok minőségével — nagy abszorpciós képességű agyagásvány — és az 50- 60 cm mélységbe történő bemunkálással tért el az általánosan alkalmazott eljárásoktól. A homoktalajok gyenge termőképességét két ag­­ronómiaüag kedvezőtlen tulajdonság határozza meg alapvetően: 1. Alacsony szerves-, illetve szervetlen kolloid­­tartalom, 2. Gyenge vízgazdálkodás. A két tulajdonság szoros korrelációban áll egy­mással. Az első tulajdonság azonban látszólag javít­ható nagy kolloid tartalmú, elsősorban szerves anyagokkal. Ez könnyebb megoldás, amely ezért is terjedt el a gyakorlatban. A várt eredményeket azonban nem hozták meg az alkalmazott eljárások, mert a másik kedvezőtlen tulajdonság, a nagy vízáteresztő és gyenge víztartó­képesség a talaj egész szelvényében továbbra is fennmaradt. Ennek következményeként a magas hőmérsékletű és csapadékszegény időszakban az in­tenzívebb felmelegedés és a bevitt kolloidok által megkötött holtvíztartalom növekedés miatt a javí­tás eredménye esetenként negatívan a sülevényes­­ség fokozódásában is jelentkezhet, amely nemcsak az ilyen eljárások hatékonyságát, de azok gazdasá­gosságát is veszélyeztetik. A műveléssel érintett talajrétegbe történő javító­anyag juttatás ezen túlmenően annak gyors elhasz­nálódását, a talajhasználatból következő fokozott mineralizálódását is eredményezi. Mindezekből eredően szorult háttérbe az elmúlt évek során a homoktalajok hagyományos módon történő javítása. Célkitűzésünk a fenti hátrányokat kiküszöbölen­dő olyan, a homoktalajoknál alkalmazható, komp­lex talajjavítási eljárás kidolgozása volt, amelynek során ill. amelynek alkalmazásával megoldható az állattartó telepek hígtrágyájának, valamint a hu­mán eredetű kommunális szennyvizek tisztításából keletkező szerves iszapnak környezetkímélő elhe­lyezése. A találmányi gondolat abból a megfigyelésből eredt, hogy a hígtrágya fázisbontása során keletke­zett hígfázisnak a szórófejjel történő kis intenzitá­sú, alig 20-30 m/ha kiöntözése esetén a durva me-2 chanikai összetételű homoktalajon is felszíni tócsá­­sodás, pangóvíz keletkezett. Elpárolgását követően néhány mm vastagságú, filmhártyaszerű réteg kép­ződött a talaj felszínén, mely száraz állapotban kéz­zel könnyen eltávolítható volt. Ez az ún. „f ilc”-réteg újabb, még tisztavizes lemosó öntözés esetén is duz­zadt állapotba került és vízzáró rétegként viselke­dett. A feladat tehát úgy fogalmazódott meg, hogy ezt a fücréteget kell a homoktalaj szelvény olyan mély­ségében kialakítani, illetve elhelyezni, ahol a hagyo­mányos talajművelés már háborítatlanul hagyja funkcionálni, A megfogalmazott feladatot olyan módszerrel és eszközökkel kívántuk megoldani, amely egyszerűségénél fogva bármely talajművelés­sel foglalkozó gazdaságban végrehajtható a rendel­kezésre álló gép- és eszközállomány igénybevételé­vel. A kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan eljárás segítségével oldottuk meg, amelynek lényege, hogy a javítandó területen, a fő lejtési irányra merőlegesen, a szintvonalakat követve, a hagyományos lalajművelés által megmozgatott ta­lajkeresztmetszet alatti mélységben, előnyösen azonos szélességű, barázdákat és bakhátakat alakí­tunk ki, a barázdákat állati vagy humán eredetű híg szerves iszappal töltjük, majd a környezeti feltéte­lektől függően — hőmérséldet, csapadék — 5-20, előnyösen 10-15 napig szikkasztjuk, majd a bakhá­tak visszaforgatásával a talajfelszínt elsimítjuk. Ezt követően az elsimított felületet megtárcsázzuk, majd a környezeti feltételektől függően — hőmér­séklet, csapadék — 5-25, előnyösen 7-21 napos pi­hentetés után megismételjük a barázdák és bakhá­tak kialakítását úgy, hogy az első megmunkáláskor képzett bakhátak helyén most barázda legyen, majd ismét elvégezzük a feltöltés, szikkasztás, simítás, tárcsázás műveleteit. Jellegzetessége továbbá, hogy a barázdák szerves iszappal való feltöltését addig végezzük, amíg a ba­rázdafenéken 5-20, előnyösen 8-16 cm vastag összefüggő réteg képződik. Az eljárás további jellegzetessége, hogy a bakhá­tak és barázdák előnyösen azonos, 50-55 cm széles­­ségűek, valamint a barázdák mélysége az eredeti ta­­lajszinthez képest előnyösen 40-50 cm. Jellemzője lehet még, hogy a javítandó területen a megmunkálást, előnyösen azonos méretű egysé­gekben, kalickákban végezzük, amely kalickákban a barázdákat célszerűen folytonosan képezzük ki, va­lamint hogy a feltöltést egy célszerűenm kialakított csővezetékrendszer segítségével végezzük. Jellegzetessége továbbá, hogy az egy kalickában párhuzamosan kialakított barázdák száma nem több mint 6-8, valamint hogy a kalicka hossza, a te­repviszonyoktól függően nem több mint 40-60 m. Jellemző lehet még, hogy az előnyös hosszúságú folytonos barázda feltöltése szippantókocsi segítsé­gével szakaszosan történik. A találmány szerinti eljárást „nyütárkos” mód­szernek nevezzük, A találmány szerinti eljárás végrehajtása során a következőkben részletezettek szerint járhatunk el. A kivitelezés első fázisában a javítandó területen — elhelyezőtér — annak felszíni, domborzati 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom