202951. lajstromszámú szabadalom • Térbeli vázszerkezet építmények létesítéséhez
1 HU 202951 B 2 A találmány térbeli vázszerkezet építmények létesítéséhez, amelynek rugalmas anyagból készült, mindkét végén aljzathoz rögzített hajlékony tartóívei vannak. Ilyen vázszerkezettel és megfelelő egybefüggő hártyaszerű anyagból, például műanyag fóliából, vászonporiyvából, vagy hasonlóból álló borítással készülnek sátorszerű építmények a legkülönfélébb célokra, ahol fontos követelmény a könnyű és egyszerűen szerelhető szerkezet, de amelyek többnyire ideiglenes jellegűek, ezért a létesítménynek nem kell hosszú élettartamúnak lennie. A hártyaszerű anyaggal burkolt vázszerkezetnek olyan stabilitásúnak kell lennie, hogy a szabad ég alatt fellépő igénybevételeket - pl. szélnyomás, hóterhelés - kibírja. Ilyen vázszerkezetek ismertek már pl. a mezőgazdaságban is széles körben alkalmazott hajtatóházak, hajtatóalagutak formájában. F'éldaként említhetjük a 2 205 770 számú NSZK-beli kozrebocsátósi iratban foglalt megoldást, amely talajhoz rögzített, ívben meghajlított keresztirányú bordákból és ezeken kívül távtartóként szolgáló, a szerkezet merevségét biztosító hosszirányú egyenes gerincrudakból áll. A szerkezet merevitése céljából a hajlékony bordák merev támasztórudakkal vannak alátámasztva. Az íves bordák, valamint egyenes gerincrudak és támasztórudak, azaz többféle tartószerkezeti egység alkalmazása a szerkezetet megdrágítja és szerelését viszonylag bonyolulttá teszi. A 2 115 135. számú NSZK közrebocsátási iratból ismert olyan vázszerkezet, amely csak ívben meghajlított tartóelemekből áll, egyenes elemei nincsenek. Ezek a tartóivek egyik végükön egy pontban össze vannak fogva, a másik végükkel pedig a lefedendő terület kerülete mentén el vannak osztva. Minthogy az egymással egy pontban összefogott, teljes hosszukban szabadon álló tartóiveket nem kapcsolják össze merevítő rudak, ezért e szerkezet stabilitása korlátozott, gazdaságosan csak kis alapterületű létesítményekhez használható, és az alapterűlet alakja is szűk körben meghatározott. Hajlékony íveket tartalmazó szerkezetet ismertet a 175 387. számú magyar szabadalmi leírás is, amelynél az egyik végükkel a lefedett alapterület egy sarokpontjában rögzített tartóivek az alapterület fölött elhelyezkedő csomópontban találkoznak, a támaszivek végei csuklósán vannak megtámasztva, és a létesítmény stabilitását a támaszivek és a burkoló hártyafeluletek erőjátékának kölcsönhatása biztosítja. E szerkezet az összeszereléséhez szükséges kapcsolóelemek, a csomópontok és a csuklós megtámasztás miatt bonyolult és drága, a szereléshez számos alkatrész, szerszám, speciális szaktudás szükséges. Találmányunk feladata változatos formájú alaprajz fölé emelhető sátor-típusú építményekhez olyan könnyű, egyszerű vázszerkezet létrehozása, amely nem tartalmaz sem merevitőrudakat, sem kapcsoló-, vagy csomóponti elemeket; speciális szaktudás nélkül is egyszerűen felállítható és szétszedhető; elemei azonos vagy eltérő vázszerkezet készítéséhez újra felhasználhatók, és amely hártyaszerű anyaggal borítva a rendeltetésének megfelelő stabilitást biztosítja. Találmányunk alapja az a felismerés, hogy ha a rugalmas anyagból készült tartóiveket egymást keresztező módon vezetjük, a keresztezési pontokban fellépő csekély mértékű rugalmas deformáció következtében a tartóivek egymást merevítik, így csak a tartóivekből, egyéb kiegészítő elemek nélkül megvalósíthatjuk a kívánt vázszerkezetet. A kitűzött feladatot a találmány értelmében olyan, építmények létesítéséhez felhasználható térbeli vázszerkezet létrehozásával érjük el, amelynek rugalmas anyagból készült, mindkét végén aljzathoz rögzített hajlékony tartóivei vannak, és amelynek az a lényege, hogy a tartóívek mindegyike a két végének rögzítési pontjai között legalább egy másik tartóelemet keresztező módon van vezetve, és a keresztezési pontokban a tartóívek rugalmas kapcsolattal vannak egymáshoz rögzítve. Ily módon az egymást keresztező és megtámasztó tartóivek bői olyan térbeli hálószerkezetet kapunk, amely külön merevítő szerkezetet nem igényel, a rugalmas kapcsolat pedig az építmény igénybevételéből adódó alakváltozásokat megengedi. Megjegyezzük, hogy a találmányunk ismertetése során .aljzat" kifejezéssel jelölünk minden olyan, alapként szolgáló szerkezetet, amely a lefedendő alapterület kerületét meghatározza, és amelyhez az ívben meghajlított rugalmas tartóelemek végei elmozdulásmentesen rögzíthetők. így az aljzat lehet maga a talaj, mely esetben a tartóelemek végei talajba süllyesztéssel vannak rögzítve. Az aljzat lehet továbbá a talajhoz kapcsolt rögzitőeszköz, például a talajba süllyesztett (célszerűen fémanyagú) rúd, cső, vagy (célszerűen betonból készített) tömb, vagy lehet a talajra fektetett rögzitöeszköz, például (műanyag-, fa-, fém-, vagy betonanyagú) keret vagy lemez (célszerűen betonréteg, padozat vagy hasonló). Egy előnyös találmányi ismérv értelmében a tartóívek végei lényegében függőleges merev elemek, például oldalfal, palánk stb. közbeiktatásával a talajszinthez képest emelt síkban vannak az aljzathoz rögzítve. Ilyen megoldással készíthetők pl. állattartásra alkalmas sátorszerü építmények, ahol merev oldafalat készíthetünk addig a magasságig, ameddig az állatok elérhetik, ezen felül pedig a kellő belmagasságot és a lefedést a találmány szerinti szerkezettel biztosítjuk. A találmányunk értelmében a tartóivek egymást egynél több, azaz két vagy több pontban is keresztezhetik. Akár egy, akár több keresztezési pont esetén előnyös lehet az a találmány szerinti megoldás, amely szerint a tartóelemek egymást váltakozva alulról 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
