203000. lajstromszámú szabadalom • Eljárás anizotrop villamos vezető anyag előállítására

1 HU 203000 B 2 A találmány a mikroelektronika, elektronika és elektrotechnika szakterületeire vonatko­zik, különösen egy eljárásra anizotrop villa­mos vezetöanyag előállítására. Anizotrop villamos vezetöanyagokat ve­­zetőszakaszok összekötésére alkalmaznak ösz­­szekötendő lemezekhez és lapkákhoz. Ezek az anyagok nagy villamos vezető­képességű részecskékből álló láncokat tartal­maznak. Fontos, hogy ezeknek a láncoknak azonos villamos paramétereik legyenek, azaz azonos vezetőképességük, ami jó minőségű anizotrop villamos vezetóanyagot eredményez. Azonkívül ezeknek az anyagoknak elegendő rugalmasságúnknak kell lenniök nyomás hatá­sa alatt, és elegendően nagy méretűeknek kell lenniük. Az anizotrop villamos vezetóanyagok tu­lajdonságai és méretei nagymértékben az elő­állítási eljárás függvényei. így pl- ismeretes egy eljárás anizotrop villamos vezetóanyagok előállítására, amely abból áll, hogy egy villamos szigetelőanyag kompozíciót, amely egy polimert (dielektri­kum) és villamosán vezető részecskéket (mágneses részecskéket, pl. ferromágneses részecskéket) tartalmaz, mágneses térbe he­lyeznek (J. P. B. 60-32 285). Az elektromág­nes vasmagjának sarkai által létrehozott geo­metriai konfiguráción belüli növelt mágneses térerósségű helyeken a polimer fóliában a mágneses részecskékből áramvezető láncok alakulnak ki. Ez az eljárás csak mágnesezhető ré­szecskék alkalmazása esetén használható. Ezen eljárás alkalmazása esetén továbbá gyakorlatilag lehetetlen azonos paraméterű mágneses teret létrehozni a mágnes pólusai­nak közepén és a szélén; ennek következté­ben lehetetlen mindenütt azonos vilamos ve­zetőképességű láncokat létrehozni, ami azt eredményezi, hogy az előállított anyag villa­mosvezető-tulajdonságai nem lesznek megfe­lelők. Ennek az eljárásnak további hátránya a nagy energiaigény. Az előállított anyag mé­retei korlátozottak, mivel műszakilag lehetet­len olyan elektromágnest készíteni, amelynek pólussarui elég nagy méretűek és egyidejű­leg a légrésben a térerősség a szükséges értéket eléri. Ismeretes egy eljárás anizotrop villamos vezetőanyag előállítására, amelynek során villamos teret alkalmaznak (Journal Appl. Phys., vol. 60., Nr. 4., 1968. Jones T. B., Kraybill, J. P.: Active Feedback-controlled Dielectrophoretic Levitation, p. 1247-1252). Az eljárás abban áll, hogy egy vezető­­részecskéket tartalmazó folyékony dielektri­kumot (villamos szigetelőanyag-kompozíciót) üvegedénybe töltenek, amelyet két elektród közé helyeznek. Ezután az elektródokra fe­szültségkülönbséget kapcsolnak. Azáltal, hogy egy vezetőrészecske vagy ilyen ré­szecskékből álló aggregátum függőleges helyzetét optikailag ellenőrzik és az elekt­ródok közötti feszültségkülönbség nagyságát beállítják, a részecskék stabil lebegését érik el a folyékony dielektrikumban, ami éppen az anyag anizotrop struktúráját hozza létre. Ezzel az eljárással azonban nem lehet olyan anyagot előállítani, amely sok villamo­sán vezető részecskékből álló láncot tartal­maz, mert gyakorlatilag nem valósítható meg a lebegő láncok elrendeződéseinek egyidejű folyamatos szabályozása. Ezenkívül csak a villamos tér jelenléte biztosítja az előállí­tandó anyag anizotrop szerkezetének fenn­tartását, ami az ezen eljárással előállított anyag alkalmazását nagymértékben korlátoz­za. A találmány céljául tűztük ki olyan eljá­rás kifejlesztését anizotrop villamos vezető­anyag előállítására, amely lehetővé teszi nagy villamos vezetőképességű, kielégítő rugalmas­ságú és elég nagy méretű anyag előállítását. A feladatot úgy oldjuk meg, hogy olyan eljárást ajánlunk anizotrop villamos vezető­anyag előállítására, amelynek során egy kom­pozíciót, amely vezetórészecskéket tartalmazó dielektrikumból áll, két elektród közé helye­zünk, amely elektródokra feszültségkülönbsé­get kapcsolunk, és amely eljárás során a ta­lálmány szerint az elektródok és a kompozí­ció közé egy-egy villamos szigetelő fóliát he­lyezünk el olyan vastagsággal, amely meg­akadályozza, hogy a rákapcsolt feszültségkü­lönbség hatására a villamosán vezető ré­szecskék az elektródokkal érintkezésbe jus­sanak, úgy, hogy a fölső és az alsó elektród sávjainak szélessége legalább háromszorosa az említett villamos szigetelő fóliák közötti távolságnak, továbbá, hogy az előállítandó villamos vezetóanyagot kikeményítjük. Dielektrikumként különböző anyagokat alkalmazhatunk, pl. paraffint, dielektrikumot képező polimereket, amelyek képesek a kike­­ményedésre. Vezetőrészecskékként bármilyen villa­mosán vezető részecskéket alkalmazhatunk. Ilyenek lehetnek különböző fémrészecskék, pl. vörösréz, vas, sárgaréz, titán, nikkel stb., továbbá olyan nemfém részecskék, ame­lyek fémréteggel vannak bevonva, pl. vörös­rézzel bevont üvegszemcsék. Villamos szigetelő fóliaként bármilyen fólia alkalmazható, amely pl. nagyfeszültségű berendezésekben használatos. Ilyenek lehet­nek pl. a polietiléntereftalát, ill. politet­­rafluoretilén fóliák. Mint előbb már említettük, az egyes elektródsávok szélessége legalább háromszo­rosa a szigetelőfóliák közötti távolságnak. Ez eltérő villamos térerősséget hoz létre az elő­állítandó anyagban az elektródok közelében, ill. azokon a helyeken, amelyek távolabb vannak az elektródoktól, ami a villamos veze­­tőrészecskékböl álló láncok képződése közben a távolabbi vezetőrészecskéknek az elektró­dokhoz vonzását eredményezi. Abból a célból, hogy a villamosán vezető láncok képződésé-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom