202920. lajstromszámú szabadalom • Eljárás homogén rekombináns immun interferon fragmensek és ezeket tartalmazó gyógyszerkészítmények előállítására

1 HU 202 920 B 2 A fokozott vírusellenes aktivitás részletesebb vizs­gálata céljából további rekombináns immun interferon ffagmenseket építünk fel a fentiekben leírtak szerint [pl. IFN-y(-4) és EFN-y(-5)] vagy teljes hosszúságú érett rekombináns immun interferon korlátozott prote­­olízisével [pl. IFN-y-(14)] egér szubmaxilláris mirigy „Arg C” proteáz felhasználásával állítunk elő; ez az enzim a fehérjét specifikusan az arginin karboxil-ol­­dalán hasítja [Schenkein et al: Arch. Biochem. Bi­­ophys. 182, 64-70 (1977)]. Az IFN-y(-18)-t fibrinoli­­tikus enzim plazmid felhasználásával állítjuk elő. A fenti polipeptidek specifikus vírusellenes aktivi­tását a korábbiakban leírtak szerint határozzuk meg. A 2. táblázat és a 12. ábra igazolja, hogy az IFN-yf-S), IFN-y(-9), IFN-y(-10) és EFN-yf-ll) rekombináns im­mun interferon fragmensek lényegesen erősebb fajla­gos vírusellenes aktivitást mutatnak, mint az érett re­kombináns immun interferon vagy a korlátozott pro­­teolízissel előállított IFN-y(-14) és IFN-y(-18) immun interferon fragmensek. 2. táblázat Fajlagos vírusellenes aktivitás (egység/mg) (zárójelben a 95 %-os megbízhatósági határok) rIFN-y 1,91 • 107 (1,36 • 107-- 2,67 • 107) IFN-X-4) 2,88 • ío' (2,19 • 107 -- 3,80 • 10;) BFN-t(-5) 4,79 • 107 (3,54 • 107-- 6,47 • 107) IFN-y(-6) 3,39 • 107 (2,46 • 107 -- 4,66 • 107) IFN-y(-8) 7,08 • 10; (5,06 • 107-- 9,91 • 107) IFN-y(-9) 9,33 • 107 (6,60 • 107-- 1,32 • 108) IFN-y(-10) 8,32 • 107 (6,72 • 107-- 1,03 • 108) IFN-y(-ll) 6,31 • 107 (4,99 • 107 -- 7,97 • 107) Hasonlóképpen az DFN-7(-8), IFN-y(-9), IFN-y(-10) és IFN-y(-ll) immun interferon fragmensek számotte­vően erősebb sejtburjánzásgátló hatással és fokozott immunszabályozó aktivitással rendelkeznek. A sejtburjánzásgátló aktivitást oly módon határozzuk meg, hogy mérjük különböző immun interferonoknak a radioaktív jelzett timidinnek a sejt DNS-be történő be­épülésére kifejtett gátló hatását. Három rosszindulatú sejtvonalat (U 937, BS 14, LLC 1) és egy normál fib­­roblaszt vonalat (AG, 1523, áthaladás no. 6-10) hasz­nálunk. Az U-937 mielomonocitikus leukémiás sejtvo­nal; a BS 14 rosszindulatú melanomában szenvedő be­tegtől származik, míg a LLC 1-et tüdőrákos beteg szervezetéből nyertük. A sejteket 96 lyukkal ellátott mikrotiter lemezen szélesztjük 10 %-os magzati borjú­szérummal, 1 % L-glutaminnal (200 mM), 1 % penicil­linnel (100 egység/ml) - sztreptomicinnel (100 pg/ml), 1 % MÉM nem esszenciális aminosavakkal (100 x) és 1% nátrium-piruváttal (100 mM) kiegészített RPMI 1640 táptalajon, különböző sűrűségek mellett, az alábbi egyedi növekedési görbéknek megfelelően: U 937 és AG 1523 esetében 20 000 sejt/ml; BS 14 és LLC 1 ese­tében 1000 sejt/ml. A sejteket 24 órán át hagyjuk meg­kötődni. A mélyedésekbe érett rekombináns immun in­terferont (rlFN-y), illetve immun interferon ffagmenst [IFN-yi-lO)] adunk. A negatív kontroli-lemezeket ön­magával a közeggel kezeljük, míg pozitív kontrollként adriamicint alkalmazunk 10 -lO^mól/1 koncentráció tartományban. Két nap múlva 3H-timidint adunk hozzá 1 pCi/mélyedés végső koncentrációban. A sejteket to­vábbi 18 órás inkubálás után összegyűjtjük és a timidin beépülést Carr és tsai módszerével meghatározzuk [Cell. Immunoi. 5,21-29 (1972)]. Azt találtuk, hogy az AG 1523 sejtekkel szemben azonos sejtburjánzásgátló aktivitás kifejtéséhez 14-szer kisebb mennyiségű IFN- y(-l0) immun interferon ffagmens szükséges, mint érett rekombináns immun interferon (rlFN- y). Hasonlókép­pen az U 937, BS 14 és LLC 1 sejtekkel szemben azo­nos sejtburjánzásgátló hatás az IFN-y(-10) felhasználá­sakor 5-ször, 3-szor, illetve 6-szor kevesebb anyaggal érhető el, mint az rlFN-y esetében. Ismertetés, hogy az immun interferon számos im­munszabályozó funkciót közvetít, ezek egyike a mak­­rofág-aktiváló faktor (MAF). A makrofág aktiválását két különböző úton mérjük. Talmadge és tsai [Eur. J. Immunoi. 16, 1471-1477 (1986)] módszerével kapott normál humán makrofágokat a jelen szabadalmi leírás­ban ismertetett immun interferon különböző formáival aktiválunk. Az oxidációs kitörést a peroxid-felszaba­­dulás növekedésével mérjük, Pick és tsai módszerével [J. Immunol. Methods 46, 211-226 (1981)], míg a makrofágok baktericid-aktivitásának indukcióját "Peck és tsai módszerével határozzuk meg [J. Immunok Met­hods 82, 131-140 (1985)]. Minthogy az immun inter­feron immunszabályozó hatását a membránreceptorok­hoz való kötődésen keresztül fejti ki, az immunszabá­lyozó aktivitás függ az immun interferonnak a recep­­torjaihoz való kötődésétől. Radioaktív jelzett érett re­kombináns immun interferonnak és rekombináns im­mun interferon fragmenseknek [Kung et al.: Meth. in Enzymology 119, 296-301 (1986)] az interferon re­ceptorokhoz való kompetitiv kötődését Rashidbaigi és tsai módszerével mérjük [J. Bioi. Chem. 260, 8514— 8519 (1985)]. A kísérleti eredményeket a 13. ábrán foglaljuk össze. Az IFN-y(-8), IFN-y(-9), IFN- y(-10) és IFN-yf-ll) immun interferon fragmensek lényegé­ben erősebb vírusellenes hatásuk mellett számottevő mértékben fokozott makrofág-aktivitást és receptorkö­tő képességet is mutatnak. w: A találmányunk szerint előállított új rekombináns immun interferon ffagmenseket szobahőmérsékleten több napon át állni hagyjuk. A HPLC-analízisben nem keletkeznek új csúcsok, mint azt a teljes hosszúságú érett rekombináns immun interferon esetében megfi­gyeltük. így tehát a találmányunk szerinti új rekombi­náns immun interferon fragmensek fokozott aktivitá­suk mellett stabilabbak a teljes hosszúságú érett re­kombináns immun interferonnál. A találmányunk szerint előállított, tisztított rekom­bináns immun interferon ffagmenseket vagy keveré­keit gyógyászati készítmények előállítására használ­hatjuk. Ezek a gyógyászati készítmények lényegileg azonos vírusellenes aktivitás kifejtéséhez lényegesen 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom