202988. lajstromszámú szabadalom • Fényoptikai eljárás és berendezés anyagi minőség vizsgálatára

1 HU 202988 B 2 A találmány tárgya fényoptikai eljárás és berendezés anyagi minőség vizsgálatára. A megoldás előnyösen alkalmas anyagfolytonos­­ségi vizsgálatok elvégzésére, mikroelektroni­kai technológiai folyamatellenőrzésre. Ismeretes, ha valamely anyagra vagy anyagba szaggatott elektron- vagy fénynya­lábot irányítunk, akkor az anyagba a szag­gatás frekvenciáival azonos frekvenciájú akusztikus jelet mérhetünk. Ez az akuszti­kus jel a szaggatott nyalábbal keltett, erő­sen csillapított hőhullámok eredménye. A hő­hullámok nemcsak a fent említett akusztikus hullámokat keltik, hanem egyéb fizikai para­métereket is periodikusan megváltoztatnak, így például periodikusan változik az anyag komplex törésmutatója, tehát abszorpciós és reflexiós együtthatói, fénytörési indexe stb; periodikusan változik a vizsgált anyag mé­rete, és a vizsgált gáz, vagy a szilárd fo­lyadék halmazállapotú mintát körülvevő gáz nyomása is. E periodikus változások erőssé­ge az anyagi tulajdonságok, mint például hókapacitás, hóvezetőképesség, abszorpciós együttható stb. függvénye. (A. Rosenncwaig Photoacousties and Photoacoustic Spectros­copy Chem. Anal. vol. 57; Wily 1980.) Sokféle eljárás ismeretes a hőhullámok közvetlen vagy közvetett detektálására. Ilyen például a gáz-mikrofon rendszer, amelynél a minta és a környező gáz közötti periodikus hőát­adás periodikus nyomásváltozást eredmé­nyez, amely mikrofonnal detektálható. Detek­tálható a minta által emittált infravörös su­gárzás periodikus változása is. A mintát körülvevő gáz vagy folyadék periodikus hőmérsékletváltozása a törésmu­tató periodikus változását eredményezi, ami periodikusan eltéríti a minta felületével pár­huzamosan haladó, mérő lézernyalábot. Szilárd mintához piezoelektromos érzé­kelőt érintve ismert módon az akusztikus hullámok erősségét mérhetjük. A szilárd minta periodikus felületi elmozdulása másik lézernyalábbal interferometrikusan is mérhe­tő. Fókuszált, szaggatott elektron- vagy fénnyaláb lokális, periodikus deformáló hatá­sa másik folyamatosan működő, fókuszált lé­zernyalábbal mérhető, mert a lokális defor­máció ezt a második lézernyalábot periodiku­san irányváltoztatásra kényszeríti. A vissza­vert fényt fotodiódapárra vetítve a periodi­kus eltérítés hol egyik, hol másik fotodiódán növeli, illetve csökkenti a jelet, s így kü­lönbségképzéssel és zajszűrés szükségessé­ge esetén fázisérzékeny detektálással a vizsgálandó minta felületének elmozdulása kimérhető (M.A. Olmstead, N.M. Amer, S. Kohn D. Fournier and A.C. Boccara; Appl Phys. A32, 141-154; 1983). Hasonlóan alkalmas Andor L. Kristó A. és Lőrinc A. által kifejlesztett megoldás pél­dául a következő: a fókuszált nyaláb optikai tengelyében hengerlencsés nyalábtorzitót al­kalmaznak és kvadráns fotodetektort helyez­nek el a reflektált nyaláb mentén ott, ahol a nyaláb keresztmetszete éppen kör alakú, A kvadráns fotodetektor szembenlévő elemei­nek összegjelét, majd az össszegjel különb­ségét képezik. A periodikus optikai úthossz­­változás hol egyik fotodetektorpáron növeli és a másikon csökkenti a jelet, hol pedig fordítva. Ebben az esetben a hőhullámmik­roszkóp jelét a szaggatási frekvencia két­szeresére állított fézisérzékeny detektorral mérik. A modern anyagkutatás és minőségel­lenőrzés roncsolásraentes, érintésmentes, vá­kuumot nem igénylő, de esetleg vákuumban is működőképes, mikrométeres felbontású anyagvizsgálati módszereket igényel. Az is­meretek közül csak néhány tesz eleget ezeknek a feltételeknek. Az interferometri­­kus, illetve a lokális deformációt mérő nya­­lábeltérítéses módszer alapvetően nehézkes, mivel két lézernyaláb mikrométer vagy annál is nagyobb pontosságú egymásrafokuszélésát követeli meg. A szaggatási frekvencia két­szeresén dolgozó megoldás esetén problémát okoz az, hogy noha a szaggatási frekvencia ideális esetben nem tartalmaz első felharmo­nikust, mégis‘a valóságban a létező elemek nemlinearitása miatt ilyen komponens létre­jön, ami kiszűrhetetlen (koherens) hamis je­let eredményez. A találmány célja az elektronikus ki­szűrhetetlen koherens jel csökkentése a hasznos jelhez képest. A találmánnyal megoldandó feladat en­nek megfelelően olyan megoldás kíalakitésa, amelyhez alkalmas mikroméretű anyagok vizsgálatára, nem igényli két lézernyaláb nagypontosságú egymásrafokuszélésát, a hasznos jel hamis jel arányt a lehetőségek­hez képest maximalizálja, roncsolás és érin­tésmentes, valamint működik vákuumban és folyadékban egyaránt. A korábbi ismert eljárásokban a teljes transzmittélt vagy reflektált fénynyalábot a fotodetektorokra képezték le. Mint ismeretes, az anyagon áthaladó vagy az anyagról ref­lektált nyaláb az anyagtól alkalmas távolság­ra (ez a távolság éppen megegyezik az anyag és a fókuszáló lencse távolságéval) direkt és szórt nyalábra bontható (C.J.R. Sheppard nad T. Wilson; Proc. Roy. Soc. London 295A. 513-536; 1980). Abban az esetben, ha olyan két optikai lencsét alkalmazunk, melyeknek apertúrája (nyílása) azonos átmérőjű kör, akkor a fénydetektoron a fényintenzitás értékét I = (d + is)2 = d2 - s2 ahol d - a direkt fény amplitúdója, s - a szórt fény amplitúdója, i - komplex egységgyök összefüggés alapján határozhatjuk meg. A találmány alapja az a felismerés, hogy fényoptikai úton ez az összefüggés megváltoztatható és a hasznos információt 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom