202954. lajstromszámú szabadalom • Nyílászáró esővédő fixzsalu szerkezet

1 HU 202954 B 2 A találmány tárgya nyílászáró, esővédő, fix­­zsaluszerkezet, különösen szellőző-, lég- és klímatechnikai berendezésekhez, amelynek kerethez kapcsolt szerelöprofilban egymással párhuzamosan rögzített zsaluelemei vannak. Az ismert fixzsaluszerkezetek általában tompaszögben hajlított zsaluelemekkel készül­nek. Ilyen megoldás ismerhető meg pl. a DE 3 409 912 A1 találmányi leírásból, amelyben T alakú talprésszel ellátott, tompaszögben haj­lított keresztmetszetű zsaluelemet alkalmaz­tak, ahol a T alakú talprész a nyílászáró ke­retének függőleges síkjában van rögzítve és a zsaluelem talprésszel ellentétes vége füg­gőlegesen lefelé mutat. Az ismert megoldás hiányossága, hogy a talprész jelentős légellenállást okoz és leszű­kíti a zsaluelemek közötti részt. A zsaluelem alakja egyébként is nagy légellenállást okoz. Az esőcseppek a zsaluelem teljes hosszában válnak le a zsaluelemről, így a zsaluelemek között átáramló levegő ezeket könnyen magá­val ragadhatja és bejuttathatja a belső tér­ve. Egy további ismert megoldásban (EP 0 197 354 Al) a fent ismertetettnél kedvezőbb légellenállású elemeket alkalmaznak. A zsalu­elemnek csak a külső rövid szakasza van tompaszögben lehajlitva, egyébként ferde sik felülete van a belső végén fölül nyitott kör keresztmetszetű rögzitórésszel. Ezen ismert megoldásnak is hátránya azonban egyrészt az, hogy az esőcseppek a zsaluelem teljes hosszában válnak le a zsalu­elemről, ig.v a zsaluelemek között átáramló le­vegő ezeket könnyen magával sodorhatja; hátrány továbbá, hogy a zsaluelem felső fe­lületén az átáramló levegő könnyen befelé tudja görgetni az esőcseppeket és nagyobb eső esetén a felületen befelé (felfelé) haladó viz átbukhat a fölül nyitott rögzítőrészen. A megoldás légellenállás tekintetében sem opti­mális, A zsaluelemek általában kerethez kap­csolt szerelőprofilban vannak egymással pár­huzamosan rögzítve. A DE 3 409 912 Al leírás szerinti megoldásban ez a szerelóprofil két zsaluelem közti távolságnak megfelelő szaka­szokból van összetéve, amelyek mindegyikét külön kell a kerethez rögzíteni. A szakaszok végeiben a zsaluelem talpának befogadására alkalmas fészek van kialakítva. Ez a megol­dás nem nyújthat kellően stabil befogást és pozicionálást, mert a zsaluelemet csak egyik végén, nem szoritókötéssel fogja meg. Az EP 0 197 354 Al szerinti megoldásban ugyancsak a két zsaluelem közti távolságnak megfelelő hosszú tartók vannak alkalmazva, kellően stabil befogást biztosítanak, de amelyek bo­nyolult alakúak és igy költségesek, emellett a viszonylag nagy helyszíni szerelésigény e megoldásnak is hátránya. Az eddig ismert esővédő fixzsaluk mara­déktalanul nem tudják kielégíteni a velük szemben támasztott követelményeket. Az is­mert megoldások nagyrészénél a zsaluelemek (.levelek') ferdén elhelyezett, nyújtott .Z' profilú lemezcsikból készülnek. Az elemek egymástól mért távolsága, osztása - a vizle­­választási funkció teljesitése érdekében - viszonylag kicsi, ennek következtében ellen­állástényezőjük (ami a rajta átáramló levegő mozgatásához szükséges ventilátormunkára, elektromos teljesítményfelvételre jellemző, az­zal arányos mutató), meghaladja a 12-18 él— téket is. Az ismert esővédő fixzsaluszerkezetek túlnyomó többségének jelentős hátránya, hogy a ferdén elhelyezett, síklapokkal hatá­rolt zsaluelemeken leváló vizcseppek már vi­szonylag kis áramlási sebesség (kb. 4-5 m/s) mellett áthaladhatnak a zsaluszerkezeten, na­gyobb sebességeknél pedig - a fokozottabb vizáthordás mellett - a zsaluelemek rezgésbe jönnek, ami igen kellemetlen, zavaró hanggal jár. Célunk a találmánnyal a fenti hátrányok kiküszöbölése ill. csökkentése olyan megoldás kialakításával, amely az ismerteknél kisebb légellenállással valósítható meg és jobb eső elleni védelmet biztosít. A találmány alapja az a felismerés, hogy a zsaluelemek külső végét esócsatornaszerű­­en kiképezve a viz jelentős része két oldalra elvezethető, így a zsaluelemek között áthala­dó levegő útját nem keresztezi lecsöpögö viz, amit a levegő a belső térbe magával vihet. Egy további felismerés az, hogy a zsa­luelemek között íves levegőcsatornát kialakít­va a zsaluelemeken kiképzett vizfogó felület­elemek kisebb légellenállást okoznak és hatá­sosabbak, továbbá hogy a viz útját a zsalu­elemen kialakított bordákkal meg lehet nehe­zíteni a légellenállás számottevő romlása nél­kül. Egy harmadik felismerés az, hogy a zsaluelemek belső oldalánál visszahajló ütkö­zőorr alkalmazható, amelyen az áramló levegő nem képes áthajtani a felületen fölfelé áramló vizet. A feladat találmány szerinti megoldásá­ban a zsaluelemeknek iveit profilú törzsrésze van, a törzsrész domború lapján hosszirányú vízleválasztó borda vagy bordák, a törzsrész egyik szélén visszahajló ütközöorr, másik szélén vízelvezető csatorna van kialakítva. A zsaluelemeket tartó keret profilos szelvényű extrudált rudakból áll, előnyösen a keretnek védőháló rögzítésére szolgáló válla és csapadék levezetésére való vízorra van. Előnyösen a zsaluelemek sajtolt, extru­dált profilos szálból készültek. A találmány szerinti fixzsaluszerkezet előnye az ismert megoldásokhoz képest, hogy légellenállása kisebb, vízvédelme jobb. A fix­­zsalu szerkezet felépítése egyszerű, beépíté­se kis szerelésigényű. A találmány szerinti fixzsalu szerkezettel £, = 6 légellenállás­tényező érhető el, amely fele-harmada az 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom