202967. lajstromszámú szabadalom • Fényforrás elrendezés többtagú kialakításban
3 HU 202967 A 4 dezve, ahol a találmány szerint a fényforrások sugárzó részei kettőnél magasabb rendű matematikai felülettel kialakított forgásszimmetrikus tükör optikai tengelyein és/vagy szimmetriavonalain kívül vannak elrendezve, és a fényforrások a tükör fókuszgyürüje által meghatározott felületen helyezkednek el. Ebben az esetben előnyösen valósítható meg az az elrendezés, amelynél a fényforrások közös búréban helyezkednek el, ami a szerelést és üzemeltetést könnyíti meg. Emellett célszerű lehet az is, amikor a fényforrásokat nem közös burában helyezzük el, hanem az aktiv plazmatestek búra nélküli állapotban ugyancsak kialakíthatók. Ez utóbbi azzal az előnnyel jár, hogy a fényforrások kikapcsoláskor hamarabb lehűlnek és a sűrűbb be-kikapcsolás nehézség nélkül megoldható. Amennyiben a fényforrások száma kettőnél több, úgy igen előnyösen alkalmazható olyan kiviteli alak, ahol az összekapcsolt fényforrások száma három többszörösét, célszerűen hatot vagy kilencet tesz ki. Úgy találtuk tehát, hogy amennyiben egy fényforrás vagy fényforrások sugárzó részét a forgásszimmetrikus tükör szimmetriavonalain kívül helyezzük el és a sugárzó felület olyan, az ismert sugárzó felületeket jellemző, másodrendű függvénnyel meghatározott görbéhez képest magasabbrendű, például y=ax3 vagy y=ax4+bx2 függvény által meghatározott síkmetszetű forgásfelületként van kialakítva, akkor a fényforrások fényének tükrözésekor nem fókuszponttal, hanem tórusz alakú fókuszfelülettel (fókuszgyürűvel) állunk szemben, és a fókuszfelület a környezetébe helyezett fényforrásnál az elrendezés fénytechnikai hatásfoka a jelenleg optimálisnak tekinthető £>=28,5%-ról S=42,5X-ra emelhető. A találmányunk szerinti műszaki megoldást részleteiben néhány célszerű kiviteli alak kapcsán, a mellékelt rajz alapján ismertetjük, ahol az 1. ábra a találmány szerinti fényforrás elrendezés táplálására alkalmas kapcsolás vázlata, a 2. ábra egyoldali csatlakozó fegyverzettel ellátott, burába szerelt három fényforrás, a 3. ábra a 2. ábra szerinti elrendezés elölnézete, 4. ábra a 2. ábra szerinti elrendezés hátulnézete, az 5. ábra kétoldali fegyverzettel ellátott búra kórvonalrajza, a 6. ábra magasabbfokú parabolatükör fókuszába szerelt elrendezés, a 7. ábra pedig ugyancsak parabolatükörhöz rendelt fényforrás ún. fejfény kialakításához, a 8. ábra másodfokú görbe sík metszetű tükröző felület, inig a 9. ábra harmadrendű görbe síkmetszetü tükrözöfelület. A találmány szerinti elrendezést általában három, aktiv plazmatestként, például gázkisülő lámpaként kiképzett 4 fényforrással alakítjuk ki, amelyek az 1. ábra szerint háromfázisú táphálózatra kapcsolódnak. A 4 fényforrások egyik sarka önmagában ismert módon 2 ellenálláson keresztül hálózat R, S, T fázisaira, másik sarka közösítve a hálózat 0 nullavezetőre van kapcsolva. A 4 fényforrások mindegyike egy-egy önmagában ismert 3 gyújtóval rendelkezik. Ezen elrendezés révén - tekintve, hogy a 4 fényforrások bekapcsolása fázisban eltolva jön létre - az eredő fényáram gyakorlatilag villogásmentes. Ha a hálózati frekvenciával villogó fény elfogadható, a találmány szerinti elrendezés akár egyetlen 4 fényforrással ugyancsak megvalósítható. A 2., 3. és 4. ábra szerint közös 6 burába szimmetrikus elrendezésben három 4 fényforrás van beépítve, amelyek 5 fegyverzeteken át az 1. ábra szerint egyik sarkukkal egymáshoz, másik sarkukkal az R, S, T fázisokra kapcsolódnak. Az 5 fegyverzetek a 6 búra egyik végén - a rádiócsővekhez hasonlóan - lábazatszerűen helyezkednek el. Kialakítható a 6 búra oly módon is (5. ábra), hogy az 5 fegyverzet bajonettzáras kapcsolódással illeszkedik a 6 búra végeit befogadó 8 csatlakozó tagokhoz (ezt vázlatosan a 6. és 7. ábra jelzi). A találmány szerinti elrendezésben egy vagy célszerűen több 6 búra, tehát három vagy célszerűen legalább kétszer három 4 fényforrás 7 forgásszimmetrikus tükör fényvisszaverő felülete előtt helyezkedik el oly módon, hogy a 4 fényforrások a kettőnél magasabb rendű matematikai görbe hossztengely körüli forgatáséval kapott 7 forgásszimmetrikus tükör gyűrű (tórusz) alakú G fókuszfelületén (9. ábra) vannak elrendezve. Ennek révén nagy pontossággal párhuzamos 1 fénynyaláb állítható elő. A 4 fényforrások aktív plazmateste nem feltétlenül merőleges a 7 forgásszimmetrikus tükör szimmetriatengelyére, mint erre a 6. és 7. ábra mutat példát, de a G fókuszfelületen belülre esnek. Összehasonlításként a hagyományos parabolatükrös fényforrás elvi kialakítását a 8. ábra illusztrálja, amikor is a fényforrás F fókuszpontban helyeszkedik el és nem pontszerű jellege miatt a parabolatükörrel előállított fénynyaláb összetartása nem kielégítő. Belátható a 9. ábrából, hogy amennyiben az y=ax2 jellegű másodfokú görbe (8. ábra) helyett magasabbrendű, például harmadfokú y=ax3 görbe sikmetszetű tükröző felületet alkalmazunk (ahol a értéke célszerűen 0 és 1 között van), akkor a görbe induló szakaszán síknak tekinthető n sugarú felületet kapunk, amely előtt gyűrű vagy tórusz alakú G fókuszfelület jelölhető ki, amelyen belül a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
