202945. lajstromszámú szabadalom • Vázszerkezet
1 HU 202945 B 2 A találmány tárgya vázszerkezet, főleg rúdelemekból készült teherhordó építmények számára, amely oszlopokat, az oszlopok között gerendákat és/vagy merevítórudakat, valamint a gerendák között adott esetben fióktartókat tartalmaz. A rúdelemek találkozásánál a csomóponti kapcsolatot hevederek és kötőelemek hozzák létre. Az oszlopokon azok tengelyével párhuzamos egy vagy több alkotó mentén az oszlopokhoz illeszkedő és a becsatlakozó gerendák irányába mutató szárnylemezek vannak. A csomópontban egy vagy több az oszlophoz erősített övelem helyezkedik el. A szárnylemezhez gerenda és adott esetben merevitőrúd kapcsolódik, a gerenda legalább az egyik oldalán a szárnylemezhez hevederek és kötőelemek segítségével hozzá van erősítve. Az oszlopok és gerendák pedig egymáshoz csuklósán vagy sarokmereven csatlakoznak. Az ipari építmények teherhordó szerkezeteként nagy számban alkalmaznak önálló vázszerkezeteket. Ezek rudakból, oszlopokból és kapcsolatokból állnak, amelyek összeépítése, kialakítása mindig az adott feladathoz igazodik. Ezért ezek a vázszerkezetek rendszerint egyedi tervezésűek, és ebből adódóan a kapcsolatokat is egyes esetben egyedileg méretezik. A felhasznált kötőelemek méretei rendkívül nagy eltéréseket mutatnak egy szerkezeten belül is. A gyakorlatban elterjedtek az előregyártóit elemekből készülő vázszerkezetek. Általában acél vagy vasbeton anyagúak, ritkábban faszerkezetek. Előnyük, hogy aránylag csekély számú elemféleségböl állíthatók össze, de hátrányuk is ebből fakad. A vázszerkezetet ugyanis a tervezés első lépcsőjében kell megválasztani, és mind a külső, mind a belső kialakítás ennek a korlátnak van alávetve. Ilyen szerkezetek ismerhetők meg MASSÁNYI Károly: Magasépítési és ipari acélszerkezetek (Tankönykiadó V. Bp. 1953), CSELLÁR Ödön: Magasépítési acélszerkezetek (Műszaki Könykiadó Bp. 1982), G. RICKENSTORP: Tragwerke für Hochbauten (Leipzig 1972.) és SZTRELECZKY: Acélszerkezetek c. kézikönyvéből, valamint a több kiadásban közkézen forgó .Stahl im Hochbau’ c. mérnöki kézikönyvből. Külön gondot okoz, ha csak helyi jelleggel kívánunk a szerkezeten változtatni, pl. valamely szint magasságát megnövelni, vagy a többitől eltérő oszloptávolságot beiktatni. Ezekben az esetekben előfordulhat, hogy a kiválasztott vázrendszer teljességgel alkalmatlan a feladat megoldására. A találmány célja olyan vázszerkezet kifejlesztése, amely elóregyártott elemekből áll, az elemek egyáshoz történő kapcsolódása ugyan kötött, de a tervezőket mégsem korlátozza. Ezen belül lehetővé teszi az oszlopok helyének szabad megválasztását, és a vízszintes gerendák egységes elvű csatlakoztatását. A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy ha a vázszerkezeten belül nem a csomópontokat, hanem a csomóponton belüli kapcsoló elemeket választjuk egyenszilárdságúra, úgy a csomópontokat olyan rendszerbe foglalhatjuk, amely lehetővé teszi az igénybevételekhez igazodó .e’gyedi’ csomópont kialakítását. A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti vázszerkezet, fóleg rúdelemekból készült teherhordó építmények számára, - amely oszlopokat, az oszlopok között gerendákat és/vagy merevítórudakat, valamint a gerendák között adott esetben fióktartókat tartalmaz, a rúdelemek találkozásánál a csomóponti kapcsolatot hevederek és kötőelemek hozzák létre, az oszlopokon azok tengelyével párhuzamos egy vagy több alkotó mentén az oszlopokhoz illeszkedő és a becsatlakozó gerendák irányéba mutató szárnylemezek vannak, a csomópontban egy vagy több az oszlopokhoz erősített övelem helyezkedik el, a szárnylemezhez gerenda és adott esetben merevitőrúd kapcsolódik, a gerenda és a merevitórúd legalább az egyik oldalán a szárnylemezhez hevederek és kötőelemek segítségével hozzá van erősítve, az oszlopok és a gerendák pedig egymáshoz csuklósán vagy sarokmereven csatlakoznak, - oly módon van kialakítva, hogy a szárnylemez legalább egyik végén az oszlop alkotójára merőleges síkban övelemmel van lezárva, az egy ugyanazon csomópontban lévő övelemek adott esetben egymással összefüggő gallért alkotnak, az oszlopok és gerendák csuklós kapcsolata esetén az övelem külső széle az oszlop palástjától mérve az egész szerkezeten belül állandó távolságra van, mig ugyanezen távolság sarokmerev kapcsolatnál is állandó és az előbbi távolságnak legalább a kétszerese, egyazon szerkezeten belül a gerendák végein és a szárnylemezeken a furatok egymástól azonos távolságban vannak elhelyezve, a hevederek és az övelemek furatai egy vagy több csoportba vannak rendezve, a furatcsoportok egymástól azonos távolságra vannak, az oszlopnak merevitórúddal való kapcsolatánál a merevitőrúd vége bekótófüllel van ellátva, a bekötőfül a szárnylemezhez kapcsolódó hevederek közé nyúlik be, és a bekötőfülön, valamint az azt közrefogó hevedereken pedig legalább egy darab kötőelem, pl. rögzítőcsap van átfűzve. A találmány szerinti vázszerkezet további ismérve lehet, hogy a gerendának másik gerendával való kapcsolatánál az egyik gerenda gerinclemezéhez lyuksorral ellátott bekötőborda van erősítve, a másik gerenda gerinclemeze pedig legalább egy darab heveder útján a bekötóbordához kapcsolódik. Jellemző lehet, hogy az egymással közvetlenül érintkező övelemek lemezvastagságai közül a nagyobbik lemezvastagság a kisebbiket legföljebb 60%-kal haladja meg. Az oszlopokat gallérszerüen körbevevő övelemek le5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
